Egyedül maradtál? Hogy éled meg? (beszélgetős fórum)

Jelküldés kapcsán, belefutottam a fórumba. Elolvastam az összes hozzászólást! Először az jutott az eszembe, hogy jó érzés volt, ahogy megmozdultak az emberek érdeklődve, segítő szándékkal. A hsz-k fele szinte biztatás, részvét, csupa-csupa kedvesség volt. Áradt a sok jóindulatú ösztönzés, hogy a FI kimozduljon jelenlegi komfortzónájából, magányosságából. A hsz-ek másik felében, a FI köszönte meg mindezt. Majd olyan érzésem lett, mintha a FI által felvetett kérdésre, nevezetesen az "Egyedül maradtál? Hogy éled meg? " nem kapott választ?! Csupán egy valaki érintette a FI által feltett kérdést, és válaszolt a fórum címének megfelelően! Nevezetesen: " Egyedül maradtál? Hogy éled meg? (válasz)" Sokan vannak, de kevesen írnak ide." Egyetértek vele! És ez mondat fogott meg! Miért?! Azért mert először is a fórum címére válaszolt, igaz csak egy mondat erejéig. És a lényeg ott volt benne! Hogy tényleg sok a magányosan élő ember! És a másik lényeg, "de kevesen írnak ide." Pontosan! Nem fogják elmesélni az egyedül maradásukat, annak az okát, és azt sem, hogyan élik meg mindezt. Miért?! Azért nem, mert az emberek (pláne idősebb korban) esetleg, csak privát levelezés kapcsán beszélnek erről. Szerintem.

És pont ez a fórum jutott eszembe bizisten most délelőtt! A boltban egy hetven körüli hölgy egy uborkát vásárolt. Az eladó (ismerhette), mert azt kérdezte, hogy "el tetszett felejteni ezt is, hiszen már harmadszor tetszik visszajönni?! Nem kedveském! Nem felejtettem el! Csak olyan jó volt ismét lejönni és valakivel egy kicsit beszélgetni." Elhomályosult a szemem, és könnyeimen keresztül néztem a jelenetet. Bizony sokszor már az is jó, ha szólhatunk valakihez. De akárhogy is van, az élet megy tovább! További kellemes fórumozást Mindenkinek!

Csak én azt gondoltam azért nem találod a helyed, mert elvesztetted a feleséged.

Én pl. ahogy más is írta szeretek cél nélkül sétálni, menni ide vagy oda, de tudom, hogy mikor hazaérek vár valaki, vagy majd hazaérkezik az az ember, akinek elmondhatom aznap mi történt velem és ő is majd elmondja az aznapi eseményeket.

Mi sem beszélünk természetesen órákon át, van úgy, hogy este meccset nézek, Ő pedig olvas, de tudom lenne kihez fordulni a problémáimmal.

Ha egyik napról a másikra nem lenne, én elveszteném az életkedvemet, amit eddig szívesen csináltam valószínű már az sem esne jól. Mert tudom üres házba megyek haza, nincs kivel megosztanom az élményeimet és én sem fogom többet hallani a beszámolóját a nap eseményeiről.

Úgy gondoltam, te is valami hasonlót érzel, de ezek szerint mellé lőttem.

Én megértem Pistát. Bár írta nem volt mindig felhőtlen a kapcsolata, de valószínű egy biztos hátteret nyújtott a felesége. Mikor az ember mögött van valaki, aki a hátországot jelenti, persze jó cél nélkül sétálni, bicajozni és egyéb dolgot csinálni, mert tudja lesz kihez hazamennie. De mikor elveszíti azt az embert aki ezt nyújtotta neki egy csapásra megváltozik minden.

Sokszor azért fordul elő, egy hosszú házasság után, hogy az egyik fél halála után röviddel a másik is elmegy.

Persze lehet rosszul gondolkodom.

Tudom ez nem megegyezés alapján működik, de mondtam a feleségemnek, hogy nekem kell előbb menni kettőnk közül, mert ő az, aki egyedül jobban feltalálná magát.

De a barátom, aki velem egyidős hasonlóan gondolkodik.

Pedig jó is csak úgy bicajozni, sétálni különösebb ok/cél nélkül.

Csak élvezni azt, ami van.

Jó idő, meleg, természet, kedves emberek....

Jót tesz a testnek is és a léleknek is.

Menj! Bicajozz, sétálj!

Megírtam a lényeget.

Szóval ez a legnagyobb bánatom most nekem nem az, hogy nem tudok mit kezdeni magammal.

Most ilyen hangulatban képzellek el, kívánom tudj átlépni a nehézségeken!

[link]

Akkor az sem opció.

Marad a fórum, az internet. Az sem rossz, legalább azt ki lehet kapcsolni. :D Csak viccnek szántam, de van benne igazság is.

Elhiszem.aztán majd az élet még hozhat mást is. Csak próbáltunk ötleteket adni. Még korai, nem vagy még rá felkészülve.

Legalább az unokákkal próbálj szorosabb kapcsolatot kiépíteni, probáld ki azt a repülést legalább egyszer, ha nem megy, legközelebb nem mész.

Túzd ki magad elő a célt, hogy karácsonykor a gyerekeddel, unokáiddal leszel mindennek ellenére boldog. Magadat tudod a hajadnálfogva kihúzni a vízből.

Apósom 64 évesen addig járt anyósomhoz a temetőbe, míg éppen ott találkozott élete nagy szerelmével.24 évet éltek le együtt boldogan, mindkettő kivirult.

Azért írtam le, hogy mindig lehet újrakezdeni, ha akarja valaki, ha meg sem próbálja, akkor elmegy az élete, miközben tehette volna széppé is, az elképzelései szerint.

Nem láttam. Biztosan nem egyszerű újrakezdeni ennyi idősen, egyedül maradva. Igaz nem lehetetlen. Lehet előtte sem volt egy kimozdulós típus. Itt van a szomszédunk aki 83 éves. Igazi úriember féle. Mindig fess, autót vezet (eléggé jól ahogy elnéztük) egy lovardába jár az állatokhoz, délben minden nap elmegy étterembe enni, aztán kis séta, itthon zene, kiül az erkélyre szivarozni…elvan. :)

De ha megemlíti a feleségét azonnal sírni kezd.

Előre leszögezem, nem kell rá válaszolni, intim.

De tudod, van elképzelésed mit szeretnél megvalósítani az életedben?

Érdekel valami, a napi életbenmaradásodon kívül? Mi tudna motiválni?

A biciklizésről jutott eszembe, egyik kolléganő most ment nyugdíjba és bejárta az országot kerékpárral egy csoporttal, majd a nyáron Európa egyrészét. Nem ült el, mint az iszap, éli az életet.

Hidd el, nem megbántás akart lenni, csak valahogy valakinek meg kellene rázni, hogy ébredj ember, addig sajnálod magad, hogy elmegy melletted az élet, hogy elfelejtettél élni!!!!!