Egy CSODA elvesztése... (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Egy CSODA elvesztése...
Ezen is sírtm.
Gratulálok a két picihez!! .-))
Nagyon-nagyon sajnálom, ami veletek történt! :((((
Potyogtak a könnyeim, miközben a cikkedet olvastam!
De nem szabad feladni!
Egy kisbaba minden bánatot elfeledtet az emberrel! Még az előző magzat elvesztését is! Hidd el, tudom, sajnos tapasztalatból!
Sok erőt és kitartást kívánok Nektek!
Nem akartalak kioktatni, és nyilván nem tudhattam, hogy ilyen helyen dolgozol.
Ahogy itt - kevés kivétellel - a többiekről se tudom, hogy mikrobiológus, vagy takarítónő.
De lényeg, hogy tényleg széles a skála, és mindenkinek magának kell eldöntenie, hol van az a határ, amit még bevállal.
És tényleg mindenki a legjobbat akarja a gyerekének, gyerekeinek. Nekem már van két gyerekem, az Ő jövőjüket sem úgy képzeltem el, hogy azt látják, hogy anya és apa sír, anya és apa kezelésre viszi öcsit/hugit, anya és apa már megint sír, stb.
Mandy! Csoda azt írta, hogy volt amnion, és ott mindent rendben találtak. Magzatvízből se lehet mindent mindent kimutatni.És beteg baba megtartása nem hősiesség kérdése. Nincs jó, vagy rossz megoldás, írta valaki. És ez nagyon igaz. Csak nem vagyunk egyformák. Beteg gyereket nevelő nő nem hős, hanem anya. Ő is a legjobbat akarja a gyerekének, mint én vagy te, ő is a legédesebbnek, legaranyosabbnak látja a gyerekét, mint én vagy te. Neki az a természetes, nekem meg az, ahogy a nem beteg babámat nevelem.
Olvastam a hozzászólásokat, és én is azt tartanám a legfontosabbnak, hogy most már el kell engedni, és előre nézni. (ez olyan okosan hangzott, pedig pontosan tudom, hogy ennél nehezebb nincs is)
Sajnálattal olvasom hogy mennyi de mennyi anyának vannak hasonló élményei... :(
Én is elsírtam magam miközben elolvastam a soraidat. Nagyon nehéz lehetett...
Kívánok mielőbbi lelki és testi felépülést és erőt egy újabb kisbaba fogadásához, aki kívánom hogy makk egészséges legyen és életetek végéig sok-sok boldogságot jelentsen majd nektek!
Engem is riogattak az AFP eredményem miatt, el is küldtek amniora (amit én visszautasítottam) majd 3 hét múlva kiderült (általam) hogy elírták a vérvételi dátumot... Szerencsére rendben volt az AFP-nk, de felháborító hogy teljesen indokolatlanul elküldtek volna egy vetélési kockázattal járó amniora bennünket.... azért mert Mancika elgépelt valamit...
Hát nézd, elég széles a 'sérültség' skálája.
Ha mondjuk hiányzik egy ujja - azt én nem nevezem sérültnek - azzal tud teljes életet élni. De itt a babának lehettek még egyéb bajai is, amik csak később derültek volna ki.
Elolvastam a cikket, és feljöttek a két évvel ezelőtt történtek. Az én kisbabámnak azért kellett meghalnia, mert beteg vagyok, és túl gyenge a szervezetem egy baba kihordásához.
Azt mondták idővel enyhül a fájdalom, de semmi sem változott.
Sziasztok!
Gondolkoztam, írjak-e egyáltalán, de aztán visszaemlékeztem, nekem milyen sokat jelentettek a "sikersztorik" annak idején, amikor hasonló cipőben jártam. A történetünk nagyon hasonló a tiétekhez, Csoda. Csak nálunk neve is volt a betegségnek (Patau szindróma), és nem is volt kérdés, hogy megszakítsuk-e a terhességet. Az ilyen betegségben szenvedő gyermekek ugyanis nem születnek meg, vagy ha igen, csak pár óráig élnek. 26 éves voltam akkor, a magyarázat ugyanaz, mint nálatok. A kétségbeesés és bánat is hasonlóképp. Aztán, amikor "megszületett" (nálunk 1 nappal a férjem születésnapja után), már tudtuk, hogy amint lehet, szeretnénk újra próbálkozni. Így kivártuk a 3 hónapot, és rögtön sikerült is teherbe esnem. Gondolhatjátok, mindenki velünk örült, hát még amikor kiderült, hogy ikreket várok! Azt mondogatták a családban, hogy most visszakapjuk a kisfiunkat és hozott magával rögtön tesót is. De az örömünk nem tartott sokáig... az egyik magzatnak a nyaki börredőjét abnormálisan vastagnak találták. Az előzményeket tekintve megzatvízvételt javasoltak, és bár a 4D uh mindent rendben talált, vállaltuk a vizsgálatot. Két magzat, két szúrás...Ma sem tudom, mi történt, történt-e egyáltalán valami hiba...de miután megkaptuk az eredményeket, hogy teljesen egészséges kislányok növekszenek, rá 3 hétre elvetéltem. 20 hetes terhes voltam akkor. Nagyon nehezen másztam ki akkor a "gödörből"... Úgy döntöttünk, várunk egy évet, befejezem az egyetemet, kicsit felejtünk...Így is lett. És amikor újra terhes lettem, rettegtünk a 21. hétig....
Most volt a 4. születésnapja. Gyönyörű kisfiú. És nem egyedül szuszmog a gyerekszobában...van neki egy szintén gyönyörű, másfél éves öcsikéje :-)
Sokat gondolok rá, hogy mi lett volna, ha...számolom, hány évesek lennének, akik nem lettek...nézem a fiaimat, és arra gondolok, milyenek lehetnének a lányaim...És hálás vagyok a sorsnak, hogy sikerült. Nektek is fog, Csoda, remélem, arról is beszámolsz!
Elolvastam, nagyon szörnyűségesnek találtam, mivel ennyit kínlódtatni valakit, akinek valószínűleg minden pillanat számít!
Együttérzek veletek, hiszen azért a férjed is elveszítette a kisfiát, nem csak te.
Most először próbáljatok meg megnyugodni, megbékélni a sorssal, és azért el kellene menni még egyszer egy komolyabb genetikai vizsgálatra, ahol teljesen kizárják, hogy a következő babának nem lehet hasonló baja.
Ami az eljövendő terhességedet illeti, nem kellene olyan gyorsan azért, hanem csak kivárni, míg lelkileg is rendbe nem jöttök. Mert ez is befolyásolja a terhességet.
Talán megnyugtatásként, de én mindig azt hallottam a nagymamámtól, hogy azok a babák, akik valami hasonló okok miatt elmentek, sok rossz dologtól szabadulnak meg, amit az életük során, végig kellett volna éljenek, amit esetleg sok fájdalom is kísérhet.
Ezért én is azt mondom, csak nyugodjatok meg, szeressétek egymást, menjetek el pihenni és nem kell minden nap a kicsiről beszélni, hagyjátok őt békében pihenni.
A barátnőmnek és húgának, ikerbátyjai mentek el, még őket is kivitték a szülők a fiúk sírjához, ne tudd meg a lányok fájdalmát, értetlenségét és bánatát, amit ismeretlen testvéreik miatt végig kellett éljenek. Nehezen keverték ki az egészet, az biztos.
A szívetek mélyén őrízzétek meg őt és próbáljatok továbblépni, hiszen az élet nem áll meg.
Minden terhesség kockázattal jár, ott van a lehetőség bárkiben, hogy esetleg beteg gyermeket hozhat a világra.
Akik így döntöttek, tisztelet, becsület, nekik érte. Sok emberi butasággal fognak még szembesülni, de nekik ez a sorsuk. Neked más.
Legyen még jó pár egészséges babátok, a korodnál fogva erre van esélyetek.
Én se lennék rá képes, hogy beteg gyereket szüljek, és végignézzem ahogy szenved. De vannak ilyen hétköznapi hősök.
Ezért el is mentem géndiagnosztikai magzatvizsgálatra.
De azt hiszem, ha nem mentem volna eddig, ennek a cikknek a hatására most nagyon el akarnék menni.
Nekem 16 hetesen adták fel a leckét:
Volt kb 10 órám eldönteni, hogy megtartom-e a gyereket. Az összes orvos az elvetetését javasolta.
( Egy méhet érintő műtétet akartak elvégezni a 16. hét betöltése után, de okafogyottá vált. Mivel rengetegszer volt UH-on vizsgálva, nem ajánlották a megtartását.)
Hát akkor most engem is kövezetek meg: 10 óra tépelődés után döntöttem a lányom megtartása mellett. Akkor vállaltam azt is, ha ért fogy lesz, akkor is mellette állok majd...
Tudtam, hogy a nehezebbet vállalom.
Most 15 éves múlt. Gyönyörű. Vannak hibái, s nem volt könnyű az első szakasz egy hiperaktív gyerekkel. Most sem az, de a szívem csücske.
Általa és vele nagyon sok dolgot tanultam meg.
( Nélküle ez nem sikerült volna.)
Boldog kiskamasz és minden nap csak boldog könnyek közt tudok ránézni: Mit hagytam volna ki, ha nem vállalom.
Természetesen nem hibáztatom azt, aki orvosi döntés alapján elveteti a gyermekét, ha az nem tökéletes. Ez a saját döntésem volt, s a saját harcom évekig a gyerekkel.
Sajnálom és részvétem..
De én ismerek több olyan embert is aki sérült van közte olyan akinek mindkét keze hiányzik és sportol dolgozik egyedül él és ellátja magát. Nekem sérülten született a kisfiam, és úgy hogy felkészülni se tudtunk rá mert az orvosok nem vették észre pedig mind a két keze és mind a két lába sérült.
Remélem a következő babátok nemsokára megfogan. Sok kitartást nektek.
No comment.
Sok boldogságot, és jó egészséget kívánok nektek, és a remélhetőleg mihamarabb megfoganó babának!
Istenem...
Anyaként a szívem szakad meg.De eggyel több a kisangyal a mennyben.
Nagyon sok erőt kívánok nektek,csodálatos pár vagytok!Remélem egy egészséges kiscsoda költözik majd hozzátok.
Sajnálattal olvasom,hogy ennyien átéltetek már hasonlót.Nagyon erősek vagytok!
Borzasztó ami Veletek történt, át tudom érezni a fájdalmadat, én féléven belül most vetéltem el másodszor, már sírni sem tudok, annyira üres minden.
Nagyon sok kitartást kívánok, és biztos vagyok benne, hogy legközelebb sikerülni fog, csak nagyon kell benne hinni!
Nagyon sajnálom ami a Babátokkal történt. Részvétem.
Remélem, hogy a kitartásotok, és az összetartó családotok ereje elég lesz ahhoz, hogy ismét belevágjatok, és egy egészséges, gyönyörű gyeremeket kapjatok az élettől!
Egyuterzek veled:-(..Hihetetlen ami tortenik egyesekkel es nem tudom hogyan lehet mindezt feldolgozni...5 hete szulte egy egeszseges kisfiut de el nem tudnam kepzelni mit csinaltam volna ha.....
Edes istenem.Nagyon sajnalom.Kitartast es erot kivanonk nektek.