Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Egy szomorú édesanya története fórum

Egy szomorú édesanya története (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Egy szomorú édesanya története

1 2 3 4 5 6 7 8 9
62. fogtunder_ (válaszként erre: 61. - Diveron)
2010. aug. 26. 19:23
Ez sem biztos, hogy így van. Engem az apám tagadott meg gyerekként az új felesége kedvéért. Túl sok bűnt nem követhettem el ellene, mint gyerek. Néha a szerelem még ilyen szinten is vakká és süketté tesz embereket. (férfiakat?)
2010. aug. 26. 19:19

.. nem tudom .. valami mégsem volt ott jó. Mármint ha egy gyerek ilyen lesz, annak van szülői, anyai oldala. Vajon miért választotta a kisebbik fiú AZT a nőt, akinek ennyire nincs jó véleménye az anyjáról, miért tűri el? Ez kizáró ok normális esetben. Valószínűleg az anya és a fiú kapcsolata sem volt ideális és felhőtlen. Érdekes lenne a fiú verziója a történteket illetően. Ő hogyan élte meg az anyjával való kapcsolatot? Lehet, h pénzt és támogatást kapott, amit nem tudott értékelni. De mire lett volna VALÓJÁBAN szüksége? Feltehetőleg a feleség valóban rosszindulattal viseltetik az anyósa iránt, de könyörgöm ebben a fiú legalább annyira hibás. Sztem ne kiáltsuk ki a menyt bűnbaknak, mégha szokatlanul távolságtartó és rideg is. A történetnek ez a része három szereplős, három "hibás" egyszersmind szenvedő alanya van neki: anya, fiú, feleség. Senkit sem lehet tönkretenni, hacsak ő maga nem "akarja" azt, Az a nő, nem teheti tönkre a fiú és az anya között lévő kapcsolatot .. hacsak az valahol az agya leghátsó szögletének alsó bugyrából nem kívánja pontosan ezt: hogy megszakadjon a kapcsolata az anyjával. Nem biztos, h tudatosan. Ez már csak találgatás: de pl egy kérdés: miért akarja a fiú tudatalatt megbüntetni az anyját? Pl azért mert az apja alkoholista lett, és őt okolja. Hangsúlyozom, ez csak találgatás.

Remélem, sikerül azért rendezni. Az a része lesz a legnehezebb, h a fiúban is meglegyen a hajlandóság, hogy nyisson az édesanyja felé. Hát ha meny ilyen elutasító .. nem sok reményt látok rá: hacsak az ő útjuk külön nem válik.

60. heleenke (válaszként erre: 13. - Klarici)
2010. aug. 26. 19:18
Nem egyszer hallottam mar hasonlo esetrol en is, de akkor meg fel sem tudtam fogni, hogy ez velunk is megtortenhet.
59. heleenke (válaszként erre: 12. - CheshireCat)
2010. aug. 26. 19:15
Nagyon osztom a velemenyed a latin emberekkel kapcsolatosan! Sosem kulonboztettem meg embereket sem a boruk szine, sem pedig a vallasi hovatartozasuk alapjan, de az en esetemben hihetetlenul nagy kulonbsegeket tudok felfedezni a mi europai kulturank es az o primitiv viselkedesuk kozott.
58. heleenke (válaszként erre: 11. - Kiscsibe79)
2010. aug. 26. 19:10
Igazad van, a hatterben meghuzodo indulatok eloidezoje az anya jelenlegi ferjevel kapcsolatosak, aki minden erejevel igyekezett beilleszkedni a csaladba, de ez sikertelen maradt.
57. heleenke (válaszként erre: 10. - Syria)
2010. aug. 26. 19:03

Kedves syria!


Idovel mindenki visszakapja azt a fajdalmat, amit okozott. En ezt nem kivanom a fiam reszere, hiszen szeretem ot es vissza akarom kapni az o szeretetet is.

56. heleenke (válaszként erre: 9. - Githaj)
2010. aug. 26. 18:58
A tortenet valoban szomoru, de meg nincs vege. Minden erommel azon leszek, hogy ujra egymasra talaljunk. Koszonom a biztatasod!
55. heleenke (válaszként erre: 6. - 388b941089)
2010. aug. 26. 18:54
Igazad van Vanessza! Ez egy hosszabb folyamat vegkifejlete, amiben elsosorban a penz es a fiatal feleseg jatsza a fobb szerepet.
54. heleenke (válaszként erre: 24. - Macika71)
2010. aug. 26. 18:39

Sajnalom, hogy nem vettem elobb eszre, hogy megjelent a cikk, ezert is nem tudtam reagalni a hozzaszolasokra!

Termeszetesen a tortenet elsosorban az anya erzelmein alapul, de szorol szora igaz.

2010. aug. 26. 17:07
errol a tortenetrol apukam es nagymamam jutott eszembe. A csaladban apa a fiatalabb fiu es van egy occse. Az anyukajuk mindig a kisebbet szerette jobban. Mikor apa es anya osszejottek, nagymamam mindig keresztbe akart tenni, pl mikor anya rakerdezett apa kedvenc kajaira, megfozette vele, amiket utalt, mig anya velem volt a korhazban, kutakodott a lakasukban, stb. Meg en es ocsem kicsit voltunk, jartunk naluk egy darabig, de csak arra emlekszem, h mindig anyat szidta a szemunkben. kb 10 eves voltam, mikor utoljara ott jartam. Aztan nagyapam meghalt, es a kapcsolat megszakadt. Ennek mar 15 eve. egy faluban elnek, nem talalkoznak, nem beszelnek. 6 eve elmentunk hozza a parommal, es meghivtuk az eskuvonkre. Sirva jottem el. A szuleimet szidta, es h elobb anya kerjen bocsanatot, meg h biztos ajandekert hivjuk meg. Nem jott el.... Csak azt nem ertem, miert kezdtem el most sirni emiatt. Marciusban szuletik meg a dedunokaja. Lehet, h kuldok neki levelben egy kepet, de nem hiszem, h kivancsi ra...
2010. aug. 26. 15:53

Sajnálom, hogy ilyen szörnyűségeken mentetek keresztül és hogy ennyire eltávolodtatok a fiaddal egymástól.

Talán egyszer az életben rájön, hogy Te vagy az, akinek a legtöbbet köszönhet az életben és akkor felkeres és bocsánatot kér. Drukkolok, hogy így legyen!

2010. aug. 26. 15:41

Sajnálom a történteket.:-(

Egy anyának a gyereke még ha gyilkossá válik is a gyereke marad!

Persze dícséretet nem érdemel. Meg kell próbálni újra és újra közeledni,nem pénzel,rábeszéléssel,jó szóval.

Valószínűleg a távollét az oka ,hogy az anya és a fia között nem alakult ki eltéphetettlen "köldökzsinór".

A szeretet szava még megváltoztathat mindent!

2010. aug. 26. 15:40

Hiányzik a szomorú történetből egy-két láncszem.

Szeresd Magad,nagyon megérdemled.

2010. aug. 26. 15:30
A mi családunkban is az unokabátyám elfordult tőlünk teljesen. Ő Olaszországban van és egy equadori lányt szedett össze és azóta a családból nem beszél senkivel. Pedig semmit rosszat nem tettünk neki.
2010. aug. 26. 15:26
Ide illik ez a cim egy szomorú édesanya története, hiszen Magyarországon sok mindenen keresztül ment a halál is teljesen megváltoztatta életét, hiába szerette volna akárhogy is legyenek összekovácsolni a hozzátartozó elvesztése után a családod és nem sikerült semmilyen úton módon nem csoda, hogy ez rosszul esett. Hiszen külföldön is meg kellett küzdeni a beilleszkedéssel és a nyelvi nehézséggel és mindhiába az ő helyében én is szomorú lennék és letört. Ráadásul még a felnőtt gyermekeit is támogatta ahogy tudta és még sem viszonozták azok. Ő mindent megtett jószándékkal a cél érdekében mégis kudarcot vallott és már helyrehozni nem sikerült és vajon ki tudja mi juttatta a fiúkat erre az elhatározásra. Nem akarok senkitsem megbántani, de még ők is visszakaphatják ezt valakitől amiért igy viselkedtek azok kint idegen helyen. Üdv.Ágnes
2010. aug. 26. 15:00

sajnos annyi ilyen van,mindent megkapnak a gyerekek és ez van..

az én anyukám is mindig rám gondol és segít de egy pasiért sem tudnám így bántani...

az én apámmal vagyok így nem beszélünk sosem segített vagy kereett,egyszer lehetett volna újra helyrehozni de nem élt vele..

2010. aug. 26. 14:46
Én sajnos a bátyám révén tudom hogy van ilyen, már odáig jutottak, hogy apám lakásában élnek és magukra zárják az ajtót ha otthon vannak és kulcsra ha nem. Még egy köszönést se ejtenek meg. Sztem pont az lehetett a baj hogy mindig mindent alá toltak, még egy hivatali telefont se tud elintézni 32 évesen.:(
2010. aug. 26. 14:26
Tényleg szomorú...de mindennek két oldala van. Ez csak az egyik oldal.
2010. aug. 26. 14:20
Ez nagyon szomorú, de nagyon egyoldalúan mutatja be az anya helyzetét...sajnálom.
43. Judy24
2010. aug. 26. 14:01

Nagyon szomorú történet.


Kívánom, hogy még jóra forduljanak a dolgok.

2010. aug. 26. 13:58

Valóban szomorú történet...

Nagyon sajnálom a cikk íróját, nem ezt érdemelte volna!!! :(

41. Arianne113 (válaszként erre: 33. - 11241cfb5d)
2010. aug. 26. 13:25
Hát énis... Összetettem volna a két kezemet az biztos...:( .... Buta a fia nagyon buta.:( Majd ráfog jönni hogy mit tett...
2010. aug. 26. 13:20

Aki nem hiszi el, hogy ilyen megesik, szerencsés ember,mert nem tapasztalt a családjában ilyet. Bizony vannak egoista gyermekek, akik azt hiszik, mert világrahozták őket akkor tartsák is el, mert az jár, hiszen nem ők kérték az életet.

Tudom, van a fordítottja is, a szülő az egoista, de most ez a cikk nem erről szól.

2010. aug. 26. 12:52

Hát,nekem is hiányzik az a rész a sztoriból,hogy:Én ebben hibáztam....

Amúgy a távolság elég sok kapcsolatot fel tud őrőlni,ezt tapasztalatból mondom.

Az én anyukám 7 évig élt az Usa-ban,végig telefonoztunk leveleztünk és támogatott is csak épp közben én felnőttem(19-ről 26-ra) és ő egyszer csak betoppant,hogy itt van és nagyi akar lenni.

De ez nem ilyen egyszerű.Végül megoldottuk,de hossszú időbe tellett mire újra családként tudunk élni(persze külön-külön).

2010. aug. 26. 12:46
Ez olyan volt mint valami szappanopera. Tényleg ez jutott eszembe miközben olvastam.
2010. aug. 26. 12:38
Sajnálom ezt az egészet!
36. JUL17
2010. aug. 26. 12:31

Nagyon sajnálom a történteket!Egy anya mi mindent tesz meg a gyermekekért ,akik bizony néha néha hálátlanok vagy inkább,csak nem gondolnak bele abba ,hogy milyen rosszul esik minden egy édesanyának.

Kívánom ,hogy jól alakuljon minden!

35. genlips (válaszként erre: 1. - Heleenke)
2010. aug. 26. 12:29
a kisebbik fiú magába szívta az apja részegségét, nem lát tisztán, na és egyben persze elég buta egy teremtés
34. Dudika14 (válaszként erre: 33. - 11241cfb5d)
2010. aug. 26. 12:23
ezzel én is így vagyok:))
2010. aug. 26. 12:16
Mit nem adtam volna ha ilyen anyával áld meg a jó Isten.....
1 2 3 4 5 6 7 8 9

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook