Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Egyik családtagom bánatát, életét átveszem, élem.. fórum

Egyik családtagom bánatát, életét átveszem, élem.. (beszélgetős fórum)


1 2 3
33. kisgé (válaszként erre: 31. - Cskata)
2006. dec. 7. 15:45

Van egy ismerősöm, aki volt ilyen terápián, mesélt nekem róla, mert tudja, hogy milyen a helyzetem, kirázott a hideg, amikor mesélt.

Amúgy meg azt gondolom, a szüleink irtóra meg tudják nehezíteni az életünket, persze egyáltalán nem direkt!!!!! Szerintem ez a kötelék olyan erős szülő és gyerek között, hogy oda-vissza mindkettő érzi a másikat, érzi a feszültséget, boldogtalanságot, boldogságot, mindent. Ez által, ha a szülő döntést hoz, az a gyereket is nagyban érinti és ezek sebeket okoznak, okozhatnak, szerintem minden családban van ilyen.

32. gpetra (válaszként erre: 30. - Kisgé)
2006. dec. 7. 15:41
Valami ilyesmi.
31. cskata
2006. dec. 7. 15:29

az előbb találtam egy fórumot a témáról:

[link]


de egyébként rengeteg oldal foglalkozik vele a neten...

húú, tök félelmetesnek meg hihetetlennek tűnik így első olvasásra ez az egész... nem hallottam még róla eddig..

30. kisgé (válaszként erre: 28. - Gpetra)
2006. dec. 7. 15:27
Mármint úgy érted, először ezzel védekeztél, de ma már úgy látod, így működnek a dolgok?
29. eee466847e (válaszként erre: 1. - Kisgé)
2006. dec. 7. 15:23

Mi jártunk a fiammal (akkor még 9 éves volt) terápiára, majd ő egyedül pszichológushoz is. Olyan jó barátságba kerültek egy év alatt, hogy akkor is ment a fiam, mikor már nem volt rá nagy szüksége. Sok jó dolgot megtanított neki. Volt olyan alkalom, hogy nem is beszélgettek, csak indiai zenét hallgattak lecsukott szemmel. Fiamnak (36) ma is megvannak ezek a kazetták és hallgatja , ha van rá ideje.

Én egyébként sajnos nagyon átérzem más bánatát, kifejezetten szenvedek, ha szeretteimet valami baj éri.

A barátnőm lakását egy héttel ezelőtt kirabolták. 4 generációs családi ékszereket vittek el többek között. Egész nap olyan érzésem volt, hogy engem raboltak ki.

28. gpetra (válaszként erre: 27. - Kisgé)
2006. dec. 7. 15:22
Sokan észreveszik, a környezetemben különösen sokan. Eleinte én védekezésnek szántam, mindent azzal magyaráztam, hogy biztos nem véletlen, hogy így történik. Aztán megmaradt ez a gondolkodásmód, pedig szerencsére mostanság minden rendben megy :)
27. kisgé (válaszként erre: 26. - Gpetra)
2006. dec. 7. 15:09
Nem, nem. Ahogy végig nézek az életemen (hú, de rohadt bölcs kijelentés:)) azt látom, semmi nem véletlen. Miért pont a megfelelő időben találkozom olyan emberekkel pl. akik szólnak hozzám pár szót és ezek megoldják a gondjaimat és még ezer dolgot felsorolhatnék. Nem tudom mi ez, sors, eleve elrendelés, isten, vagy más hatalom, de ez így működik, legalább is azok számára, akik észre veszik!
26. gpetra (válaszként erre: 23. - Kisgé)
2006. dec. 7. 15:06
Az idézőjelből ítélve Te sem gondolod, hogy ezek egyszerű véletlenek, ugye? :)
25. gpetra (válaszként erre: 21. - Cskata)
2006. dec. 7. 15:06
Dehogy gyarapítom! :) Még csak az kéne... Egy időben jómagam is szerettem volna pszichológus lenni, de aztán rájöttem, hogy nem vagyok én annyira kiegyensúlyozott. Ha úgy hozná az élet, hogy szükségem lenne pszichológusra, biztos elmennék.
24. kisgé (válaszként erre: 21. - Cskata)
2006. dec. 7. 15:04
Ne nyugtalankodj!:)))) Engem is érdekel a pszichológia, nem azért nem emgyek el, mert lenézem őket, vagy azokat, akik járnak, hanem mert magam szeretem megoldani a dolgokat, közben épülök, erősödöm.:))
23. kisgé (válaszként erre: 20. - Gpetra)
2006. dec. 7. 15:03
Engem ilyen beszélgetések nagyon előre tudnak vinni és mindig "véletlenül" összefutok ilyen emberekkel!
22. cskata (válaszként erre: 19. - Kisgé)
2006. dec. 7. 15:01
én így szoktam őket hívni..:)))) ezek után remélem, nem veszik a lelkükre..:)))))
21. cskata (válaszként erre: 17. - Gpetra)
2006. dec. 7. 14:57

oksa, megnyugodtam, lenyugodtam..:)))))

csak már azt hittem, Te is azoknak a népes táborát gyarapítod, aki esetleg szánakozva tekint arra, aki pszichológushoz "merészel" járni..engem meg - mire a két barátnőm végigcsinálta az egyetemet+menet közben kitöltettek velem mindenféle tök érdekes teszteket - egy kicsit rabul ejtett a pszichológia..:))) szóval meg vagyok fertőzve - jó magyarsággal..:)))) és hatalmas lelkem van..:))))

20. gpetra (válaszként erre: 15. - Kisgé)
2006. dec. 7. 14:39
Ez ismerős :) Nem mondhatom el senkinek... Gyakran erőt és tanácsot tud adni egy megfelelő empatikus készséggel és tapasztalattal rendelkező ember. Nekem is ők segítenek, ha szükség van rá.
19. kisgé (válaszként erre: 18. - Gpetra)
2006. dec. 7. 14:39

Nekem is vannak pszichomókus ismerőseim!:))))))) Ez nem jobb????:))))))


Amúgy is tessék béketűrőnek lenni!:))))

18. gpetra (válaszként erre: 13. - Cskata)
2006. dec. 7. 14:37

Ne akadj fenn rajta, semmi negatív nincs benne! :) Főleg azért, mert én is ismerek pszichológusokat, és igenis fontosnak tartom a munkájukat. Vannak olyan szakaszok az ember életében, amikor segítségre szorul, és akkor igenis el kell menni dokihoz, bármennyire is úgy tartja a társadalom, hogy ez ciki.

Vitát biztos nem fogsz szítani, velem elég nehéz is lenne, ma egyébként is különlegesen béketűrő napom van. Ne haragudj a szóhasználatért, nem akartam senki lelkébe belegázolni.

17. gpetra (válaszként erre: 13. - Cskata)
2006. dec. 7. 14:37

Ne akadj fenn rajta, semmi negatív nincs benne! :) Főleg azért, mert én is ismerek pszichológusokat, és igenis fontosnak tartom a munkájukat. Vannak olyan szakaszok az ember életében, amikor segítségre szorul, és akkor igenis el kell menni dokihoz, bármennyire is úgy tartja a társadalom, hogy ez ciki.

Vitát biztos nem fogsz szítani, velem elég nehéz is lenne, ma egyébként is különlegesen béketűrő napom van. Ne haragudj a szóhasználatért, nem akartam senki lekébe belegázolni.

16. kisgé (válaszként erre: 13. - Cskata)
2006. dec. 7. 14:37

Á, ez az agyturkász nem pejoratív, legalább is számomra, nekem ez olyan viccesesen gúnyolódó kifejezés, de semmiképp nem negatív.


Köszönöm a kiegyensúlyozott jelzőt, jól esett!:))))

Azért anyám nagy falat volt mindig is és most is az. Történt velünk egy tragédia és az ő érzései átmásztak rám, nagyon durvákat álmodom, sík depi tudok lenni akár 1 hétig is ilyen álmok után és ezt szeretném megoldani. Nyilván bennem is vannak még lezáratlan dolgok....

15. kisgé (válaszként erre: 11. - Gpetra)
2006. dec. 7. 14:32
:)) Eddig is annyi mindent megoldottam már, pánikrohamot legyűrtem, meg minden, tehát kemény csaj vagyok!:))))) Sokkal jobban hiszek és már sokszor meg is történt velem, hogy egy idegen, aki emocionális és mondjuk eléggé egy húron pendül velem, annak mesélem el és ő ad tanácsot, mond véleményt. Ez nagyon működik, mert mivel idegen, nincs érzelmileg érintve és ha érez engem, meg a bajom, jókat tud mondani.
14. kisgé (válaszként erre: 10. - Cicumaci)
2006. dec. 7. 14:30
Aha, nekem sűrűn van ilyen ez a dejavu (azt hiszem így írják) érzés. Ezt sem tudom hová tenni, furcsa és jó érzés!
13. cskata (válaszként erre: 11. - Gpetra)
2006. dec. 7. 14:29

van két pszichológus barátnőm is - én nem nevezném őket "agyturkásznak"..!! de én biztosan elfogult vagyok...:)))


sajnos nagyon sok embernek szüksége lenne rá, hogy szakemberrel beszélgessen a problémáiról (ezt most nem Rád értem Kisgé, Te totál kiegyensúlyozottnak tűnsz!!:))) és ezek alapján a beszélgetések alapján végre képes legyen megoldani a nehéz helyzeteket az életében és továbblépni bizonyos gondokon - de sajnos ez manapság még mindig ciki, meg tabu, meg nem is tudom még micsoda...


nem akarok vitát szítani, csak az "agyturkász" elnevezésen egy kicsit fennakadtam...:))))

12. Linette68 (válaszként erre: 10. - Cicumaci)
2006. dec. 7. 14:08
Ilyen már velem is többször megtörtént nem csak akkor, ha valamit csináltam, hanem 1-1 kimondott szó után is tudtam, hogy mit fognak rá mondani, mintha az a jelenet már lejátszódott volna. Nekem van 2 visszatérő álmom is, amit úgy szoktam álmodni, hogy mint külső szereplő ott vagyok. Tehát tudom mi fog következni. Álom az álomban. Én ezt is nagyon furcsának tartom. Egyébként hiszek a telepátiában és abban is, hogy több életünk van. Kár, hogy nem tudunk róla. Bár a csuda tudja...
11. gpetra (válaszként erre: 9. - Kisgé)
2006. dec. 7. 14:07
És gondolod, hogy menni fog szakember segítsége nélkül? Nire gondolsz, amikor azt írod, hogy lehet, hogy nem látod jól a helyzetet? Amiben benne vagy, vagy azt, hogy egyedül akarod megoldani? Egyébként megértem, hogy nem akarsz rögtön dokihoz menni, főleg nem agykurkászhoz.
2006. dec. 7. 13:58

velem pl történt meg már töbször,hogy valamit csináltam,és az az érzésem volt ,ez a dolog már egyszer megtörtént.Ezt sem tudom hova tenni:))

Valakinek volt már ilyen érzése? Mondják sokan elöző életben ,lehet megtörtént...

9. kisgé (válaszként erre: 8. - Gpetra)
2006. dec. 7. 13:52
Igen, van. Csak eddig is mindent megoldottam pszichológus nélkül, most is szeretném. Lehet, hogy nem látom ám jól a helyzetet!
8. gpetra (válaszként erre: 7. - Kisgé)
2006. dec. 7. 13:47
Felfogtam :) Ez elég rémisztő gondolat, pláne, ha valaki megél ilyet. Téged sem irigyellek, és sajnos nem nagyon tudok megoldást sem erre a problémára, azt viszont tökéletesen megértem, hogy ki akarsz kerülni ebből az állapotból. Itthon van ilyen terápia?
7. kisgé (válaszként erre: 4. - Gpetra)
2006. dec. 7. 13:33
Én konkrétan arra gondolok, hogy más sorsát éljük. A Hellinger módszer arról szól, hogy egy csoport terápia alkalmával fény derülhet arra, hogy mondjuk egy olyan ember életét élem, akit soha nem is ismertem, talán még nem is hallottam róla. Ez ami már túl pszicho téma számomra. Én a napokban jöttem rá, anyám szomorúságában élek és az ő lelkiismeret furdalását érzem, csak nem tudom, mi a kiút, mert nekemis van életem.
6. kisgé (válaszként erre: 3. - Cicumaci)
2006. dec. 7. 13:31

Szia!


Igen, ez nagyon működik, hogy csak gondolok valamire és megtörténik, de soha nem tudom, hogy az illető gondolt rám és összefutunk és előtte van eg yilyen gondolatom, vagy én gondolok rá és neki jön a sugallat, hogy felhív, vagy összefutunk.

5. kisgé (válaszként erre: 2. - Anduca)
2006. dec. 7. 13:30

Szió!:))


Igen, ilyesmie gondoltam, én is nagyon érzékeny vagyok, biztos típus kérdése. Nehéz így, nem, mert más hangulatát simán átvesszük.

2006. dec. 7. 13:26
Szerintem nem nagyon pszicho a téma, velem nagyon gyakran előfordul, amikről írtál. Olyan is van, hogy a barátaimmal, ismerőseimmel történő dolgokra érzek rá. Ez szerintem teljesen normális, gyakran átvesszük a szeretteink egyes tulajdonságait, úgy viselkedünk, ahogy ők, miért ne érezhetnénk azt, amik ők éreznek?
1 2 3

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook