Édesapám
Biztos sok ilyen cikket olvastatok már. De én most megpróbálom átadni nektek azt a különleges érzést, amit én érzek.
A cikkem célja csupán az, hogy leírhassam átadhassam azokat a jó érzéseket, amiket én érzek.
Nem hiába mondják hogy meg kell becsülni amink van, és ez nem csak tárgyakra vonatkozik, hanem a szüleinkre is.
Szoktam mondani a barátaimnak is, főleg amikor fasírtban vannak a szüleikkel, hogy gondolják át, és kérjenek bocsánatot, mert anya és apa csak egy van, és a velük töltött idő minden perce értékes.
Sokszor belegondolok, és őszintén sajnálom azokat az embereket, akiknek nincsen édesapjuk, vagy netalán nincsenek vele jó viszonyban.
Én szerencsés ember vagyok. Úgy érzem, a legszerencsésebb az egész világon.
Senkinek nincsen tökéletes élete, sem tökéletes szülei, az enyémek sem azok, apukám sem tökéletes, de nem is ez a lényeg.
A lényeg az, hogy ő mindig akart, és mindig tett azért hogy jó legyen.
Ő igazi édesapa, aki mindent megtett a családjáért. Olyan sokszor tudtam, hogy inkább nélkülözik, csakhogy nekünk megadjon mindent, noha soha egyszer nem panaszkodott.
Mitől olyan különleges?
Nem gondoltam volna, hogy ilyen szoros kapcsolatom lesz édesapámmal. A lányok általában az anyukájukkal szokták megbeszélni a fiús, a mensis és egyéb témákat.
Én ezzel szemben mindent apukámmal tudtam megbeszélni, tudtam és tudom a mai napig is, hogy akármi gondom akad, lelki fizikai vagy anyagi ő mindent megtesz hogy enyhítsen a gondon.
Emlékszem régen milyen sokszor volt hogy csakúgy elmentünk ketten valahová és közben jókat beszélgettünk mindenről.
Sok olyan dolog történt apukámmal, ami teljesen a padlóra küldte. Láttam inni őt, láttam szenvedni és sírni is. Pedig nem szokott. Hihetetlen, elmondhatatlan rossz volt ezt nézni. De ő erős ember, és tudta hogy én mindig mellette állok, és mondtam is neki, hogy nekem szükségem van rá. Ne adja fel.
Felnőttem. Messze kerültem tőle, de a kapcsolatunk most is ugyanolyan jó, mint régen volt. Tudom hogy számíthatok rá, és tudja ő is hogy mindent megteszek érte.
Mondtam neki, hogy ha megöregszik, csinálok egy szobát neki, csupa rocker cuccokkal. Olyan helyiség lesz, amiben jól érzi magát, nem hagyom magára soha, ettől ne féljen.
Nemrég megkérdezték tőle, hogy mi a titka, hogy ilyen jó a kapcsolata a lányával, és ő csak annyit mondott, hogy nem nagy titok, csak szeretni kell, és törődni a gyermekünkkel.
Cikkem végére érve rájöttem, hogy kissé kusza lett.
De azt az érzést, a kötődést amit én édesapám iránt érzek nem is lehet leírni, ezt érezni kell.
Őszintén remélem, hogy minden kedves apuka aki elolvassa ezt a cikket, még közelebb kerül majd a gyerekéhez.
Hiszen a család a legfontosabb.
Írta: Arianne113, 2012. október 5. 13:08
Fórumozz a témáról: Édesapám fórum (eddig 20 hozzászólás)