Egy szomorú édesanya története (beszélgetős fórum)

A kttő ugyanaz.

Ja, hogy a Mohamed személye nem egyértelmű :O)))

Anyuka helyében én most nem erőltetném a dolgot, majd Mohamed jün, ha rájön, hogy hiányzik neki anyu.

Ha erőlteti most az anyuka, akkor lehet, hogy a fiu még messzebre menekül.

Na most akkor melyik legyen az igazi? :S

Maradjon, vagy menjen? A hozzászólásod igazi politikust takar. :D Ők bölcselkednek így, ha akarom fekete, ha akarom fehér.

Az bizti, hogyha olyan busz után futunk, ami most nem akar felvenni, akkor csak nagyot bukhatunk orra futkorászás közben.

És még egy klassz kis szólás hozzá:

Ha a hegy nem megy Mohamedhez ...

:O)))

Én is elolvastam a történetet,és nekem is határozottan ez a véleményem.

Sok olyan anya van ,aki nem képes elengedni a fiát,és ha maga terézanya lenne a fia felesége,azt is gyűlölné:)))

Persze nem biztos ,hogy itt ez a helyzet.

Mindenesetre ,csak annyit mondhatok,hogy minden kapcsolat ,minden résztvevője tehet azért,hogy jó ,vagy rossz legyen a viszony,vagy akár megszakadjon.

Ha így alakult ,abban az anyának éppoly felelőssége van,mint a fiának .

Én valószínű ,hogy teljesíteném a fiam kérését ,és élném a saját életemet.

Nem erzem azt, hogy sajnaltatnam magam es mar megtettem az elso lepest, hogy megbeszeljem a fiammal a tortenteket. Szamomra is elkepzelhetetlen dolog az, hogy egy szulo haragban legyen a gyermekevel! Tudod, - ha megdobnak kovel, dobd vissza kenyerrel - en ezt a nezetet vallom. Sertodesrol pedig szo sincs, sem a herpesz, sem az elmaradt vacsora miatt. Itt erzelmi problemakat probaltam ecsetelni, amit mindenki maskeppen fog fel.

Az elvarasaim a fiammal szemben pedig csupan csak annyi lenne, hogy tiszteletet adjon szamomra, semmi mast!

Nincs is semmi baj, igazan csak koszonni tudom az erdeklodesed es azt, hogy megirtad a sajat velemenyedet a tortenet kapcsan.

A hibaimbol es az esetleges tevedeseimbol pedig en is csak tanulni szeretnek, hogy a jovoben ne kovessem el azokat ujra.

A tobbi felvetesedre csupan annyi a reakciom, hogy:

1. A gyerekek edesapja nem volt mindig alkoholista, csak a sok

kudarc es megelhetesi gond vitte ra, hogy az alkoholban keresse a problema megoldasat.

2.Az elore kovetelt orokseg egy ingatlan volt, amit kimondottan a gyerekek reszere vasaroltak a szulok meg abban az idoszakban, amikor jobban szaladt a szeker.

3. Az ovintezkedes a herpesz miatt teljesen ertheto es logikus, csak a kivitelezes formaja volt kisse furcsa.

4. Igen, a normalis szulo soha nem emlegeti fel, hogy mit vasarolt a gyermekenek, mint ahogy en sem tettem ezt a fiamnak, csak a tortenetben irtam meg a teljesseg igenye miatt.

Nézd, nem ismerlek, csak annyit tudok rólad, amibe beavattad a topictársakat.

Én csak azt tudom, hogy nehéz úgy hozzászólni bármilyen - akár fájó- problemához, hogy az ember csak az egyik fél szemszögét látja. A másiknak meg nincs lehetősége védekezni sem, vagy elmondani a saját verzióját. Ezért nem tudok azonosulni a problemáddal, bár én is szülő vagyok, és az én gyerekem is a saját útját járja már nagyon rég.

Én azt szűrtem le az egész történetből, hogy nagyon nem szereted a menyedet. Én úgy látom, hogy az egész nyomorúságodért őt okolod. És ez nekem, már megbocsáss, nem tetszik.

Nekem már a cikk olvasásakor az ugrott be, hogy nehezen fogadtad el ezt a lányt. Más kultúra, más bőrszín? Talán a fiad is ezt érezte benned...És ez fájt neki...

Persze, lehet, nincs igazam. És akkor elnézésedet kérem.

Kedves kovaszos uborka!

Erdekes nevet valasztottal, de remelem a szemelyiseged nem a nevedhez hasonlo!

Szoval, hogy a felvetesedre valaszoljak! Bizony "gaz, ha egy anya nem all szoba a fiaval"! Gondolom nem nagyon erzekelted a problema lenyeget. Igen, valoban tenni kellett erte, hogy a fiu se fogadja el az anyjat. Mondjuk venni kellett volna egy szep uj hazat a fiataloknak, mert a rokkant szuloknek minek az uj lakas! Ok mar eleget eltek, nekik mar nem jar semmi, inkabb adjanak oda mindent, hogy a fiu es a baratnoje konnyebben tudjon boldogulni!

A herpesz virussal kapcsolatosan pedig igazad van! En is tudom, hogy mennyire veszelyes lehet egy ujszulott szamara! Ezert is nem eroskodtem, hogy a karomba vehessem a babat. Bar az egy kicsit jobban esett volna ha nem "lepraskent" kezelnek es esetleg megkernek, hogy egy szajmaszkot vegyek fel, amit szivesen megtettem volna. Sajnos a repulojegy idopontja kotott volt, igy mar nem lehetett a latogatast mas idopontra modositani.

Nem erzem bantasnak a velemenyed, hiszen sohasem vetettem a fiam szemere azokat a dolgokat, amiket kapott tolem. En azt szivbol adtam es nem vartam erte cserebe semmit. Mindig ugy gondoltam, hogy a szeretetet nem lehet megvasarolni.

A fiam parjat sem hibaztatom, hiszen o egy onallo akaratu ember, csak azon csodalkozom, hogy hogyan tudott ennyire kifordulni onmagabol, hogy atvette a baratno rideg es elutasito viselkedeset.

Kedves Kincsek!

Ugy latom, hogy a velemenyeddel egy masik oldalrol kozelitetted meg a temat. Ezekszerint en lennek a gonosz es kiallhatatlan anyos, aki mindenbe beleszol es mindenben iranyitani akarja a fiatalok eletet.

Mindig is eliteltem az ilyenfajta viselkedest! Sohasem probaltam lebeszelni a fiamat a baratnojevel folytatott kapcsolatrol, sot az elet fintora, hogy mi mutattuk be neki ezt a lanyt, mivel a ferjem baratjanak a mostohalanya. Az igaz, hogy a lany a ferjemet sohasem kedvelte, de velem semmi problemaja nem volt. En a csaladjaval is mindig nagyon kedves voltam, sokszor lattam oket vendegul. Ha sutemenyt sutottem, akkor mindig kuldtem nekik, ha beteg volt valaki a csaladban, akkor huslevest foztem, hogy hamarabb erore kapjon. Sajnos annyira egyoldalu volt ez a figyelmesseg, hogy mar ugy ereztem, hogy hulyenek neznek. Volt olyan karacsony, hogy a csalad egyutt unnepelt, de minket nem hivtak meg a ferjemmel, pedig tudtak, hogy csak ketten vagyunk otthon. Ezutan mar ugy inteztuk az ilyen csaladi unnepeket, hogy elutaztunk Magyarorszagra a masik fiamhoz.

En ugy hiszem, hogy mindent probaltam megtenni nemcsak a lanynak, de meg a csaladjanak is. Talan a nyelvi nehezsegek is nehezitettek a lannyal valo kozelebbi kapcsolatot. Bar tobb olyan baratom is van, akivel ugyan nem tudunk folyekonyan tarsalogni, de kezzel-labbal, egy-egy kedves gesztussal, mosollyal megis megertjuk egymast.

Én úgy látom páran félreértik a hölgyet. Én nem olvastam olyat, hogy nem áll szóba a fiával, fordítva a fia zárkózik el.

Más: Nem a fiának vetette a szemére mit adott neki, itt írta le a bánatát, és ez nagy külömbség. Szerintem így látta hitelesnek ha leírja mit tett érte és hogyan áll a gyermeke az édesanyjához. Belátta, látja valahol elrontotta a dolgokat. Mások ilyen hibába a legjobbat akarják csemetéjüknek és közben ezzel ártanak neki a legtöbbet. Van ilyen. Azért mert más nem találkozott ilyennel még a helyzet létezik. Tudjátok van nem egy szülő aki erején felül bábáskodik a gyermeke felett, hogy neki meglegyen mindene, de ezt a gyermek úgy fogadja, hogy jó fejőshénnek a szülő és egyre többet követel miközben ő szikrányit nem ad vissza abból a szeretetből amit rááldoztak, mert neki csak joga van, kötelessége nincs.

Kedves Hodosil!

Ugy erzem az irasodbol, hogy rosszul esett neked a szuleid viselkedese, amiert az ocsed tobb figyelmet kapott toluk. A mi esetunkben ez ugy alakult, hogy az idosebbik fiu nem igenyelte annyira a gondoskodast, mivel a jeg hatan is megelt. A kisebbik fiuval mar mas volt a helyzet, nehezebben boldogult es ma is nehezebb korulmenyek kozott el, mint a testvere, aminek oka a sorozatosan rossz dontesek meghozatala.

Kedves vevemama!

Mindenki velemenye fontos nekem, akar jo, akar kritikus es elitelo,hiszen minden ember maskent latja a problemat. En ugy erzem, hogy nagyon nyitott voltam a fiam baratnojevel kapcsolatosan es soha nem eroltettem ra meg a fiamon keresztul sem a sajat akaratomat.

1. "szeretetben és egyetértésben éltek" - miről beszél egy alkoholista apa mellett????

2. az a fiú aki előre követeli az örökségét, vajon miféle nevelést kapott?

3. én sem engedném meg asaját anyámnak sem, hogy ölelgesse a herpesz fertőzéssel az újszülöttet, de lenne nem sértődne meg, mert udná, hogy csak óvintézkedés.

4. egy normális szülő soha nem emlegeti fel, hogy mit vásárolt a gyerekének.

Ez így van, szépen megfogalmaztad.

Olvasgattam én is, csak nem akartam végülis senkit megbántani, azért nem írtam.

Az a szülő, aki azon siránkozik, hogy mennyit adott, de nem kap semmit vissza, nekem nem szimpatikus.

Az az anya, aki minden bajért a gyereke új párját teszi felelőssé, nekem nem hiteles.

Ha heleenke az első perctől így állt hozzá a fia párjához, ahogy itt nekünk leírta, nem tudom miért csodálkozik.

Ha a gyerekem szereti a párját, boldog és elégedett vele, nekem semmi jogom kárhoztatni ezt a kapcsolatot, mégha baromira nem is tetszik nekem. A gyerekek felnőnek, társat választanak maguknak, és attól kezdve az az igazi családjuk. És ez így normális. Nekem már csak annyi dolgom van, hogy elfogadjam a választását. Még ha nem is tetszik. Ha nem fogadom el, én kerülök a körön kívül.

És még valami:

(Akinek nem inge, ne tessék magára venni)

Nem érdemli meg minden szülő a tiszteletet, ezt azok tudják a legjobban akik rossz családban nőttek fel...

Az Édesanyák pedig hajlamosak rátelepedni a fiúkra, főleg ha nem működik a házasságuk, kapcsolatuk.

Kedves Heleenke!

Kívánom, hogy javuljon a kapcsolatuk és boldogan élhessenek, békességben!

Először mindenkinek magának kell változnia, hogy a körülötte lévők változzanak.

Nagyon szép napot kívánok!

A lány az első évben ritkán látta vendégül a szülőket, mert rengeteg vita kerekedet a mindig jót akaró, mindent kifizető, mindent jobban tudó, folyton tanácsokat osztogató szülők körül.

Az anya levelekkel bombázta és telefonokkal a férfit, amiben fiolyton kritizálta a lányt és úgy állította be a férfinek, hogy bizonyára "beteg" és szívtelen "ez a nő".

A háttérből akart irányítani, minden lépésről tudni.

Kritizálta a gyereknevelését a lánynak, előadta hogy milyen rosszul viseli gondját az unokájának...

A férfi fejébe beszivárogtak a negatív gondolatok.

sokszor megbántotta azt a nőt, aki gyermeket szült neki.

Végül a lány nem bírta tovább...mindent elnyelt, mint egy feneketlen fazék.

Felvette ő is az álarcot és elkezdett kedveskedni és azokat a dolgokat megtenni, amiket az anya. Ő is elkezdte szépen finman beszivárogtatni a negatív (de valós) gondolatokat a férfi agyába.

Végül a férfi rájött rengeteg dologra!

A történet vége:

A férfi ugyanúgy szereti és tiszteli a szüleit, de megtalálta az aranyközéputat. Nem válaszol az anyja üzeneteire, rossz megjegyzéseit elengedi a füle mellett. Így az anya kénytelen beletörődni abba, hogy a kisfia már felnőtt és családja van, Neki már Ők az első.

Most, évek múltán is csak álarc a mosoly, de békességben élnek, egymástól távol. Pedig az anya sokáig nem törődött ebbe sem bele, hisz neki szerinte jogavan unokázni és másnak milyen jó, hogy közel van, minden nap láthatja...

A kisegyerke elsősorban a szülei örömére jött a világra, akkor van csak békesség, ha egy bizonyos vonalat nem lépnek át a nagyszülők!

Az embernek tisztelni kell a szüleit, de a szülő SOHA ne kérje hánytorgassa, hogy mennyi mindenben segített és ne várjon el semmit cserébe.

Megvásárolni nem szabad senkit!

Folyt.

Kedves Heleenke!

Sem támadni nem szeretnélek, sem tanácsot adni, hanem leírni egy történetet a másik oldalról, hátha közelebb visz a megoldásokhoz.

Adott egy lány, aki elválik és egyedül marad a gyermekeivel. Megismerkedik egy férfival, aki elkezd neki udvarolni. A férfi a legkisebb (és egyetlen)fiú a családban. Az Édesapja nem szól különösképp bele a dolgokba, bár nem örül! Az Édesanyja viszont kifordul magából, hogy az Ő kisfiához ezerszer (volt előtte más, nem is egy, mégse volt jó) különb nő illik, nem egy ilyen "ku...". Nem akarja megismerni a lányt, kijelenti, hogy soha nem fog a házába belépni és hadjáratot indít ellene. A férfi kezd beleroppani abba, hogy az Édesanyja elutasítja a választottját. Az anya érzelmileg elkezdi zsarolni, ogy megöli magát, szégyenbe hozza a családját stb.

Végül elköltözik otthonról a férfi és feléget mindent maga mögött.

Hosszú hónapok telnek el így, végül összeköltözik a lánnyal és két gyermekével. Megkéri a kezét és közös jövőt terveznek. Az anya továbbra is elutasító.

Aztán történik valami...egy másik kis élet költözik az lány szíve alá.

Az anya ezt megtudván kifordul magából és mindenkinek boldogan újságolja, hogy unokája lesz! Még ekkor se találkozik a lánnyal, mert most a lány kér időt, tudván hogy csak az unoka reményében viselik el és színészkednének. A lány más mint ők...

A férfi bedől az anya színjátékának és megromlik a kapcsolat a lánnyal.

Az anya összevásárol a még megsem született unokájának mindent és előre eltervezi már az éveit. Kéretlenül (szerinte segítség gyanánt) küld babakocsit, zsák számra ruhákat, ételt, pénzt, mindent...

A lány szíve szerint kihajítaná a dolgokat...mert nem akarja hogy megvásárolják és eldöntsék helyette, hogy mi kell a még hasában lévő kisbabának.

Az Édesanya már követeli a jóviszonyt, hisz másképp nem büszkélkethetne az unokájával.

A baba megszületik, a szülők a kórházban megjelennek, hisz joguk van az unokájukhoz.

Már ekkor eldöntik mit és hogyan kell ennie a babának, mintha a lánynak nem lenne tapasztalata két nagy csemete után.

Folytatás.

heleenke! Azt mondod, hogy a kisebbik fiú több odefigyelést igényelt, mivel gyámoltalanabb volt a testvérénél. Nekem van egy öcsém, a szüleim pont ezt mondták, mivel koraszülött volt és beteges. Sokkal több odafigyelést kapott, bár ezt a szüleim a mai napig tagadják, de én úgy érzem, hogy folyton neki kedveskedtek. Ma gazdag, vezetőbeosztásban van és nagyon lenézi a szüleinket a szegénységük és iskolázatlanságuk miatt. Tiszteletnek nyoma sincs (azt nem tudom hogy szereti-e őket).

Van két kisfia, ők ugyanolyan tiszteletlenek, mint az apjuk. Arra neveli őket, hogy eltapossanak mindenkit aki az utjukba kerül.

Nem tudom mi lesz a történek vége, de aki bánatot okoz, az maga is megkapja egyszer valahogy.