Egyedül belevágni? (beszélgetős fórum)

Én a lelki részt csak elképzelni tudom, magamat ismerve és a környezet tapasztalatait figyelembe véve.

Az tény, sok kimutatás született róla, hogy a magzatnak nem mindegy, milyen körülmények között él az édesanya. Legyen az fizikai, mentális, szellemi, mindegy. De nem könnyű az a helyzet, ahol az anyuka nem az apuka kezét fogva simogatja boldogan a hasát, a gyermeküket várva, hanem ideges, szorong, épp egy kapcsolati válságon és szakításon túl, nem stabil jövőt látva maga előtt, hanem tele szorongással, és reménnyel, hogy majd lesz valahogy, csak egészséges legyen. Ez esetekben sokkal gyakoribb a koraszülések száma is, sajnos egyéb egészségi problémákat vonva maga után esetlegesen.

Lehet persze, hogy az apuka szülés is is meggondolhatja magát ... De jó esetben az ember nem a rosszra készül eleve.

Lelki háttér továbbá az egyedüllét, magára hagyatva érzés.

Lehet, hogy az apuka nem kel fel pelenkázni éjjel, lehet, hogy csak hétvégente van otthon ... de a tudat, hogy akár szólhatnék neki, megkérhetném, az már megnyugvó öröm, és ettől máris könnyebb.

És mivel az ember társas lény, előbb utóbb, ahogy a gyerek kicsit nagyobbacska lesz, társra vágyik, ismerkedik. Ha ez hosszú évekig tart, mert nem találja meg az anyuka a megfelelőt, akkor az áldott gyermek ideje jó részét a nagymamával tölti, mert "anyának dolga van".

Családi puha meleg fészekről ez esetben szó sem lehet.

Ha az anya úgy dönt, hogy az életét a gyermekének szenteli, akkor a gyermek nem lát "apai" mintát a családban.

Tudom, még mindig jobb, mint a rossz apai minta.

De maradjunk a normál (jó) eseteknél.

Anyagi részt tekintve nincs is mit mondani, elég egyértelmű.

Nyilván nem apa nélkül, egyedül terveztem a gyermekvállalást. És az apát sem úgy ismertem meg, hogy elhagyna egy gyerek miatt. És igen, mint ahogy írtam is, már csak utólag lehetek okos.

Nagy családban nőttem fel, 6-an vagyunk testvérek. Tudom milyen kevésből felnőni, de semmiben nem szenvedtem hiányt. Viszont csak a gyerek szemszögéből láttam a dolgokat.És a szüleim együtt voltak.

Édesapám meghalt, mikor a kisöcsém még csak 5 éves volt, a húgom meg 11..látom azt is, hogy ez milyen hatással van a gyerekekre. De csak testvérként..És anyukámnak ott voltunk 4-en ,,nagyok"..

Azért kérdeztem egyedülálló anyákat, hogy milyen is Nekik. Gondolom más eleve egyedül nekivágni, mint út közben egyedül maradni. De a környezetemben nincs olyan, aki apa nélkül indult neki, ezért kérdezlek Titeket itt.

Ruha, és egyéb használati tárgyakban nem lenne hiány..érkezne annyi a családból, rokonoktól, barátoktól, hogy nem tudnám hova tenni. Dolgozom, van bejelentett munkahelyem.

De ezektől függetlenül érdekel az ilyen helyzetben élő anyák véleménye, meglátása mind az anyagiakat, mind a lelki részt tekintve.

Hacsak nem milliomos a családja...? Ezt egy kicsit eltúloztad, nem?

A kijelentés, hogy a nő magának szül, szerintem úgy értették a kommentelők, hogy csak magára számíthat elsősorban, hiszen bármi történhet az apukával. Lehet a gyerek születése után "gondolja meg magát"...

Hiába a ruha és a pelenka, ha anyuka magányos és boldogtalan. Nagy esély van rá.

Valójában akkor derül ki, ha megszületett a baba.

Addig meg lehet találgatni meg ideákat gyártani.

Ahogy dönt, akként lehet tovább gurítani a szekeret.

Fontosak az anyagiak de a legfontosabb a lelki biztonság, háttér.

Kedves Hajni!

Anyagiak miatt nem szabad lemondani egy gyerekről.

Annyi mindenki megmozdul ilyenkor, ha látják, szükség van a segítségükre, nem is hinnéd. Lehet, hogy kérni kell, ezt ne szégyelld, önkormányzattól, egyháztól, vöröskereszttől, ahonnan tudsz.

Egyébként nem kerül olyan sokba egy kisbaba.

Csak az eldobható pelenka tetemes összeg, de ismerek olyat, aki napi 4-gyel kihúzta.

Másik ismerősöm mindent használtan vesz, kiságytól babakocsiig és gyerekruhákig mindent. Utána, mikor a baba kinövi, újból eladja.

Fillérekből meg lehet úszni.

Mondjuk azért a gyerektartást nem árt kipréselni az "apukából".

Biztatnálak, szülőképes korban vagy.

Ne idealizáld túl.

Egy baba, egy új élet még rendezett körülmények között, szeretetben is nagy feladat.

Egy gyermeknek, hogy normálisan fejlődjön, kell apa és anya. Aki ezzel vitatkozik, nem ismeri a pszichológiát.

Buta kijelentésnek tartom, hogy a nő magának szül. Ez régen rossz. Egy nő szereti azt a férfit akivel együtt van és közösen szeretnének további felelősséget, feladatokat, boldogságot. Egy gyermeknek nemtől függetlenül szüksége van anyára apára.

Nyilván sokan nőnek fel csonka családban, de én egy olyan személyt sem ismerek, aki ebben ne sérült volna.

Az anyagi kiadások, a hétköznapok, az állandó készültség (éjjel-nappal)... Egy társ mellett élhető csak szerintem.

Az isteni legelőket hagyjuk...

A mai világban 26 évesen (hacsaknem milliomos a családod) nagyon hátrányos helyzetű egy egyedülálló anyuka - hát még a gyermek.

Sok erőt kívánok!

A pelenkamosáshoz is kell pénz, áramért; vízért, mosószerért szerinted nem kell fizetni?

A "valahogy majd megoldódik"-ra azért én inkább nem alapoznék.

Persze, de azért egx minimum kell. Nem tudom, mennyi lenne a gyede, de írta, hogy anyagilag nem tudnának segíteni neki.

Márpedig lakni és enní kell, pelenka kell, esetleg tápszer, ha nincs teje (előre nem lehet tudni), gyógyszer, ha netán beteg, stb.

Ezeket neki kell felmérnie és úgy dönteni.

Kibickedhetünk itt, de a gondokkal nem mi fogunk szembesülni, hanem a fórumindító.

...de zala boldogabb világban is élnénk. És nem lenne ennyi lelkiserült ember.

Szép dolog az hogy valaki életet ad, de nem mindegy hogy folytatódik az az élet...

A mindent megadás ott kezdődik szerintem, hogy egy gyereknek anyára ÉS apara van szüksége

Békés, nyugalmas magzati életre, együtt-felkészülésre.

És utána kezdődik csak az Élet úgy igazán.

Az olyan baba, aki nem így születik, eleve hendikeppel indul.

A majdcsakleszvalahogy az én életemben biztos nem kapna szerepet.

Nehéz helyzetben vagy, erőt kívánok bármi döntésedhez!

Vállalnám.Nem vagyok "istenesen vad abortusz ellenes",de 6 hetesen már dobog a szíve. Nem szeretnék senkit megsérteni(!!!!!)-de én soha nem értettem,mi a fenétől gondolják,hogy milliók kellenek egy babához! Babaruhát nem csak a Fontana üzletházban árulnak.Nálunk a turiban 200ft. egy olyan rugi,ami használt,de ki van mosva,vasalva.Nem kötelező a tépőzáras pelenka,ki lehet mosni a pelenkát,egyre nagyobb divat. Később,ha nagyobb lesz,nem kötelező ovisan okostelefon neki...Sógornőm lánya a 3.at szüli.Apuka keres egyedül,(KFC ben kb. 26.senki)egymástól öröklik a babaruhát,kocsit,ágyat.Nem,nem szakadtak,nem putrisok,és nem kapnak segélyt! Sokat kirándulnak,mesélnek,boldog,és jól nevelt gyerekek. El is vetetheted,de ha ne adj'Isten,nem lehet többé gyereked,egy életen át átkozni fogod azt,aki lebeszélt róla. Nem Ő akart lenni.Most pedig arra vár,hogy az életéről döntsenek.Tényleg sajnálom,hogy apuka egy vérbeli b@lf@c,de megfogod bánni,ha elveteted.

Ezt csak Neked írtam,és nem érdekel,a szigorúan ésszel gondolkodók tábora. :)Az életben,gyakran érik az embert meglepetések! Valahogy egyszerűen,minden megoldódik. :)

szerintem az szamit, hogy te akarod-e ezt a babat. es hogy vagy-e olyan helyzetben, hogy bevallald

nem kell hozza kacsalabon forgo palota es millios bankszamla. de ha peldaul magadat eltartani is problema anyagilag, vagy nincs kilatasban olyan, annyi munka, amivel tervezni tudsz, akkor nagyon nehez helyzetbe kerulhetsz, es a baba is

de ha onalloan elsz, normal korulmenyek kozott, es szamithatsz a csaladod, barataid tamogatasara, az maris eleg

ha korulnezel, biztos rengeteg valast, egyedulallo szulot lathatsz, megoldjak a dolgaikat, meg ha sokan nehezen is. nincs garancia arra, hogy ha valakivel egyutt vallalsz gyereket, akkor konnyebb eleted lesz

Azt kell átgondolnod, hogy amíg nem tudsz dolgozni, miből tudod fedezni a megélhetéseteket. Lesz-e elegendő pénzed a szükséges dolgokra? (élelem, pelenka, tápszer, ha kell, stb, stb.) Kaphatsz-e babaruhákat valakitől vagy azt is venni kell?

Lesz-e segítség az első időkben, hogy alhass egyet, vagy elmehess sétálni 1-2 órára, hogy kikapcsolhass egy kicsit.

Ezeket gondold végig, és azt, hogy a babával 0 - 24 órás ügyeletben leszel.

Gondold jól át és utána dönts.

Sok szerencsét.

És ha mégsem ad legelőt, te adsz?

Vagy kibicnek semmi sem drága?

Mert egy közhelyre azért nem lehet egy életet alapozni.

Csak az "anyagiak miatt" ne vetesd el!

Később tudsz neki találni szerető apukát is, ha már ez így cserbenhagyott.