Egyedül belevágni? (beszélgetés)

Van munkahelyed? Hol laksz?

Én egy pillanat erejéig sem döntöttem volna máshogyan.

Egy gyereknek elsősorban nem mindent, hanem szeretetet kell adni. Meg érzelmi stabilitást, ha ezek megvannak jó a zsíros kenyér és a turkálós ruha is. Ha ezek nincsenek, lehet bármennyi "minden".

Azért is érdemes nagyon meggondolni, mert ki tuja, leszel-e terhes még valaha. Minden előfordul, betegség, összeférhetetlenség, bármi.

Egy ismerősömtől kérdeztem, miért nem született több gyereke, csak egy, aki már felnőtt volt akkor. Azt mondta, hogy soha többször nem esett teherbe, pedig egészségesek voltak a férjével.

En csak arra gondolok, hogy nem muszáj megállapodni senki mellett ha már van gyereke. Mert majdnem biztos hogy rossz vége lesz. Vagy a kölyök szív vagy az új pár vagy épp maga az anyuci.

Azt smmikepp sem vitatom hogy jobb egyedül fel nevelni egy gyereket, mint rossz kapcsolatban. És sztem a legtöbb anya képes is rá tök jól. Csak ne ragaszkodom új pasihoz, új szerelemhez, mert nem biztos hogy megéri.

Igen, de vannak élhető "bajok" meg kizáróak.

Egy 26 éves lánynak igenis a "tökéletes" jár(na) szerintem, nem szabad megelégedni a kevésbé jóval.

Szeretem a hibákat, mert azokból lehet tanulni.

Szerintem bárki élethetne tökéletes kapcsolatban. Csak abba nem fér bele, hogy nehogy már elmenjen a haverjaival egy hétvégére, mert már az én férjem, kutya kötelessége élete végéig mellettem lépdelnie. Vagy hogy én ne menjek el a barátaimmal, netán ketten együtt ne menjünk el néhány napra kettesben, attól a pillanattól, hogy a gyerek nélkülünk is tud létezni. Majd a tökéletes anyja és apja helyett a tökéletes nagyanyja, nagyapja fogja megetetni és tisztába tenni.

A tökéletes kapcsolatot nem kapjuk, azt csináljuk. És ha te annak érzed, nem mindegy, hogy kinek mi a véleménye a te tökéletes családodról? ;)

Szerintem azért van ennyi válás, és xar kapcsolat, mert az emberek nagyon nagy része azt sem tudja ki ő, magától mit akar, honnan tudná, hogy kivel él együtt, és tőle mit akarhat?

A szerencs meg egy kis ribi ;) nem mindenkihez szegődik el ;)

Itt mindenki tudja a tutit, mindenkit ismer hogy ilyen meg olyan, de sosem volt benne a szituban!

Itt, rajtam kivul meg egyetlen egy ember irta le a TAPASZTALATAT, es megsem tutizott.

Nyugtával dicsére mindenki a napot.

Az, hogy most tökéletesnek tűnnek, az nem jelent semmit. Tényleg semmit. Sokan, nagyon sokan pont 55-60 évesen bolondulnak meg.

Soha nem a tökéletes kell, mert emberi mivoltunkból adódóan ilyen nincs, hanem az elég jó.

A tökéletessel az a baj, hogy nem engedjük meg magunknak a hibákat, ami előbb-utóbb rombol. Ezért másnak sem engedjük meg a hibákat, ami meg az empátia hiányához vezet. Közben ez visszahat arra, hogy magunkat hogy látjuk.

Olyan nincs, hogy 50 évig minden egyformán tökéletes jó, töretlen a szerelem, a vágy. Ilyen nincs.

Olyan van, hogy néha kimondjuk, hogy ez nehéz, megbeszéljük a bajokat, néha talán veszekszünk is, néha még el is engednénk a másikat, ha menne, néha feltesszük a kérdést, milyen lett volna másként, realizáljuk és újra elfogadjuk a másik hibáit. Aztán 50 év múlva 70 évesen megfogom a kezét, és azt mondom, hogy köszönöm... Ilyen van, lehet..

Abban igazad van, hogy vannak olyan gondok, amik már előre látszanak, és némi kapcsolatfüggőség kell hozzá, hogy idejében ne lépjen ki valaki. De ettől még igaz, hogy olyan tökéletes élet nincs. Ami meg közelít hozzá, az meg sokszor nagyot roppan egy kisebb gondon is. Magas polcról nagyobbat lehet esni.

Végig olvastam minden hozzászólást, mindegyikben van igazság - de valahogy egyről alig írtunk - a születendő vagy meg nem születendő gyermekről.

Én nem kívánok semmilyen állást foglalni, mert nem ismerem az anyuka körülményeit. Egy biztos, el fogja tudni dönteni, hogy fel tudja-e egyedül nevelni családi segítséggel, és a lelépett "apukától" behajtani a tartásdijat.

Egyet én biztos nem tennék, nem vetetném el, mert ő élni akar. Ha pedig anyuka nem tudja/akarja őt vállalni nagyon-nagyon sok család vár egy pici jövevényre. A mi családunkban már két örökbe baba van, nem vérszerinti testvérek. Megadták nekik a lehetőséget, hogy éljenek boldogan - igaz egy másik családban. Én is ezt tenném, életet adnék és egy esélyt, még ha nem is én tudnám felnevelni. Bizonyára ez is nagyon nehéz, hisz bucsut kell mondani - de nem egy műtét során.

Szerintem van tökéletes. Tökéletes kapcsolat, tökéletes család. Több ilyet is ismerek (nem a szomszéd barátjának a nagynénje).

Az igaz, hogy mindenki más, másképp kezel dolgokat, másképp él meg bizonyos történéseket az életben. De a fórumindító is tisztában van ezzel, s azzal is, hogy mit szeretne. Tapasztalatokat kért, de óhatatlanul is jönnek vélemények, meglátások.

Sok sikert kívánok az életben, kedves fórumindító!

Én megszülném, de nagyon sokat kínlódnék, néha kiborulnék, de nagyon szeretnék. Én ilyen örömem és bánatom is legyen típus vagyok. De ez én vagyok... Lehet így is, de lehet másként is.

Nekem 18 évesen volt egy művi megszakításom, nagyon rossz volt, nemigen tudtuk magunkat a férjemmel túltenni rajta. Van aki meg állítólag tudja.

Szia drága,

szerintem tartsd meg a babát. az egyik legjobb barátnőm 25 évesen esett véletlenül teherbe. az anyagi helyzete neki sem fényes, szerintem azon a nyáron dolgozott először, akkor is valami alkalmi munkát csak.. ő is gondolkodott, hogy megtartsa-e egyáltalán.. aztán úgy döntött, hogy képtelen abortuszra menni.

Nem azt mondom hogy könnyű neki, de volt egy este pár éve, amikor elérzékenyült (és ő mégcsak nem is olyan, aki csak úgy elérzékenyül :) ) és pityeregve mondta hogy a kislánya mekkora öröm, és hogy persze, nem mindig fáklyásmenet.. én is ott voltam mellette végig, tudom.. de csodálatos, hogy ez a kis ember él, és miatta él... és ha látnád!!! olyan okos, és akaratos és cserfes... el sem tudom képzelni, milyen lenne, ha nem lenne.. és hogy milyen lenne a barátnőm nélküle.. sokat formálta őt is.. és ahogy korábban is írták.. csak ma van ez olyan nagyon felfújva, hogy mi mindent "kell" megteremteni egy gyereknek.. ha te szeretnéd őt, akkor szüld meg, és szeresd, szeresd a végtelenségig :) szerintem sokkal boldogabb leszel, ha vállalod, mint ha nem..

sok erőt kívánok neked és minden jót!!!

Egyre inkább azt gondolom, hogy sok minden lehet jó, csak mivel régen nem próbálták, nem is derült ki. Csak azt tudjuk, hogy a "hagyományos" lehet jó is, de nagyon rossz is.

Miért ne lehetne a kevéssé hagyományossal is ez így?

Bár keresztény értékrendem van, és nem vagyok az egy pici probléma után társváltós fajta, de egyre inkább úgy gondolom, hogy nem kell mérgező, gonosz emberekkel feltétlenül együtt lenni, igenis lehet nélkülük is.

És még így is születhetnek gyerekek.

Ideális sajnos nincs a világon. A túl tökéletes pároknál pont az szokott a baj lenni. Sokszor sokkal normálisabbak a kicsit "más" családok, mert saját magukon tanulják meg a "másság" elviselését.

Egyre több jó példát látok mozaik családra, akik túl egy csalódáson, ezen-azon már sokkal jobban becsülik egymást.

Ez sem tökéletes, csak mások a problémák.

Sokszor a nehézségek egy része nem is lenne, ha azok, akik eddig még nem voltak ilyen helyzetben nem keltenék az ellenhangulatot.