Első szülésem (beszélgetős fórum)

Sziasztok!

Én 37 évesen szültem először, nem mondhatni, hogy teljesen tudatlanul. Eü.iskolát végeztem, láttam szülést, Anyukám is elmesélte a születésem és sok kismamával is beszélgettem róla.

De hiába mindez, az ember nem tud felkészülni arra a fájdalomra, amit át kell élnie, és ha hosszúra nyúlik a vajúdás, akkor bizony sokan elvesztik a kontrollt. Amíg a vajúdóban voltam (15 órát) 1-2 szülést végighallgattam, és bizony néha az volt az érzésem, hogyha ez vár rám, inkább veszem a kalapom és megyek haza... :-)

Az első fájástól számítva 20,5 óra múlva, oxytocinra kötve lett meg a kislányom, a férjem közreműködésével, akinek mindig hálás leszek ezért.

Ahogy a hasadra rakják a babád, minden fájdalmat elfelejtesz, na meg a hormonok is csodákra képesek... Ahogy már a kezembe volt Manókánt, mondtam, hogy jöhet is a második! :-)

Sziasztok!

Én most 22 éves vagyok és 20 évesen szültem a babám.Terveztük és az első probálkozásnál sikerült is.

Nem volt könnyű a szülés.Reggel 9 -kor lementem a szülőszobára,de már akkor tudatosult bennem hogy fájni fog meg nem lessz kellemes,de már alig vártam hogy a karomban legyen a kicsi.9kor indították a szülést kaptam vagy 3 injekciót hogy beinduljo és hogy táguljak is.3 szor próbáltak burkot repeszteni és 3-ik próbálkozásra sikerült is.9-4ig nem volt túlsok problémám.addig csak ici-pici fájásaim voltak de utánna én majd bele örültem a fájdalomba.Arra gondoltam hogy nemsokára itt a pici és az ottlévők na és persze a párom segítségével könnyebb lesz.mikor már rettentően fáj este 11 körül kaptam fájdalom csillapítót a két oldalamba de az sem segített.Aztán éjfélkor benyögte a doki hogy na most már szüljem meg a gyereket hát én próbáltam tenni amit ilyenkor szokás. nyomni-nyomni stb.ekkor hatott a fájdalom csillapító amitől majdnem bealudtam, kiabálta a doki is meg a párom is hogy mit tegyek(neki is az első gyereke):) és az a leírhatatlan érzés mikor a gyermek először felsírt PÓTOLHATATLAN!!!! Persze a doki közreműködött azzal hogy akkorát rákönyökölt a hasamra hogy a gyereknek esélye se lett volna bent maradni:)))00:25 kor született meg a Zoé nevű kislányom.Én csak ajánlani tudom az apás-sima szülést.

Jópofa cikk, csak rövidre sikerült :) Hát igen, talán jobb ha az ember felkészül a legrosszabbra és akkor talán pozitívan csalódik...

De látom azóta mégiscsak beadtad a derekad egy új gyerkőcre :) Gratula mind a kettőhöz.

Nem tudom, miért mondták, hogy nem fáj. És miért hitted el... Persze, hogy fáj, viszont a hozzáállás rengeteget számít. Én végig arra gondoltam, hogy itt nem én vagyok a fontos, hanem a baba, és ez segített. Máshogy éli meg az ember a fájdalmat is. A kitolás pedig már tényleg nem nagy dolog, mert akkor már a fájdalom átalakul energiává, tolássá, van "értelme", ráadásul jó esetben pár perc alatt kint van a baba. A sikoltozás, sírás csak ront a helyzeten, elveszi az ember erejét. Inkább koncentrálni kell.

Nekem szerencsére abszolút nem volt rossz élmény az első szülésem a fájdalom ellenére, és egyáltalán nem félek a másodiktól sem.

Gratula a cikkhez Timcsi!!! :) És a két szép Gyerkőcödhöz!!! És tudod,nagy kalappal a 3.-hoz!!! :)

(Én is 18 évesen szültem az elsőt! )

régebben senki nem akadt ki azon, h egy csaj 18-19-20 évesen szült... itt is írjátok sorban a tapasztalatokat. Hát mikor én lettem terhes 18 évesen, csak döbbenten lesett mindenki! :O most 27 vagyok, a nagylányom pedig 8 éves! :)

Amúgy gratula a cikk írójának, hasonló cikk megírására készülök én is, hiszen tényleg nem az a valóság, amit sokan beletuszkolnak az anyákba.

:-)...azért csak lett 2. gyerkőc is!!! :-)))

Szívből gratulálok Neked!! puszi

köszönöm

énis gratulálok neked,csinos fiaid vannak,a lányok meg ilyenek,az enyém is mindig morog,hogy már megint milyen képet tettél fel rólam,szedd le!:)))

igen apám nagyon szigorú volt és nem is beszélt velem ezért évekig,mert terhes lettem meg azért mert egy paraszthoz mentem hozzá nem egy orvoshoz akihez ő gondolta.

Anyukám is volt és van is,csakhogy nálunk minden téma tabu volt,igy nem csoda hogy teherbe estem és mivel sohasem volt köztünk barátnöi kapcsolat ezért a szülés témát sem boncolgattuk.:(((

Ezért fogom én másképp csinálni a lányommal!

Aranyos történet..még mosolyt csalt a szemembe.)

gratulálok!

sztem aki nem szült életébe nem tudja elképzelni milyen a szülés.

Én még nem szültem...félek is ettől...nagyon...

de mindenki kibírja...remélem én is!

Én 21 évesen szültem a fiam,de ugyan ezt éltem át akkor én is azt mondat soha többet és azóta van még egy lányom és egy kicsi fiam:)

De látom te is feladtad az elveidet:)D

Szia

Timcsi ez nem kor kérdése.30.évem betöltöttem amikor az első gyermekem a lányom született ugyan ilyen tudatlan voltam.Kímélni akartak:)

Még lett két fiam:)

Sőt már unokám is van.

Gratulálok a gyermekeidhez 

Anyu is 19volt mikor szült,neki vagyok a mindene,jók ezek a történetek:-)

Grat a gyerekekhez és ha jól láttam készül a 3ik is?:-))