Édes anyanyelvünk (beszélgetős fórum)

Ha olvasol, rögzül minden megerőltetés nélkül. DE AZ A BAJ, hogy mióta ezt a tetves internetet olvasgatom, azóta már semmiben sem vagyok biztos, mert a helytelen is rögzül a gyenge agyamba.

Oszt már nem is lessz lyó a hejesirásom.

a helyesírás, mint ahogy sok minden más egy adott készség kifejlődését jelenti... és igen sajnos, van aki nemképes megtanulni rendesen, mert fel van gyorsulva minden és nincs rá kellő idő, és az önszorgalmat nem mindig értékelik megfelelően az iskolában sem... mert nem minden gyerek egyforma... van akinek kevesebb van akinek több dicséret kell...

és vannak akik "lusták" küzdeni a céljaikért... és igen a beszédben nem lehet észrevenni a helyesírási hibát :) ;) és ez sokszor annyira jó... ott viszont feltűnő a nyelvtani helytelenség (mondjuk így, mi az aktuális trendi :) )

Érdekes, ha nem tudsz helyesen írni, miért nem vétettél most? mert tudod korrigálni... nekem igenis fontos hogy ha valakivel beszélek, legyen az beszéd vagy írásos kommunikáció hogy EGY nyelvet beszéljünk aktuálisan... Nem mindig van időm, türelmem arra hogy bogarásszam, hogy mit akart írni az illető.

de példáúl az ijen színtü hejesirási próblémáknál már nyilik a bícska a zsebembe....

Ingyen nyelvtanórát Hoxán kívül is fogadok :)

Olyan jó lenne érdekes dolgokat tanulni :) mondjuk olyan suli nincs ahova én mennék...

tán inkább x-el :)

... de az úgy annyira más..

Nekem volt egy tanárom! A mai napig hálás vagyok azért amit velem tett...

Míg a legtöbb tanár beskatujázott és leírt a hülyék közé, ő TITOK-ban foglalkozott velem... a szünetekben úgy tűnt csupán egy két szót váltottunk, de mi tudtuk, hogy nem így van...

Egyszer bejött az osztályunkba helyettesíteni... utána megváltozott az életem...

észre vette, hogy az írásom, tele van helyesírási hibával, viszont nagyon szeretek beszélni, és szépen mondok verset, így nem értette miért e kín... (ahogy évekkel később mondta) Neki volt egy módszere... most közkincsé teszem nektek... azon kívül, hogy otthon anyukáméknak napi 5 oldalt el kellett olvasnom, ráadásul ismeretlen szöveget, azon kívül arra kért, hogy vegyem elő a kedvenc könyvem és egy teljesen új füzetet és írjak le belőle minden nap egy mondatot, és azt minden pénteken adjam oda neki, hogy ő azt átnézze... aztán felemelte két mondatra... egészen 5 mondatig... többet sose kért... egyszercsak azt vette észre, hogy nem 5 hanem többeket írok... (anyukámnak minden nap dátummal alá kellett írni, így azt, hogy majd megírom nem tehettem) a helyesírásom pár hónap alatt lényegesen javult... a mai napig ez használ, ha elhanyagolom az írást a munkám és az életritmusom miatt....

Tehát nem elég megtanulni írni és olvasni, azt művelni is kell... ahogy sok minden mást... Az életünk dolgainak szeretetére, stb... maga az élet és a körülöttünk lévők tanítanak, az, hogy mi mit teszünk magunkévá már rajtunk múlik...

Bocsánat hosszúra sikeredet, de remélem sokan merítenek ebből...

Addig örülj! :D

(B...... Zselé a böcsületes neve. Nyelvtanórákat ad -ingyen!- a jámbor hoxásoknak.) :)

Már annyiszor leírtam a fogalmazásról és a helyesírásról (???) a véleményemet, hogy Dunát lehetne vele rekeszteni; a rövidített kifejezésekrôl nem is beszélve.

Kb. az volt a legenyhébb válasz, hogy na és???

Ha nem tetszik, ne olvasd!

Igénytelenség, pongyolaság, monoteitás.

Ez már a nyelvünk elsivatagodása beszédben, írásban egyaránt.

Sajnos ez a nyomtatott sajtóra is érvényes.

:D

Nemtom kiről beszélsz!:)