Együttélés vagy házasság, avagy élettárs vagy férj (beszélgetős fórum)
Nagyon sajnalom! Nagyon rossz lehet, es az, hogy baratokkal is megszakitottad a kapcsolatot annyira rosszul erezted magad, ez tenyleg nagy veszteseg.
Jo lenne, ha lenne ra lehetoseg, hogy helyre jojjon a kapcsolat. Gondoltal mar szakemberi segitseget keresni? Van valami csaladi terapia lehetoseg Magyarorszagon? Talan valami ilyesmi segitene.
Biztosan van a ferjednek jo tulajdonsaga is, maskepp nem szerettel volna bele es nem hazasodtatok volna ossze, ha nem szeretett volna.
Neha valahogy emlekezni es emlekeztetni kell embereket, hogy mi is volt az annak idejen, ami osszehozta, vonzotta oket es miert szerettek egymasba.
Remelem megtalalod a boldogsagot valamilyen uton-modon!
Jól látod, neki így tökéletes.
Számára én vagyok a szuper, csak ezt elfelejti mondani is.
Az egyéb témákra ne is térjünk ki.
Már nem akarom feléleszteni vele a kapcsolatot.
15 év alatt annyi sebet ejtett rajtam, ami nem tud begyógyulni egy " bocs nem akartam"-tól.
Ettől általában látok jó házasságokat. Erősnek kell lennem, hogy ne irigykedjek rájuk.
Több ilyen barátunkkal épp ezért szüneteltetetm a kapcsolatot. Részemről mindig sírás lett a vége.
Már AKARNI sem AKAROM hogy jó legyen vele.
Draga kleca,
szivbol sajnalom, hogy szomoruan alakult a hazassagod szamodra (lehet, ha valaki megkerdezne a ferjedet, o azt mondana, hogy semmi gond????)!
Az en tapasztalatom szerint (eltem hazassagban is es most pedig elettarsi kapcsolatban) teljesen mindegy, hogy hazas az ember vagy sem. En nem latok kulonbseget. Mindket kapcsolatban jol erzem/tem magam; megvolt a jo is es a nem olyan tokeletes is.
Amint te is utalsz ra, a kapcsolat minosege ket ember kozott a lenyeg, nem az, hogy hivatalosan mi a statusz.
Remelem sikerul feleleszteni a kapcsolatodat.
Minden jot neked.
Egykor hittem a házasságban. Ezértléptem bele.
Naív voltam (és fiatal is talán) és azt gondoltam, a legklasszabb dolog a világon.
A saját közösen kialakított otthonodban randizhatsz azzal a férfival, aki neked a legtöbbet jelent. Jókat mókázhatsz a szabad idődben vele. Nem kell egyedül megoldani a problémáidat, mindig van melletted egy segítő kéz, egy ember, aki mellé csak úgy odabújhatsz, s már ettől kerek a világ. Hittem, hogy nem számít a pénz, majd közösen megszerezzük, megbeszéljük mire szeretnénk költeni, mire felesleges.
Hittem, hogy közösen gyönyörködhetünk az utódainkban, s sok közös programot szervezhetünk, ami mindannyiunknak az örömére lehet.
Hittem a házasságban, mert csak az előnyeit láttam.
Ebből a tantárgyból megbuktam. Benne élek, de magányosan. Mindent egyedül kell intéznem, a gyerekeket egyedül nevelem. Van egy lakótársam (a férjem, ) aki mindent kritizál, akinek semmi nem jó, aki nem szívesen osztja meg velem sem az idejét, sem a gondolatait, sem az élete egyetlen részletét.
Erre mit mondjak? Jó a házasság?
Igenis jó. Ha két olyan ember él együtt benne, akik élvezik és szeretik egymás jelenlétét.
Én erről lemaradtam, ennek ellenére mindenkinek ajánlom, akik szeretik a párjukat.
Pont ezt mondom: nem csak az aláírásról a papírról szól! Arról szól, hogy mi vállaljuk egymást minden körülmények között.
Itt szinte mindenki, aki a házasságot elveti, arra hivatkozik, hogy akkor könnyebb különválni, ha mégsem jön össze.
Lehet, én vagyok naiv és álmodozó, de ha így áll neki valaki, akkor az valóban egy biztos kapcsolat? Én egy ilyen kijelentés mögött az érzelmi bizonytalanságot látom.
Én bármikor ki merem jelenteni, hogy mi azzal a szilárd elhatározással házasodtunk össze, hogy együtt éljünk életünk végéig. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne történhetne, akár 10 év múlva valami, ami miatt ez megváltozik. De amikor összekötöttük az életünket ebben hittünk! Nem abban, hogy így majd milyen procedúra lesz különválni, ha mégsem sikerül. Ez fel sem merült.
Mielőtt bárki félrértené, egyáltalán semmi bajom azokkal, akik élettársi kapcsolatban élnek együtt, hisz az is lehet élethosszig tartó.
Engem az bosszant, hogy a többség, aki ilyen-olyan okoknál fogva nem akar házasságot kötni, az egy papírrá degradálja az egészet. Holott szerintem nem az (vagy nem annak kellene lennie, még ha némelyek azzá is teszik).
Én 14 évig éltem élettársi kapcsolatban,most meg házasságban.
A külömbséget abban látom,hogy egy élettársi kapcsolatban jobban "megbecsülnek" mint egy házasságban.Lehet,hogy csak én vagyok ebben a helyzetben,de úgy látom a férjem hajlamos arra,hogy a tulajdonának tekintsen időközönként.
Én is házasságpárti vagyok, de már kinőttem az esküvői "cirkusz"ból, meg a habos-babos ruhából!:)) De régebben is ugyanígy gondolkodtam.:)) Praktikus okból: válás esetén tizedannyi cécó van csak.
S ami a legfontosabb: a boldogságot nem papírért adják!:))
Mindehhez nem kell hazasodni. Egy kapcsolat minoseget nem a legalis kotelek hatarozza meg.Csak azert mert valaki alairt egy darab papirt, meg nem biztos, hogy lelkiismeretesen feleloseget vallalt barmiert is. A hazassag egy legalis szerzodes,felelosseget az ember a sziveben es a lelkiismereteben vallal, nem egy alairassal! Annyi ocska, feluletes kapcsolat van manapsag emberek kozott,hogy mit szamit az alairas, ha a sziv nincs teljesen elkotelezve!
Egy jo kapcsolat jo, akar "legalizalva" van, akar nem.
A hazassag legnagyobb hirvivoje a vallas volt mindig is, es amint tudjuk: "A vallas az emberek opiuma!"
Én nem értem miért mondja valaki, hogy a házasság csak egy papír???
Persze, jogilag csak az.
De ennek a hátterében szerintem két ember olyan döntése áll, amiben nyíltan és hosszú távra vállalni akarják egymást, együtt akarnak küzdeni és örülni, és ezt egy hivatalos kötelékkel is megerősítik. Nem a papírról szól, hanem arról, hogy mi igenis biztosak vagyunk magunkban, az érzéseinkben és főleg egymásban.
Ha két ember igazán szereti egymást mindegy, hogy házasok vagy sem, a papír semmi pluszt nem ad. Nem szükséges a lakáshitelhez (van olyan bank ahol már a szocpolhoz sem), a gyerek enélkül is kaphatja az apja nevét. Mi is sokáig így éltünk, ebbe manapság már semmi kivetnivaló nincs, mégis ha meghallom azt a szót hogy élettárs, teljesen megborzongok. Én sose tudtam ezt mondani a páromra, ez olyan "rosszéletű" szó.
Sokkal jobb érzés ha azt mondhatom, hogy a férjem, a kedvesem, vagy az életem párja. Bár sokáig nem így láttam, a házasság mégiscsak adott valami pluszt, valami erősebb kötődést.
Ja és olyan jó nézegetni az esküvői képeket, és a lagzi is jó buli volt.
Miért jó házasnak lenni?
Sokan azt mondják manapság, hogy a házasság az csak nyűg. Azzal annyi baj van. Egyedül élni sokkal jobb. Mert nem kell állandóan a férfit szagolni. Nem kell a férfi zoknijait mosni. Vagy, mert nem kell állandóan eltűrni, hogy az asszony vásárolni akar. Vagy, mert nem kell a gyerekekkel foglalkozni. Elég a másét eltűrni mindig.
De kik mondják ezt? A szinglik mondják? Azok, akik nem tudnak felelősséget vállalni csak magukért, vagy magukért sem.
De kérdezhetnénk, hogy mi a házasság? A házasság a dolgok közösen létrehozása, közösen megalkotása. A közösen teremtés öröme. A házasság a gyerekvállalás, a gyereknevelés. A házasság felelősség. Felelősséget vállalunk valaki másért. Felelősséget vállalunk egy gyerekért. Hogy mi a felelősség? A felelősség az, amikor valaki felvállalja a gondoskodást. Felvállalja a cselekedeteit, akár jók azok, akár rosszak. A teljes felelősség nem a hibáztathatóság! Ez az, amikor okként létezünk. Hogy mi okoztuk azt.
Ha anyuka azt mondja, hogy bocsi, de nem főztem ma vacsorát. Akkor nem az a jó megoldás, ha hibáztatjuk. Hanem ha azt mondjuk neki, hogy rendben, de akkor légyszi rendelj pizzát, mert nagyon éhes vagyok. Ezzel ő rendbe tudja hozni a hibáját és apuka is jó fényben tündököl, mert nem hibáztatja anyukát. Hisz ő is elkövetett már hibákat. És még fog is. Sokkal jobb, ha a helyrehozatal, a megoldás felé tartunk, mintha bűnösöket keresünk. Kommunikálunk. Megbeszéljük. Ettől fog sokáig tartani a házasság.
A házasság nem a mézesheteknél ér véget. A házasságot teremteni kell. Minden nap. Hogyan? Kedves szavakkal. Virággal. Apróságokkal. Sokkal könnyebb folyamatosan apróságokkal teremteni a házasságot, mint mondjuk évente venni egy nercbundát vagy egy gyémántgyűrűt karácsonyra vagy születésnapra. Ráadásul drágább is. Egyszerűbb és olcsóbb azt mondani a házastársunknak, hogy köszönöm. Vagy azt, hogy de jó, hogy ilyen hamar hazaértél. Vagy megkérdezni, hogy nincs-e kedve sétálni egyet TV nézés helyett.
Miért jó házasnak lenni? A napi örömökért. A házasság nem csak egy nap jó. Vagy kettő. Hanem minden nap. Mert boldogok lehetünk. A boldogság pedig nem csak úgy jön. Azért tenni kell valamit. És ha teszünk valamit, akkor boldogok leszünk. Az ember nem úgy lesz boldog, hogy dolgozik, dolgozik, és egyszer csak aztán a végén boldog lesz, mert végzett. Ha valaki boldog, akkor az folyamatosan boldog. Addig, amíg el nem ér a céljához. És utána is.
Ezért jó házasnak lenni.
Aham jól ráérnek az emberek. Nálunk a melóhelyen mindig téma volt kinek van pasija, mikor házasodnak, mikor jön a gyerek és miegymás. Ha meg nem tudtak kisajtolni belőlem semmit, akkor jött a találgatás. Pl. van egy bisexuális barátnőm, évek óta jóban vagyok vele barátilag, mivel sűrűn találkozunk, a melóhelyemen kitalálták, hogy biztos azért nem beszélek a pasikról, mert meleg vagyok... Mikor a fülembe jutott, mert mindig vannak "jóakarók", akkor én is fírtattam, hogy bírom, hogy mindenki ennyire ráér, hogy az én magánéletemmel foglalkozzanak...
Aha, értem, ezt nem tudtam, csak annó az ex kolleganőmnek azért kellett hozzámeni a pasijához, mert lakáshitelt vettek fel és jóval kedvezőbbek voltak a hitel feltételei
Most meg azt nem tudja, hogy a bevállalt két gyerek x éven belül hogy lesz megvalósítható, mert nem akarnak gyereket... Nem tudom hogy oldja meg, mert azért vállalták a két gyerek "létrehozását" mert ez is csökkentette a kamatokat...
Ez már bekövetkezett, mert mikor visszakérdezek, hogy és minek a házasság, akkor jön is a következő "udvarias" kérdés, hogy "és baba sem lesz még"? De olyan is volt már, aki hallotta, hogy összeházasodtunk, más meg, hogy babát várok, szóval ezek szerint az emberek nem dolgoznak eleget, mert ha kifárasztanák magukat, nem lenne kedvük feszt mások életén csámcsogni.
Nekünk nem szempont a lakáshital, vagy hasonló, egyrészt, mert nem akarunk felvenni, máasrészt, ha már van gyerek, akkor egyenlő esélyek vannak a házasokkal.
Jah, és ha majd már házasok lesztek, akkor avval fognak nyaggatni, hogy "és mikor jön a baba?", mintha ez is elvárás lenne egy pártól.
Tudnám miért nem hagyják békén az embert élni az életét abban az ütemben, amiben akarja.
Ha jól tudom, akkor házasoknak könnyebben adnak lakásra hitelt, illetve lakás/házépítésre, ez mondjuk szempont lehet...
Soha többet nem mennék férjhez! Ennek több oka van: Ha válni kell, mert úgy alakul, ne a bíróság döntse el, merre hány méter. Pláne a gyerekekkel kapcsolatban!
A társadalmi juttatásokból többet kap az, aki papíron egyedül neveli a gyerekeit. Semmi előnye nincs a házasságkötésnek, egy csomó pénzbe kerül az esküvő.
Ha pedig valaki menni akar, az menjen. Segítek pakolni. akár házasságból akar kilépni, akár együttélésből.
Ebben a társadalmi helyzetben az együttélésre szavazok.
(S akkor talán olyat sem mondhat a kedves férj. hogy "Mit akarsz még? Nem elég, hogy a nevemre vettelek?")
Mi 6 éve ismerjük egymást, de ténylegesen 4 éve élünk külön háztartásban, mi is próbaegyüttélésnek szántuk, és egy időben nagyon is teítéken volt a lagzi, aztán történt néhány dolog, ami elvette a figyelkmet, és azóta igen ritkán hozódik fel, akkor is mások által, de én nem érzem szükségét, sajnos én is csak a kényszert látom benne sok helyen, amikor megromlik a kapcsolat, akkor is együtt maradnak a felek, és megkeserítik sokszor egymás életét, a gyerekekre hivatkozva, na meg az anyagiakra, pedig legjobban a gyerekek sinylik meg az ilyen együttéllést.
igazad lehet abban is, hogy ha már lepapírozzuk, akkor úgy érezheti magát, hogy nincs veszteni valója, na meg ha már gyerek is van pláne. Én így akarom megtartani, nem kell nekem hozzá papír, ne kényszerből maradjunk egymás mellett, ha már nagyon nem müködne, úgyis lépnék, bár ez a mai helyzetben kizárt, mert túlteng a szerelem, de ki tudja mit hoz a jövő...
További ajánlott fórumok:
- Ne ítéljetek el, de feltétlen kell szeretni a férjem előző házasságából született gyermekeit?
- Miért van az, hogy a hölgyek rossz házasság vagy együttélés esetén nem tudnak változtatni?
- Új ptk. avagy házasság kontra bejegyzett élettársi viszony!
- Házasság vagy Élettárs?
- Te melyikre "esküszöl", a házasságra, vagy az élettársi kapcsolatra?
- Milyen előnyei vannak a házasságnak az együttéléssel szemben? Miért "kell" férjhez menni?