Egy szomorú édesanya története (beszélgetős fórum)

Nagyon szomorú ez a történet...

A másik fiaddal mi a helyzet? Vele legalább normális a kapcsolat?

Nagyon igaza volt az új férjnek.

Azt kérdezném tőled, hogy a nagyobbik fiad, aki azért ment ápolni, amikor beteg lettél (ha jól értettem) mit szól az öccséhez, illetve, hogy ez a lány ellene is beszél, a 2 testvért is megpróbálja egymás ellen fordítani?

Amennyiben nem, nem tudna hatni az öccsére?

Egy nő nagyon könnyen irányít egy férfit. Én néha meglepődöm, hogy a párom mennyire osztja a véleményemet, szinte sosem vitatkozik velem, és másnak is véleményeként adja tovább azt, amit előzőleg én mondtam neki, pedig egy vezető beosztású önálló gondolkodásra képes ember. El sem gondolkodik azon, hogy esetleg nem biztos, hogy én gondolom jól? Szerintem ez van a fiadnál is, a menyednél meg a szokásos anyósundor. Ki akarja sajátítani a fiadat, és azt szeretné, ha az örömüket csak az ő családjukkal, szüleikkel oszthatnák meg.

Kedves Jadviga!

Sajnos a szulok es foleg az anyak hajlamosak arra, hogy kovetkezetlenek legyenek, ha a gyermekukrol van szo.Melyik az az anya, aki rosszat akar a gyermekenek? Aki inkabb lemond a maga boldogsagarol, csak hogy a gyermekeinek konnyebb legyen.

Koszonom az egyutterzesed! Abban biztos vagyok, hogy valamilyen modon meg fog oldodni ez a szornyu helyzet, hiszen szeretettel minden megoldhato.

Termeszetesen egyetlen szulo sem gondol arra, hogy valaha is megtortenhet az, hogy a sajat gyermeke ellene fordul. Viszot itt nagyon is bejon az a mondas, hogy: "soha ne mondd azt, hogy soha!"

Nem velem tortent meg a kovetkezp story, de ez is egy szomoru tortenet.

Az anyanak egyetlen fia volt, akit tisztessegesen felnevelt. Mar felnott volt a fiu, amikor a szulok elvaltak. Az anya szinten kulfoldon talalt maganak munkat es folyamatosan kuldte haza a penzt a fia megelhetesere. A fiu hol dolgozott, hol nem, szepen kenyelmesen megelt a szuloi hazban, aminek a rezsijet termeszetesen az anya oramu szerint kuldte. A fiu kulonbozo sikertelen vallalkozasba kezdett, aminek mindig bukas volt a vege, igy elkotyavetelte a csaladi haz arat. Akkoriban halt meg az anyai nagypapa, akinek szinten volt egy csaladi haza. Az anya keresere ezt a fiu ertekesitette es egy masik, ujabb csaladi hazat vasarolt az aran. Meg szerencse, hogy ez a haz az anyja nevere lett vasarolva. Amikor a szerencsetlen anya mar nem birta tovabb a nehez fizikai munkat, hazakoltozott a csaladi hazaba. Megerkezesekor a fia megmutatta neki a hazat es amikor a pince reszen kialakitott lakreszhez ertek, akkor azt mondta az anyjanak, hogy: - Ugy gondoltam, Te majd itt fogsz lakni!

Erre az anyja azonnal megvalaszolta a fianak, hogy ez kizart dolog, o nem fog lakni a pinceben.

Ezzel a tortenettel is csak azt szeretnem erzekeltetni, hogy sok ilyen szivtelen, onzo gyerek van, akiben egy csepp erzes sincs a szuloje irant.

Az nem egoizmus, ha érzed, hogy mi a helyes és aszerint cselekszel. Az mindenkinek a legjobb.

Akik azt szeretnék, hogy negatívan cselekdjünk az ő érdekükben, soha nem fognak tisztelni, ha meg is tesszük nekik :O))))

Nagyon tetszik, hogy így reagáltál. Sokan inkább igazolni kezdik magukat.

Így már biztos vagyok benne, hogy egyszer visszakullog hozzád. Persze van, amikor sok idő, mire beletörik a bicskája az embereknek az ilyen rossz döntésekben. Aztán rád lesz bízva, hogy hogyan fogadod. :O)))

Érdekes történet.

A valóság nagyon sokrétű lehet, illetve az is. Nyilván hozzájárult az anya saját viselkedése, szerintem is következetlenség állhat a háttérben.

De! Vannak azért más tényezők is. lehet, hogy anyuka előző életében ugyanilyen csúnyán elbánt valakivel ( mondjuk ez is saját viselkedés, csak kicsit korábban :) ) vagy a család szintjén volt valami hiba.

Azért is jó ilyen történeteket hallani, olvasni, mert mi is tanulhatunk belőle.

Hát igen! Egy gyereknek néha bizony az kell, hogy odakoppintsanak neki. Ezt nem okoskodásból írom, nekem is jól jött volna! :)

Szegénykém! Könnyű nekünk elemezgetni, mi?! Azért nagyon jól veszed. :)

Kívánom, hogy oldódjon meg ez a helyzet, úgy hogy az mindenkinek jó legyen!

Szia!

Én úgy érzem nem igazán csak rajtam múlik hogyan élem az életem. A családom a közösség amiben élek nagyban befolyásolja azt.

Abban igazad van lehetek egoista a magam érdekében és hátat is fórdíthatok mindenkinek és mindennek......de nem működik mindenki így.

Kedves Csaba doki!

Ugy gondolom, hogy nagyon jok a meglatasaid! Ha egy szulo gyenge es tul sokat tesz meg a gyerekeiert - a maga karara -, akkor az az en peldambol kiindulva igy is vegzodhet. Eljon az ido, amikor el kell tudni engedni a felnott gyermekeinket es a magunk boldogulasat kell eloterbe helyeznunk.

A gyermekek kozti kulnobsegtetel pedig valoban nem realis dolog az en szememben sem. En sem ereztettem soha a masik fiammal ezt, sot mindig mindenbol egyforman juttattam szamukra, legyen az penz, vagy barmifele ajandek. Talan rosszul fejeztem ki magam a tortenet soran es nem tunt ki belole, hogy a kisebbik fiu tobb odafigyelest igenyelt, mivel sokkal gyamoltalanabb volt a testverenel. A mostani helyzet biztosan valtozni fog, hiszen minden kudarcbol erot kell meriteni es ugy alakitani a tovabbiakat, hogy az mindenki szamara elfogadhato legyen.

Az utolsó mondatodban van a lényeg. Mindenki meg tudja csinálni.

De sajnos szinte sehol nem tanítják. Az iskolákban nem ártana egy tantárgy: Az élet címmel.

Manapság az tud jól navigálni, akinek van ideje utána járni, és rjön, hogy utána kell járni.

Szóval sajna érthető. Ez igaz.

Amúgy a világ olyan, amilyenné tesszük. Azzal sosem érdemes takarózni senkinek.

:O))))

Minden szülő a legjobbat szeretné adni a gyermekének úgy gondolom. Nem vagyunk egyformák egyikünk kevésbé, másikunk jobban átlátja a helyzetet. Amikor már megtörténtek a dolgok könnyű okosnak lenni, sőt kívülállónak is könnyű bölcs tanácsokat adni. Abban én biztos vagyok ez az édesanya is a legjobbat szerette volna adni a gyermekeinek.A fiatalabb ezzel visszaélt. Sajnos ilyen a világ minden kapcsolatban az egyik jobban szeret mint a másik.

Egy biztos soha ne mondja senki, vele ilyen nem fordulhat elő. Mindenki nyugtával dicsérje a napot. Akinek meg minden simán megy,ment az életében örüljön neki, hogy ilyen szerencséje van, volt...vagy ilyen ügyesen tudta navigálni az életét.

Nagyon kiborultam a sztorin, kokrétan tátott szájjal ülök, hogy ilyen lehetséges.Szomorú tényleg.

Na nálunk apuka már nincs is képben az alkoholizmusa miatt, de belehalnék ha a lányom eyszer itt hagyna, remélem semmit nem rontok el, tudatosan biztos nem :)

Nehéz...

Ilyenkor mindig azpn gondolkozom, hogy milyen bolygón élek, hogy én ilyenekkel nem találkozom. Le vagyok döbbenve, hogy az emberek miket képesek megtenni. 3 napig a lábánál felakasztani?????

Hát hihetetlen.

Szomorú! Erről viszont eszembe jutott egy film. Már nem tudom melyik nemzet alkotta, talán magyar film volt.

Anyuka egyedül nevelte egyetlen szeretett kisfiát, mindent meg akart adni számára. Egyetemre járatta.

Egyszer az Anyukat megismerkedett egy idegen országból származó jómódu férfival, és úgy gondolta, hozzá ment feleségül. Kiköltözött, rengeteget dolgozott. Ha mefejezte a takarítást, újra elkezdte, csakhogy ne kelljen ágyba bújni a férjéhez. Minden megtakarított pénzét hazaküldte kisfiacskájának, aki közben panaszkodott, hogy itthon milyen nehéz. Először motort akart venni, majd autót, végül házat akart építeni. Küldte is mindig a fotót, hogy már készülget a ház a kapott pénzből.

Egyszer valahogy rájött a férj a turpisságra. Kegyetlen bosszút állt a nőn. A lábánál fogva felakasztotta, 3 napig lógott. Valahogy megmentették, már nem emlékszem hogyan, de a lábai oda lettek. Tolókocsiba kényszerült. Ekkor gondolt egyet és haza indult a fiához. Ám otthon nemhogy ház nem fogadta, de autó sem.

A kedves kisfiú mindent eltékozolt amit kapott. Az anya meg ott ült a tolókocsiban, semmivel a kezében és döbbenettel a fejében.

Azt gondolom, hogy az a gyerek, aki hitelesnek érzi a szüleit, nem fogja megszakítani a kapcsolatot velük. Hogy mi kell a hitelességhez, na az már elég összetett. Ha ilyet éreznek a gyerekek, akkor könnyen fognak még sokkal rosszabb párkapcsolatba menekülni, ahol azt fogják megkapni ellentétes és nagyobb dózisban, ami hiányzott nekik. Erre persze később rá fognak faragni.

Legyen az, hogy nem ebből a történetből indulok ki, mert nem ismerem a részleteket, de hasonló helyzetben mik lehetnének az okok:

Lehet egy probléma, hogy a gyerek azt látja, hogy az anya egy alkholosita apával él és nem teszi helyre ezt a dologot. Tehát elvisel valamit, amit nem kellene.

Lehet, hogy az a probléma, hogy nem látja következetesnek a szülő reakcióját, tehát gyengének látja őt, amikor mindent megtesz érte, amikor nem kellene. A "túl jó" anyák nem hitelesek egy gyerek számára, mert nem érzik benne az erőt, mert tudat alatt az ember elvárja a másik embertől, hogy az adott helyzetben megfelelően reagáljon és ne akarjon túl jó lenni.

Ez persze nem azt jelenti, hogy az ilyen gyereknek felnőttként igaza lenne ezekben a reakciókban, csak ha megérti az ember, hogy hol lehetett a hiba, akkor már nem igazságtalannak fogja látni a világot (ami nem is az).

Az egyébként, ha egy anya eleve úgy vélekedik, hogy az egyik fiához jobban húzott, mert az jobban ragaszkodott hozzá, hát ez egy kicsit ego reakció. Nehéz, de törekedni kell rá, hogy számunkra ne az legyen fontos, hogy ki kedvesebb velünk, mert a gyerekeknek nagyon fontos, hogy ha többen vannak, akkor ne érezzék, hogy a másikat a szülő jobban szereti.

Ha az ember hajlamos erre, akkor ennek nem szabad szabad utat engedni. Nem korrekt a másik gyerekkel szemben.

Szóval az, hogy a kényeztetéstől a fiú személyisége önzővé vált ebben a szülő keze benne van, persze a fiut ez nem mentesíti, ő is meg fogja érte kapni a saját kis revansát.

Olyan nincs, hogy egy helyzet igazságtalan. Minden, amit kapunk, arról mi tehetünk.

A felelősséget fel kell tudni vállalni, még ha néha nehezen is látható át, hogy mi volt a hiba.

Kedves Clau!

Lehet, hogy szamodra "ez a tortenet nagyon santit", de sajnos a valosagot tukrozi. Az okot es okozatot termeszetesen mindket oldalrol ismerni kellene ahhoz, hogy realis velemenyt tudjunk alkotni. Jelen esetben csak az anya osztotta meg az erzelmeit az olvasokkal.