Egy tini anyuci története (beszélgetős fórum)

Ilyen összeszedett, éretten gondolkodó "tini anyuci"-val még nem találkoztam.

Jó egészséget és boldogságot Nektek!

Gratulálok!!! Nagyon szép történet. Nagyon jól döntöttél! :)

Sok boldogságot kívánok nektek!!

Nagyon jó történet ez.

Példa, hogy így is lehet. Példa, hogy szülőként hogy kell kissé lökött gyerekünk mellett állni. Azért köszönettel tartozol anyukádnak, de gondolom, ezt tudod.

Példa arra, hogy azért, mert van egy gyerek, nem folyik ki az agyvelőnk, lehet folytatni a tanulást. Ugyanúgy lehet a munkát is. A huszas évei elején még fiatal munkavállaló az ember, de már egy 6-7 éves gyerek mellett, pláne szülői segítséggel azért majdnem ugyanúgy lehet dolgozni, mintha nem lenne.

Aztán később még mindig jó sok idő van eldönteni, hogy szeretnél-e még babát, vagy nem.

Ugyanúgy kell tovább élni, tanulni, küzdeni, mint annak, akinek nincs még gyereke. Azért egy gyerek még nem jelenti normál esetben a végső elszegényedést. Mi is fiatal szülők vagyunk, és a 3 gyerek mellett kerestük össze a házra, műhelyre, cégre vállalkozásra valót.

Nem feladni, nem megfenekleni, hanem csinálni az életet. A gyerek ugyanis nem más, "csak" annak része.

Niki, én meg el tudom képzelni, hogy ennyi idősen marhára nem tudta, hogy mit kell figyelnie. Az meg igen is létező dolog, hogy a mensi után hetekig nem mutatja ki a teszt. Két anyukát is tudnék neked mutatni, és hoxások voltak ők is. Az egyikőjük fia az enyémmel egy idős!

Amúgy a minap olvastam egy történetet valami futónőről, hogy azt hitte a háta fáj, aztán meg szülési fájdalmai voltak. És már volt gyereke. Ha ő tapasztalt anyukaként nem vette észre, mit várjunk egy tinitől?

Ez a mi lett volna ha taglalása... itt most jól alakult és én is őszintén végig sírtam a történetet, örülve, hogy megtartotta a babát, és nekem is az jött le, hogy az anyukája segítette. Szerintem itt már a végkifejlet számít, az ő életük jól alakult.

Én is szívből gratulálok a cikkírónak!

Szívből gratulálok, örülök, hogy megtartottad a babát és most is úgy érzed, hogy jó döntést hoztál.

Szuper cikk volt!

Nagyon durvan itelkezel olyanrol kinek az arnyekaba sem közeledhetsz...

No ugye ez sem lett nepszeru szamodra...

Sokkal de sokkal jobb lehet mind mamma mind ember ki mar lassan a klimakterium beköszönese elött szuli meg az elsö gyereket.Hol teljes hiszti uralkodik mivel annyira önbizalom hianyban szenved mert igenis inkab fiatalkan szulje az elsöt mind mar lassan nagyi korban.

Vannak nők akik ilyen fiatalon is alkalmasak anyának ( segítséggel ) vannak akik meg 40 fele se...

Mindenre van példa.

Talan nem is vagyok illetekes ehhez velemenyt nyilvanitani, mivel en keson ero voltam, negyedikes gimista koromban fogtam meg egy szep leanyzo kezet eloszorre...

De regi modi leven, a mar bevalt utakon biztonsagos a jaras.

Eloszor a kesz feszek, es utanna a madarkat bele.

Tavol tartja a nem kivanatos bajokat, hianyokat, problemakat, nelkulozeseket, ami az egesz eletunkben kiserni fogna bennunket, ha felborul a sorrend...

Megható a történeted, gratulálok a babához.

Nagyon hamar felnőtt lettél, mert vállaltad a felelősséget.

Bizom benne, hogy a pici mellett diplomád is lesz. Remélem minden nehézségben lesz valaki, aki melletted fog állni, ugyanúgy mint anyukád.

Nagyon kár, hogy későn döbbentél rá, nem 15-16 évesen kell elkezdeni a nemi életet.

Fiús anyuka vagyok, és egy kisleányom is van.

A fiúkkal (legnagyobb 15 éves múlt) már 6-8 éves koruk óta beszélünk ilyen dolgokról.

Bizony a fiúkat is meg kell tanítani a felelősségre a szex-szel kapcsolatban. Nem lehet tabu, mert ez az ő felelősségük is! Ha meg baj lesz, a szülőké is!!!

ELvem az, hogy kérdezzen, informálódjon, tanuljon, mérje fel (sajnos más kárán is) minek mi lesz a következménye.

örülök a jó befejezésnek.

jól döntöttél.

Én most 23 évesen(párom 26) tervezek(tervezünk) babát,de mi az én munkahelyem miatt nem merünk bele vágni(nem vesznek vissza,gyerekkel már nem, lehet csinálni,nagyon keveset vagyok itthon)

De fogunk vállalni,csak várunk.

Te okosan döntöttél,ha 16 évesen engem is támogatnak,én is megtartottam volna(sajnos nem így volt)Én egyedül éltem,albérletben,fizikai munkából éltem,mellette tanultam estin,pénzem alig volt,sokszor még normális kajára se tellett,így nem tarthattam meg.