Egyedül maradtál? Hogy éled meg? (beszélgetős fórum)

Na látod, erre kellene összeszedned magad, hogy kimenj.

Írtad bonyolult kiutazni most, sem sokkal bonyolultabb, mint bárhova. Most jöttem meg 2-3 hete.

A covid miatt kellett a teszt 24 órával előtte. Ki kellett tölteni egy nyomtatványt hol fogok a kiutazásom után 2 nappal tartózkodni, mert arra a címre küldenek tesztet, amit magadnak kell elvégezni és a postán feladni. Ennyivel bonyolódott. Majd email-ben értesítenek milyen lett az eredmény.

Legyél bátor, kezd el élni, mert nagyon gyorsan elszalad az élet. Merj élni, új dolgokba kezdeni. Sok erőt kívánok hozzá.

Hosszú 35 éves házasság volt, de nem volt felhőtlen.

Igazából annyira nem vagyok én magam alatt csak hajnalban felébredek és az jut eszembe, hogy mi lesz velem ha lerobbanok vagy kórházba kerülök. Azt sem tudom ki vállalná a kutyám meg a macskám ellátását, bár van néhány testvérem.

Nekem egyébként olyan gondom nincs, hogy kilátástalan időket élünk A jövő kilátástalan már egyedül.

Engem a gyerekek külön megkértek arra, hogy a házat hagyjam úgy, ahogy van/volt, mielőtt a feleségem meghalt, legalább 1-2 évre. Ők pontosan arra akartak emlékezni. Érdekes, hogy a lányom volt az, aki kivétel nélkül mindent kidobott, ami a feleségemé volt, kerestem a hajszáritót, amit ugye közösen használtunk, a szemétből kellet kiszednem.

Az álet folymatos változás, tudom-tudom, sokszor ismételtem már.

Nem lehet egyszerű. De valahogy el kell foglalnod magad, mert előbb-utóbb depressziós leszel, amiből marha nehéz kilábalni.

A korodból ítélve, elég hosszú házasság lehetett a tiétek és nagyon nehéz lehet úgy élni, hogy feltehetőleg minden a lakásban a feleségedre emlékeztet.

Fogalmam sincs mit kezdenék, ha velem ilyen történne, ráadásul ebben a bizonytalan, már-már kilátástalannak tűnő időkben. De én valószínű, úgy lennék vele, hogy már nincs vesztenivalóm és nincs kiért élnem, ezért többet hódolnék a hobbimnak, a színházba, sport és zenei rendezvényre járásnak. Neked is azt ajánlom, hogy próbálj emberek közé menni, mert a magány az ilyenkor sokat ront a helyzeten.

Akkor nekem nincs már ötletem. A lelked nem tud elcsendesedni, addig meg úgyis mindenre lesz kifogásod.

Nehéz elfogadni, hogy akit szeretünk "előbb megy el", de az élet az a számodra megy tovább a maga bánatával,örömével. Az unokáid egy boldog papát lássanak, vagy elégedettet.

Én nem szeretném, ha a családom szomorú lenne, ha egyszer elmegyek, szeretném azt tudni, hogy ők boldogan élik az életüket tovább, és mindig mosoly ül az arcukra, ha rámgondolnak és nem a bánat könnyei folynak le az arcukon.

Nos, akkor a következő elfoglaltségod legyen a nyelvtanulás. Van a Duolingo, ez egy ingyenes tanulási lehetőség több nyelven. Neked, akkor jöhet az angol az unokák miatt.

Verseny lehetőség is van benne. Elindulsz az alapoktól és látod mannyire haladsz a többiekhez képest. Ott is elég egy nickel regisztrálnod, a kutya nem fogja tudni ki vagy.

A google fordító segítségével megteheti. :)

De azt nem tudom, Pista55 az olvasott témából kifolyólag maradt-e egyedül.

Nincs kedvem sportolni, esetleg horgászni, de az is magányos sport.:)

Egyébként nálunk nem is nagyon van ilyesmi.

Szia Dominós!

Én is emlékszem rád, de mi sehol nem beszéltünk sokat egymással.

Nincs ami/aki motiváljon.

Nem vagy lusta.

Magad alatt vagy.