Együttélés vagy házasság, avagy élettárs vagy férj (beszélgetős fórum)

Rendesen a születéskori nevedet tartottad meg magában férjesnév nélkül?

Ezt egyébként mikor kell eldönteni?

A gyűrűket azért én szorgalmasan hordom, és mindig rá is kérdeznek a házasságra, de a párom a munkájából kifolyólag csak akkor veszi fel, ha megyünk valahova. De ha akkor elfelejti, akkor nincs kegyelem.....

ja, idillien hangzik, de azért nekünk is voltak nehéz napjaink, heteink. Azt hiszem, ritka mint a fehér holló, hogy valahol legalább egyszer ne merülne fel, hogy véget kell vetni a kapcsolatnak. De mindegy, túléltük, és valóban boldogok vagyunk.

Ez gyakorlatilag törvényszerű: ameddig nincs eljegyzés: mikor lesz, ha megvolt: eskövőt nem tartotok már, és ha azon is túl vagy: mikor jön már a baba? Hogy miért gondolják, hogy ez így normális, azt nem tudom!

:))))))

Gratulálok mindenesetre a boldogságotokhoz, és tényleg nagyon idillien hanzik.

Régebben mi is tervezgettük, de aztán közbejöttek nem várt események, amik sajnos anyagi vonzattal is jártak, és azóta valahogy nem fírtattuk.

Mondjuk a 2 tanús megoldás sosem jutott az eszembe, mert ha nem is nagy lagzit, de azért a közeli rokonokat, barátokat mindenképp szeretném ott tudni, ha úgy döntünk.

A párom nagynénje kérdezi mindig, hogy és mikor lesz már esküvő?Egy alkalommal így válaszoltam neki: Ágikám, tiudod, te mennyibee kerül egy ...., ő esküvőt várt, de én válással fejeztem be..., ledöbbent, aztán kitört a nevetés.

De érdekes, hogy mások mióta megvolt az eljegyzésünk, nem is fitogtatják az esküvőt, érdekes módon mindenki azon csodálkozik, hogy miért nincs még babánk, pwedig 23 évesen, párom 26 nem tudom miről késtem le.

Szia, megint megvagy!:))))

Én férjhez menten, immáron 2,5 éve. Nem mondom, hogy így jobb, vagy úgy, mert én úgy gondolom, a férjemben megtatláltam életem párját, fel sem merül bennem, és azt hiszem benne sem, hoyg valaha is különmenjünk. (persze az élet hozhat meglepő dolgokat!)Ezért, nekünk végülis mindegy, de abban igazad van, hoyg a hivatalos procedúrák előnyben részesítik a házastársakat, nekik azért egyszerűbb ezt-azt elintézni.

Nem társadalmi, családi nyomásra, elvárásra házasodtunk, mindketten így láttuk jónak. Egyébként 4 év után volt az eljegyzésünk, 9 év után az esküvőnk, és most már több, mint 6 éve élünk együtt. Ja, és a nevünket megtartottuk mindketten.

tudtommal a vagyonmegosztásnál az élettársi viszony is számít.

Amikor bejelentettük, hogy útban az unoka, akkor megkérdezték nem kéne-e összeházasodnunk, mondtuk most nem. Ha összeh.-dunk azt nem a gyerek miatt akarjuk. úgy tünt minden oké. De szülés elött 1 hónappal csak betámadtak minket.

De természetesen nem engedtünk az elveinkből.

Én sem vagyok házasságpárti,de nem is ellenzem.

A mi családunkban a válás a "divat",igazából ezek miatt a rossz példák miatt sem erőltettem soha,hogy férjhez menjek.Nekem teljesen megfelel ez így is,és szerencsére az én családom nem nézi rossz szemmel,hogy "csak" élettársam van.De ha rossz szemmel is néznék se foglalkoznék vele,úgyis azt csinálom és úgy,ahogy nekem jó.

Viszont ha most lennék fiatal és most kezdenék el pasizni akkor mindenképpen törekednék arra,hogy legyen egy saját lakásom,és a pasimnak is legyen sajtája.Aztán élhetünk az egyikben,de sosem lehet tudni,hogyha egyszer szétmegyünk...Csak jobb,hogy nem kell ölre mennünk,(mert sajnos sok ilyet tapasztaltam a környezetemben)hanem mindenkinek meg maradt a saját kis fészke ahova vissza tud vonulni és azért egy saját lakással csak könnyebb újrakezdeni az életet.

A társadalom által elvárt dolgokat én sem díjjazom,egyszerűen hidegen hagynak.

Szerintem egy életet simán le lehet élni úgyis,hogy nincs a birtokomban a házassági levél.

Na, hát ezért nem fogunk összeházasodni. Mert utálom a társadalom által "elvárt" dologkat.

Jó, biztosan benne van az is, hogy az én szüleim elváltak, Igaz, nem csúnyán, nem volt kiabálás, veszekedés, egyszerűen csak 18 év után úgy döntöttek, h elég volt.

Úgy hiszem, ha esetleg 18 év után ő már nem szeretne velem lenni, ne azért maradjon velem, mert házasok vagyunk. Egyébként pedig egy kapcsolat fennmaradásáért is ugyanúgy küzdeni kell, ahogy egy házasságért.

Mikor elváltak a szüleim, 14 éves voltam, és beszélgettem a nagymamámmal. Ők nagypapámmal 50 évig voltak együtt, amíg meghalt a nagypapa. A Nagyi mesélte, hogy volt úgy, hogy ők is elválnak, de aztán szerencsére mégis együtt maradtak. És tudjátok, haláluk napjáig szerették egymást. :) Ehhez pedig nem kell házasnak lenni.

Az a jó , ha van miből, de mikor minden közös, mint nálunk....

Akkor nekem az semmiképp nem lenne érdekházasság, sőt még az autó az én anyukám nevén is van, mikor durran nála a lufi, akkor a fejemhez is vágja, na akkor írtó pipa vagyok, mert anyukám sosem fosztaná ki a "vagyonából"

Én már az eljegyzésbe is hosszas unszolásra mentem bele, de valahogy nem érzem jelentőségét,hogy férjhez menjek, nem tudom min változtatna, esetleg egyes emberek megitélésében, de a kapcsolatomban semmit.

A nevem akkor sem változtatnám meg, ő sem:)

Csak így a hivatalos ügyekben macerásabb, mert sokal jobb szemmel nézik a házastársakat, legalábbis én ezt tapasztaltam.

Én nem vagyok házasságpárti. Szerintem ne egy papír tartson össze minket. Meg egyébként is: mi az, hogy az állam/egyház elismer minket egy párnak? Ki a fenét érdekel az állam?

Ez még most nem is nagyon téma nálunk, de tudom, ha esetleg majd anno jön a gyerek, az egész család felhördül, mert nem nagyon szeretnénk esküvőt.

Jól látom, hogy kisfiatok van?

Istenem, az a pici teremtés,annak a nagy embernek a karjában:)))))))))))

És volt már köztetek szó a házasságról?

Mióta éltek együtt, és mióta ismerítek eygmást, menniy idős a gyermek?