Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Együttélés vagy házasság, avagy élettárs vagy férj fórum

Együttélés vagy házasság, avagy élettárs vagy férj (beszélgetős fórum)


1 2 3 4 5 6
110. mociscsaj (válaszként erre: 109. - Ec63a7fc29)
2007. máj. 26. 12:19

Nagyon sajnalom! Nagyon rossz lehet, es az, hogy baratokkal is megszakitottad a kapcsolatot annyira rosszul erezted magad, ez tenyleg nagy veszteseg.


Jo lenne, ha lenne ra lehetoseg, hogy helyre jojjon a kapcsolat. Gondoltal mar szakemberi segitseget keresni? Van valami csaladi terapia lehetoseg Magyarorszagon? Talan valami ilyesmi segitene.

Biztosan van a ferjednek jo tulajdonsaga is, maskepp nem szerettel volna bele es nem hazasodtatok volna ossze, ha nem szeretett volna.

Neha valahogy emlekezni es emlekeztetni kell embereket, hogy mi is volt az annak idejen, ami osszehozta, vonzotta oket es miert szerettek egymasba.

Remelem megtalalod a boldogsagot valamilyen uton-modon!

109. ec63a7fc29 (válaszként erre: 108. - Mociscsaj)
2007. máj. 26. 12:11

Jól látod, neki így tökéletes.

Számára én vagyok a szuper, csak ezt elfelejti mondani is.

Az egyéb témákra ne is térjünk ki.


Már nem akarom feléleszteni vele a kapcsolatot.

15 év alatt annyi sebet ejtett rajtam, ami nem tud begyógyulni egy " bocs nem akartam"-tól.


Ettől általában látok jó házasságokat. Erősnek kell lennem, hogy ne irigykedjek rájuk.

Több ilyen barátunkkal épp ezért szüneteltetetm a kapcsolatot. Részemről mindig sírás lett a vége.


Már AKARNI sem AKAROM hogy jó legyen vele.

108. mociscsaj (válaszként erre: 107. - Ec63a7fc29)
2007. máj. 26. 12:01

Draga kleca,

szivbol sajnalom, hogy szomoruan alakult a hazassagod szamodra (lehet, ha valaki megkerdezne a ferjedet, o azt mondana, hogy semmi gond????)!

Az en tapasztalatom szerint (eltem hazassagban is es most pedig elettarsi kapcsolatban) teljesen mindegy, hogy hazas az ember vagy sem. En nem latok kulonbseget. Mindket kapcsolatban jol erzem/tem magam; megvolt a jo is es a nem olyan tokeletes is.

Amint te is utalsz ra, a kapcsolat minosege ket ember kozott a lenyeg, nem az, hogy hivatalosan mi a statusz.


Remelem sikerul feleleszteni a kapcsolatodat.

Minden jot neked.

2007. máj. 26. 09:41

Egykor hittem a házasságban. Ezértléptem bele.

Naív voltam (és fiatal is talán) és azt gondoltam, a legklasszabb dolog a világon.

A saját közösen kialakított otthonodban randizhatsz azzal a férfival, aki neked a legtöbbet jelent. Jókat mókázhatsz a szabad idődben vele. Nem kell egyedül megoldani a problémáidat, mindig van melletted egy segítő kéz, egy ember, aki mellé csak úgy odabújhatsz, s már ettől kerek a világ. Hittem, hogy nem számít a pénz, majd közösen megszerezzük, megbeszéljük mire szeretnénk költeni, mire felesleges.

Hittem, hogy közösen gyönyörködhetünk az utódainkban, s sok közös programot szervezhetünk, ami mindannyiunknak az örömére lehet.


Hittem a házasságban, mert csak az előnyeit láttam.

Ebből a tantárgyból megbuktam. Benne élek, de magányosan. Mindent egyedül kell intéznem, a gyerekeket egyedül nevelem. Van egy lakótársam (a férjem, ) aki mindent kritizál, akinek semmi nem jó, aki nem szívesen osztja meg velem sem az idejét, sem a gondolatait, sem az élete egyetlen részletét.


Erre mit mondjak? Jó a házasság?

Igenis jó. Ha két olyan ember él együtt benne, akik élvezik és szeretik egymás jelenlétét.

Én erről lemaradtam, ennek ellenére mindenkinek ajánlom, akik szeretik a párjukat.

106. win (válaszként erre: 105. - Mociscsaj)
2007. máj. 26. 07:47

Pont ezt mondom: nem csak az aláírásról a papírról szól! Arról szól, hogy mi vállaljuk egymást minden körülmények között.


Itt szinte mindenki, aki a házasságot elveti, arra hivatkozik, hogy akkor könnyebb különválni, ha mégsem jön össze.

Lehet, én vagyok naiv és álmodozó, de ha így áll neki valaki, akkor az valóban egy biztos kapcsolat? Én egy ilyen kijelentés mögött az érzelmi bizonytalanságot látom.

Én bármikor ki merem jelenteni, hogy mi azzal a szilárd elhatározással házasodtunk össze, hogy együtt éljünk életünk végéig. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne történhetne, akár 10 év múlva valami, ami miatt ez megváltozik. De amikor összekötöttük az életünket ebben hittünk! Nem abban, hogy így majd milyen procedúra lesz különválni, ha mégsem sikerül. Ez fel sem merült.


Mielőtt bárki félrértené, egyáltalán semmi bajom azokkal, akik élettársi kapcsolatban élnek együtt, hisz az is lehet élethosszig tartó.

Engem az bosszant, hogy a többség, aki ilyen-olyan okoknál fogva nem akar házasságot kötni, az egy papírrá degradálja az egészet. Holott szerintem nem az (vagy nem annak kellene lennie, még ha némelyek azzá is teszik).

105. mociscsaj (válaszként erre: 101. - Win)
2007. máj. 25. 13:46
Ha biztos vagy akkor minek meg tovabb bizonygatni egy alairassal? :-))))
104. KIRA7
2007. máj. 21. 13:22

Én 14 évig éltem élettársi kapcsolatban,most meg házasságban.

A külömbséget abban látom,hogy egy élettársi kapcsolatban jobban "megbecsülnek" mint egy házasságban.Lehet,hogy csak én vagyok ebben a helyzetben,de úgy látom a férjem hajlamos arra,hogy a tulajdonának tekintsen időközönként.

103. a7a90ace89 (válaszként erre: 1. - Babi83)
2007. máj. 20. 19:15

Én is házasságpárti vagyok, de már kinőttem az esküvői "cirkusz"ból, meg a habos-babos ruhából!:)) De régebben is ugyanígy gondolkodtam.:)) Praktikus okból: válás esetén tizedannyi cécó van csak.


S ami a legfontosabb: a boldogságot nem papírért adják!:))

102. mociscsaj (válaszként erre: 99. - Schutze)
2007. máj. 18. 16:41

Mindehhez nem kell hazasodni. Egy kapcsolat minoseget nem a legalis kotelek hatarozza meg.Csak azert mert valaki alairt egy darab papirt, meg nem biztos, hogy lelkiismeretesen feleloseget vallalt barmiert is. A hazassag egy legalis szerzodes,felelosseget az ember a sziveben es a lelkiismereteben vallal, nem egy alairassal! Annyi ocska, feluletes kapcsolat van manapsag emberek kozott,hogy mit szamit az alairas, ha a sziv nincs teljesen elkotelezve!

Egy jo kapcsolat jo, akar "legalizalva" van, akar nem.

A hazassag legnagyobb hirvivoje a vallas volt mindig is, es amint tudjuk: "A vallas az emberek opiuma!"

101. win
2007. máj. 18. 16:17

Én nem értem miért mondja valaki, hogy a házasság csak egy papír???

Persze, jogilag csak az.


De ennek a hátterében szerintem két ember olyan döntése áll, amiben nyíltan és hosszú távra vállalni akarják egymást, együtt akarnak küzdeni és örülni, és ezt egy hivatalos kötelékkel is megerősítik. Nem a papírról szól, hanem arról, hogy mi igenis biztosak vagyunk magunkban, az érzéseinkben és főleg egymásban.

100. lamoni
2007. máj. 18. 16:13

Ha két ember igazán szereti egymást mindegy, hogy házasok vagy sem, a papír semmi pluszt nem ad. Nem szükséges a lakáshitelhez (van olyan bank ahol már a szocpolhoz sem), a gyerek enélkül is kaphatja az apja nevét. Mi is sokáig így éltünk, ebbe manapság már semmi kivetnivaló nincs, mégis ha meghallom azt a szót hogy élettárs, teljesen megborzongok. Én sose tudtam ezt mondani a páromra, ez olyan "rosszéletű" szó.

Sokkal jobb érzés ha azt mondhatom, hogy a férjem, a kedvesem, vagy az életem párja. Bár sokáig nem így láttam, a házasság mégiscsak adott valami pluszt, valami erősebb kötődést.

Ja és olyan jó nézegetni az esküvői képeket, és a lagzi is jó buli volt.

2007. máj. 18. 15:54

Miért jó házasnak lenni?


Sokan azt mondják manapság, hogy a házasság az csak nyűg. Azzal annyi baj van. Egyedül élni sokkal jobb. Mert nem kell állandóan a férfit szagolni. Nem kell a férfi zoknijait mosni. Vagy, mert nem kell állandóan eltűrni, hogy az asszony vásárolni akar. Vagy, mert nem kell a gyerekekkel foglalkozni. Elég a másét eltűrni mindig.


De kik mondják ezt? A szinglik mondják? Azok, akik nem tudnak felelősséget vállalni csak magukért, vagy magukért sem.

De kérdezhetnénk, hogy mi a házasság? A házasság a dolgok közösen létrehozása, közösen megalkotása. A közösen teremtés öröme. A házasság a gyerekvállalás, a gyereknevelés. A házasság felelősség. Felelősséget vállalunk valaki másért. Felelősséget vállalunk egy gyerekért. Hogy mi a felelősség? A felelősség az, amikor valaki felvállalja a gondoskodást. Felvállalja a cselekedeteit, akár jók azok, akár rosszak. A teljes felelősség nem a hibáztathatóság! Ez az, amikor okként létezünk. Hogy mi okoztuk azt.

Ha anyuka azt mondja, hogy bocsi, de nem főztem ma vacsorát. Akkor nem az a jó megoldás, ha hibáztatjuk. Hanem ha azt mondjuk neki, hogy rendben, de akkor légyszi rendelj pizzát, mert nagyon éhes vagyok. Ezzel ő rendbe tudja hozni a hibáját és apuka is jó fényben tündököl, mert nem hibáztatja anyukát. Hisz ő is elkövetett már hibákat. És még fog is. Sokkal jobb, ha a helyrehozatal, a megoldás felé tartunk, mintha bűnösöket keresünk. Kommunikálunk. Megbeszéljük. Ettől fog sokáig tartani a házasság.

A házasság nem a mézesheteknél ér véget. A házasságot teremteni kell. Minden nap. Hogyan? Kedves szavakkal. Virággal. Apróságokkal. Sokkal könnyebb folyamatosan apróságokkal teremteni a házasságot, mint mondjuk évente venni egy nercbundát vagy egy gyémántgyűrűt karácsonyra vagy születésnapra. Ráadásul drágább is. Egyszerűbb és olcsóbb azt mondani a házastársunknak, hogy köszönöm. Vagy azt, hogy de jó, hogy ilyen hamar hazaértél. Vagy megkérdezni, hogy nincs-e kedve sétálni egyet TV nézés helyett.


Miért jó házasnak lenni? A napi örömökért. A házasság nem csak egy nap jó. Vagy kettő. Hanem minden nap. Mert boldogok lehetünk. A boldogság pedig nem csak úgy jön. Azért tenni kell valamit. És ha teszünk valamit, akkor boldogok leszünk. Az ember nem úgy lesz boldog, hogy dolgozik, dolgozik, és egyszer csak aztán a végén boldog lesz, mert végzett. Ha valaki boldog, akkor az folyamatosan boldog. Addig, amíg el nem ér a céljához. És utána is.


Ezért jó házasnak lenni.

98. 4726e582cf (válaszként erre: 97. - Babi83)
2007. máj. 14. 10:43

Aham jól ráérnek az emberek. Nálunk a melóhelyen mindig téma volt kinek van pasija, mikor házasodnak, mikor jön a gyerek és miegymás. Ha meg nem tudtak kisajtolni belőlem semmit, akkor jött a találgatás. Pl. van egy bisexuális barátnőm, évek óta jóban vagyok vele barátilag, mivel sűrűn találkozunk, a melóhelyemen kitalálták, hogy biztos azért nem beszélek a pasikról, mert meleg vagyok... Mikor a fülembe jutott, mert mindig vannak "jóakarók", akkor én is fírtattam, hogy bírom, hogy mindenki ennyire ráér, hogy az én magánéletemmel foglalkozzanak...


Aha, értem, ezt nem tudtam, csak annó az ex kolleganőmnek azért kellett hozzámeni a pasijához, mert lakáshitelt vettek fel és jóval kedvezőbbek voltak a hitel feltételei

Most meg azt nem tudja, hogy a bevállalt két gyerek x éven belül hogy lesz megvalósítható, mert nem akarnak gyereket... Nem tudom hogy oldja meg, mert azért vállalták a két gyerek "létrehozását" mert ez is csökkentette a kamatokat...

97. babi83 (válaszként erre: 94. - 4726e582cf)
2007. máj. 14. 10:36

Ez már bekövetkezett, mert mikor visszakérdezek, hogy és minek a házasság, akkor jön is a következő "udvarias" kérdés, hogy "és baba sem lesz még"? De olyan is volt már, aki hallotta, hogy összeházasodtunk, más meg, hogy babát várok, szóval ezek szerint az emberek nem dolgoznak eleget, mert ha kifárasztanák magukat, nem lenne kedvük feszt mások életén csámcsogni.

Nekünk nem szempont a lakáshital, vagy hasonló, egyrészt, mert nem akarunk felvenni, máasrészt, ha már van gyerek, akkor egyenlő esélyek vannak a házasokkal.

96. 0c97fbb607 (válaszként erre: 93. - F124753f33)
2007. máj. 14. 10:31
Én nem hiszek a házasság intézményében,annak ellenére ,hogy az vagyok.Szerintem semmin nem változtat.
95. 4726e582cf (válaszként erre: 93. - F124753f33)
2007. máj. 14. 10:19
A baj az, hogy nem biztosíték semmire egy párkapcsolatban :(.
94. 4726e582cf (válaszként erre: 92. - Babi83)
2007. máj. 14. 10:18

Jah, és ha majd már házasok lesztek, akkor avval fognak nyaggatni, hogy "és mikor jön a baba?", mintha ez is elvárás lenne egy pártól.

Tudnám miért nem hagyják békén az embert élni az életét abban az ütemben, amiben akarja.


Ha jól tudom, akkor házasoknak könnyebben adnak lakásra hitelt, illetve lakás/házépítésre, ez mondjuk szempont lehet...

2007. máj. 14. 10:16
Én hiszek a házasság intézményében. Igaz nem vagyok még házas, de remélem most már mielőbb sok kerül az esküvőre.
92. babi83
2007. máj. 14. 10:13
Én nem érzem, hogy szükséges lenne az esküvő, inkább csak a rokonság várja el, nem telik úgy el hét, hogy ne kérdezné meg valaki, hogy "és mikor lesz már az esküvő", és a következő, hogy "mióta is vagytok együtt"?....Amikor visszakérdezek, hogy minek, akkor az esetek 90%-ában csak hallgatás, mert maga sem tudja...Csak társadalmi elvárás...
2007. máj. 14. 10:12
Szerintem teljesen mindegy.Semmin nem változtat egy papír.
2007. máj. 14. 10:09
Énsenem vagyok híve a házzaságnak, de nálunk úgymond muszáj lesz, ha tényleg le akarok telepedni ott. Minden könnyebb, ha nem egyedülállóként vagyok jelen, hanem házas vagyok. Úgyhogy így alakult. Bár én nem akarom igazán, csak a párom. Azt mondják a nőknek biztonságot ad, de itt pont fordított az eset, számára jelent biztonságot. Remélem nem fogja tönkretenni a kapcsolatot :)
2007. máj. 14. 10:02
Mar tobb esetet hallottam, hogy amig csak egyutt eltek minden ok volt,miutan osszehazasodtak par ev mulva elvaltak,akkor kerdem en volt ertelme az egesz felhajtasnak?szerintem ha ket ember szereti egymast megvannak a papir nelkul is.Csak azokat nem ertem akik osszehazasodnak s azelott jol megvoltak aztan miert megy tonkre a kapcsolatuk?mi a parommal ismerjuk egymast 12 eve,lassan 7 eve lakunk egyutt,es nem vagyom arra hogy felesegul menjek hozza,igy ha szetvalunk mindenki fogja a cuccat es megy...
2007. ápr. 29. 21:43

Soha többet nem mennék férjhez! Ennek több oka van: Ha válni kell, mert úgy alakul, ne a bíróság döntse el, merre hány méter. Pláne a gyerekekkel kapcsolatban!

A társadalmi juttatásokból többet kap az, aki papíron egyedül neveli a gyerekeit. Semmi előnye nincs a házasságkötésnek, egy csomó pénzbe kerül az esküvő.

Ha pedig valaki menni akar, az menjen. Segítek pakolni. akár házasságból akar kilépni, akár együttélésből.

Ebben a társadalmi helyzetben az együttélésre szavazok.

(S akkor talán olyat sem mondhat a kedves férj. hogy "Mit akarsz még? Nem elég, hogy a nevemre vettelek?")

2007. ápr. 12. 23:09
Szerintem ameddig csak élettárs azért fél kicsit. Mi 13-év után házasodtunk össze, én nem akartam.
2007. márc. 29. 22:51
KÉTSZER VOLTAM HÁZAS SAJNOS EGGYIK SEM SIKERÜLT PÁR ÉVNÉL HOSSZABBRA.MIG UDVAROLTAK A CSILLAGOT IS LEHOZTÁK VOLNA .AMIKOR MEG ESKÜDTÜNK,NEMSOKÁRA JÖTT A VESZEKEDÉS, ELÖBB KICSIT ,UTÁNNA DURVÁBBAN,INKÁBB VÁLTUNK MERT NEMLEHETETT SEMMIT MEGBESZÉLNI.A JELENLEGI,PÁROMMAL 26,-ÉVE ÉLEK EGGYÜTT"JÓBAN,ROSSZBAN"EGYSZER MEGKÉRTE A KEZEMET ÚGY 5,-ÉV UTÁN,ÉS ÚGY MEGIJEDTEM HOGY AZON GONDOLKODTAM HOGY Ő SE FOG SOKÁIG JÓ LENNI.ÉS INKÁBB ELÖBB VÉGET KELL VETNI A CSALÓDÁSNAK.NEM MONDOM VOLTAK SOK HIBÁI,DE LEGALÁBB VELE MEGLEHETETT BESZÉLNI.A VÉGÉN ÖSSZE CSISZOLODTUNK,SOKAT KELL EHEZ AZ EMBERNEK ELLNÉZNI DOLGOKAT,HOGY BÉKE LEGYEN.MAMÁR Ő A JOBB KEZEM"A BETEGSÉGEMBEN.TALÁN EGY SZER ÖSSZE HÁZASODUNK,ÖREGSÉGÜNKRE.NEKEM IGY JÓ AHOGY VAN!!!
85. win
2007. márc. 13. 09:07
Ne haragudjatok, hogy ezt mondom, de én nem igazán tapasztalok olyat a környezetemben, hogy a házasságkötést követően a férfiak így "elvadulnak"! Szerintem ez egy rossz "hagyomány". Aki elkényelmesedik, el fog akkor is, ha nem veszi feleségül a párját, aki nem, annak a házasság sem fog változtatni a hozzáállásán. Ez nem hiszem, hgy a papíron, hanem inkább az emberen, és a tulajdonságain, habitusán múlik. Meg persze azt se felejtsük el, hogy a nőnek is tenni kell a kapcsolatért, ha ő nem tesz, akkor viszont sincs joga ugyanezt elvárni.
84. babi83 (válaszként erre: 82. - H MAYA)
2007. márc. 13. 09:05

Mi 6 éve ismerjük egymást, de ténylegesen 4 éve élünk külön háztartásban, mi is próbaegyüttélésnek szántuk, és egy időben nagyon is teítéken volt a lagzi, aztán történt néhány dolog, ami elvette a figyelkmet, és azóta igen ritkán hozódik fel, akkor is mások által, de én nem érzem szükségét, sajnos én is csak a kényszert látom benne sok helyen, amikor megromlik a kapcsolat, akkor is együtt maradnak a felek, és megkeserítik sokszor egymás életét, a gyerekekre hivatkozva, na meg az anyagiakra, pedig legjobban a gyerekek sinylik meg az ilyen együttéllést.

igazad lehet abban is, hogy ha már lepapírozzuk, akkor úgy érezheti magát, hogy nincs veszteni valója, na meg ha már gyerek is van pláne. Én így akarom megtartani, nem kell nekem hozzá papír, ne kényszerből maradjunk egymás mellett, ha már nagyon nem müködne, úgyis lépnék, bár ez a mai helyzetben kizárt, mert túlteng a szerelem, de ki tudja mit hoz a jövő...

83. babi83 (válaszként erre: 76. - Lizus0103)
2007. márc. 13. 08:59
Ebben igazad lehet, én is pont azt nem akarom, hogy elszálljon vele a ló.
82. H MAYA
2007. márc. 13. 08:55
Mi a párommal 3 éve élünk eggyütt,nem házasodtunk össze ,olyan próbaidőnek szántuk elejével,most meg már nem is akarnám. Igy is elkényelmesedett,mit tenne ha még a felesége is lennék.Tényleg néha úgy érzem ki kéne lépni ebböl a kapcsolatból,de félek a változtatástól ,mi lesz ha mégrosszabbat találok.
81. kawics
2007. márc. 13. 00:14
A párom + én 13 év után házasodtunk össze,ennek már négy éve.Semmi sem változott az esküvő óta,ugyanolyan őszinén és mélyen szeretjük és tiszteljük egymást.
1 2 3 4 5 6

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook