Egy tini anyuci története (beszélgetős fórum)

Gratulálok és szuper ahogy csinálod, de ezt írtad: "sok tininek tudok segíteni, hogy miért FONTOS a védekezés, hogy ne kerüljenek bele ebbe a cipőbe, mint amiben én járok..."

hát öööö szerintem ez pont fordítva sült el

Köszönöm, hogy megírtad ezt a cikket! Nekem nyolcadikos,14-15 éves gyerekeim vannak ( egy általánosban tanítok)nekik ajánlom történetedet.

Örülök, hogy Veletek minden jól alakult. Sok boldogságot a kis családnak!

Gratulálok a döntésedhez! Rengeteg ember nem merné felvállalni, jóval idősebb korban sem, te pedig 15 évesen megtetted! Komoly gondolkodásra vall!

Hibázni bárki hibázhat, az a legkönnyebb, emberek vagyunk!

De utána jól dönteni már sokkal nehezebb és felelősségteljesebb dolog!

Nagyon sok örömet kívánok neked és a kis családodnak! Cuki a kislányod! :D

U.i.: Nem tudom, lehet bennem van a hiba, de ezt nem rád írom, félre ne értsd, az, hogy szinte el kellett menekülnöd, mikor várandós voltál, meg, hogy titkolni kellett, mert, hogy mit szólnak az emberek...hát én ezt sosem fogom tudni megérteni!

Tudod, én úgy vagyok ezzel, hogy mindenki sepregessen csak a saját háza körül!! Véleményt meg akkor mondjon bárkiről is, ha majd az ő helyébe kerül és végigcsinálta ugyanazt! Addig nincs joga!

Na, ezt már csak úgy írtam.... :))

Lélekemelő a történeted. :)

Én is korán lettem anyuka, de egészen más körülmények között. Nagyon akartam fiatal szülő lenni... ösztönösen efelé is tereltem a kis életem már a középiskolai éveim előtt és valóban, tiniként szültem meg a kislányom.

Óriási vágyam volt, hogy anya lehessek. Ma is boldog vagyok, hogy így alakult az életem.

A lányom hasonló igyekezetét vettem észre középiskolás korában. Ő azonban csak a jó gyerek mivoltában másolni próbálta az anyai mintám. :) Szerencsére időben megbeszéltük és rájött, hogy nem várom tőle, hogy kövesse a példám :) és valójában neki egyáltalán nincsenek ilyen belső indíttatásai. Hozzád hasonló helyzetet se hozott össze neki a sorsa, de ha így alakul, rám biztosan számíthatott volna és persze az apjára is. Egy kisgyerek érkezését csak örömként tudom elképzelni. Nagyon várom már, hogy nagymama lehessek, de még nem úgy tűnik, hogy hamarosan teljesül a kívánságom.

Jó volt olvasni, hogy édesanyád melletted volt.

Megmodnom ősztén el nem tudom képzelni hogy valaki ilyen sokáig ne vegye észre hogy terhes, ha már többször kimarad, mert egyszer oké előfordulhat, de másodjára ha kimarad és ha negatív is a teszt akkor is érdemes már dokihoz menni mert bármi más baj is lehet...

meg miféle teszt lehet az ami nem mutatja ki? orvosilag vajon ez hogy lehet???

én is örülök hogy végül minden jól alakult, s igen ha akarja valaki a pici mellett is folytathatja az életét amit szeretne csak ugye némileg nehezebb... de azért nagyon "veszélyes" dolgok ezek, oda kell figyelni, mert van akinek igen is félre viheti az életét...