Döntés... (beszélgetős fórum)
... csak csendben jegyzem meg, hogy az anyukák kívülről nézve, érezve néha jobban látnak dolgokat... :(((
A Te döntésed lesz, tehát dönts, és emelt fővel viseld a következményeit... akár így... akár úgy. Ha szépen fogtok élni, anyudék megnyugszanak... ha viszont nem, akkor majd hallgathatod, hogy ők megmondták, de immár Neked kell eldönteni, hogy mit szeretnél... nagylyány vagy! :)
Tegnap már próbáltam beszélgetni, nem nagyon hallgattak végig. Meg azt mondták "CSak azt az állatot véded" Itt állat alatt a barátomat kell érteni.
Egyik fél nem akar bocsánatot kérni, a másik fél megmondta, hogy az ő házába többet nem jöhet, és ha ide is jön, éreztetni fogja vele, hogy mennyire utálja. És hozzá sem fog szólni.
Ja és azt is közölte az anyukám, hogy hiába fogunk összeházasodni, neki nem lesz a rokona maximum papíron...
Beszélj meg velük mindent, hogy neked most fontos lenne az enyhülés, hogy Te is és ők is dönteni tudjatok, hogy jó-e ez a kapcsolat stb. Én a megbeszélés híve vagyok, csak végighallgatnak...
Igen, ez jó ötlet, elsőre biztosan! Illik elnézést kérni legalább azért, hogy karácsonykor csinálta a cirkuszt. És ilyenkor illik elfogadni a bocsánatkérést. Szerintem sem kell feltétlenül összejárni a nászoknak. Ha szimpatikusak egymásnak, az külön szerencse, ha nem, vagy ha nem igényli valamelyik fél, akkor nincs abban semmi, nem kell ezen megsértődni sem.
Általában én is hamar rájöttem/éreztem - akár a szüleim jelzéseiből - hogy nem hozzám való esetleg és elkezdtem "olyan szemmel nézni" és rövid időn belül ki is derült, hogy téves választás, így megtettem a megfelelő lépést, szakítottam. Vagyis azt gondolom, hogy ha a szülők normális értékeket közvetítenek a gyerekeknek, akkor a gyerekeknek is majd hasonló elvárásaik lesznek az életben, és a kezdeti lépéseket, amit a felnőtt kor felé tesznek, hagyni kell egyedül megtenni, mert úgy fognak rájönni, hogy helyes vagy nem.
Nem feltétlenül kell ismerni a két fél szüleinek egymást addig, amíg csak jártok. Én a nászomékkal talán 10x ha találkoztam, pedig már 3 közös unoka is van, és a fiamék 7 éve házasok. Nincs köztünk semmi probléma, de mindenki a saját családjával szokott összejönni.
Nem volt szép a barátodtól szerintem, hogy pont karácsonykor csinált balhét, ráadásul nálatok. Azért azt tanácsolnám, hogy várjatok egy kis időt, amíg a kedélyek lecsillapodnak, és ha kell kérjen bocsánatot a szüleidtől, beszéljétek meg, hogy hogyan tovább.
... hehe a tapasztalatok a helyes útra pofozzák az embert! :)))
A zsarolást sosem gondolják komolyan. Az pont arra jó, hogy megijesszenek és befolyásoljanak. Hidd el. És annak is igaza van, aki azt írta, hogy előbb-utóbb "le kell válni" a szülőkről és a szülőnek is be kell látni, hogy le kell tudni válni a gyerekéről. Mert így egészséges !
És mi volt az? Honnan tudtad akkor, hogy ez a helyes?
... apukám annak idején a lépcsőről kiabálta utánam, hogy nem vagyok a lánya, ha elmegyek... 2 hét múlva ott álltak az ajtómban egy kosár sárgarépával, krumplival.. stb., hogy nehogy éhen haljak. :) Mondjuk én csak albérletbe költöztem.
26 éves vagy, ideje a saját életedet élni, ők pedig fel fogják dolgozni... előbb vagy utóbb, főleg ha látják, hogy rendesen, tisztességesen élsz. Mondjuk kis átmeneti időszak biztos lesz, de biztosítsd őket a szeretetedről, és hogy nem akarod őket bántani, elveszíteni, de muszáj külön menned, mert különben örökre a nyakukon maradsz, és az nekik se lenne jó. A legtöbb szülő akkor nyugszik meg, ha látja, hogy normális, életre való, külön életet élni tudó emberkét hagy hátra...
Igen, csak nem tudom, hogy mit tehetnék...
:) az én anyukám is így tett anno...:) de mégis megtaláltam a helyes utat...
Hát ez elég furcsa, tényleg. Mi is falunk élünk, közel a városhoz. Van egy 19 éves fiam, akinek az első komoly kapcsolata a szomszédunkban lévő nagyon okos, szép kislány, "egyszem" lány, nagyon féltik, mégis 4 hónap után - mi szülők - összeültünk és megbeszéltük, hogy mit engedünk meg nekik és milyen cél érdekében. Tehát: mi értelme mondjuk, hogy egy fiatal párnak, akik szeretik egymást ne legyen hová menniük, ne tudjanak együtt lenni nyugalomban, hiszen ha erre nincs mód, akkor majd úgyis találnak, csak sokkal rosszabbat esetleg. Így pár hete megengedtük nekik az ottalvást egymásnál. Mi rossz lenne ebben? Sajnálom, ha 25 évesen még erre sincs lehetőséged, de nem hiszem, hogy ez a falu miatt van, inkább a gondolkodásmód...
De meg vagyok zsarolva, hogy akkor vissza már nem jöhetek.
Igen dolgozik, saját kis vállalkozása van. Vannak közös céljaink, csak most még a pénzgyűjtő fázisban vagyunk.
Soha nem láttam még ilyennek. Az előző napi baleset miatt volt szerintem ingerült, meg hét elején betörtek a boltjába is. Szóval összejött neki minden egyszerre.
Az én családom meg mindenkihez jópofát vágott... néha így visszagondolok, hogy szegény anyám hogy téphette éjjel álmatlanul a haját egyik-másik választottam láttán, de nappal mindig mosolygott. :)
... hja, akkor lelépni... és az önálló élet útjára lépni, ideje! :) A gyereknek le kell válni előbb vagy utóbb...
Karácsonykor még rosszabb a veszekedés, mert az nyomot hagy mindenkiben hosszabb időre. De azt gondolom, nem vagyunk eléggé toleránsak egymással. Mi is a férjemmel idén kicsit összezörrentünk a fa díszítés közben, de 5 perc múlva jót nevettünk az egészen. Az, hogy a családnak tetszik-e vagy sem a választottam (most általánosságban értem) engem sosem tudott érdekelni, mert az én választásom, nem az övék.
Bocsánat. Szóval bocsi az összevisszaságért, de nagyon zaklatott vagyok a történtek miatt.
Mik a sérelmek? Az, hogy gyerekként kezelnek, nem engednek el sehová pedig lassan 26 éves leszek.Pl két év alatt nem mehettünk el együtt nyaralni, vagy nem tölthettünk együtt egy éjszakát. Az ő szüleire nálunk senki sem kíváncsi. Nem sikerült egy találkozót összehozni, ezzel is hátráltatva egy esetleges eljegyzést. Mert ugye van az elv, hogy nagy eljegyzést kell csinálni, mert faluban élünk, kell a látszat. De nem lehet az, hogy a két család az eljegyzésen találkozzon először. Az első félévünk részemről csak sírás volt, mert akkor sem nagyon akarták, hogy idejöjjön, mert nem tetszett a családomnak. Hát röviden ennyi. Kicsit lehet, hogy összevissza írok, mert zaklato
... egy ilyen balhé miatt nem fogtok szétmenni, az valószínű. Majd, ha a két gyermeketek mellett balhézik karácsony este, akkor viszont már bánni fogod... :/
Dolgozik rendesen amúgy, megbízható... következetes, céltudatos ember?
Hát ez nagyon nehéz dolog. Egyrészt valóban igazságtalan egy ilyen helyzet elé állítani valakit..., mert gondolom szereted a párod és vele képzeled/képzelted a jövőt. Sajnos a választottjaink nem mindig jönnek ki a rokonainkkal - nálunk is van ilyen helyzet, a férjem és a nővérem már 1 éve nem beszélnek egymással - de attól én még szeretem mindkettőt. Nagyon nehéz ilyen helyzetben összeegyeztetni mindent, a lelkiismeretet, a családot és egyáltalán az egészet. De egyet ne felejts el: a családod, a rokonain nem lesznek a társad sohasem. És ha Te valaki mellett kitartasz, mert ez a Te döntésed, előbb-utóbb kénytelenek elfogadni ezt a helyzetet. És nem hiszem, hogy ha őt választod, idővel senki sem kíváncsi majd rád. Szívügyekben hallgass mindíg a sajátodra!!! De ez csak az én véleményem...
Hogyan a párod? ... férjed vagy a barátod?
Én azt tenném, amit a szívem diktál... a francnak kellene egy olyan pasi, aki nem tud kijönni a családommal... és mi az, hogy veszekedést csinál karácsony este? :/
Egyébként mik azok a sérelmek?
Várj egy kicsit a Nagy Döntéssel,míg lecsillapodnak kicsit a kedélyek.
Kibeszélném a dolgot mindenkivel, és várnám hogy lenyugodjanak a kedélyek.
Sem a családod, sem a párod részéről nem korrekt, hogy ilyen választás elé helyeznek...én első körben ezt tudatnám mindkettejükkel.
Sziasztok!
A véleményetekre lennék kíváncsi. Karácsony este a párom óriási veszekedést csinált nálunk. Elmondta a sérelmeit, amik az elmúlt két évben érték, de nem a legszebb hangnemben adta ezt elő a családomnak. Azt tudni kell, hogy előző nap balesetet szenvedett, úgy összetört az autó, hogy csodával határos, hogy karcolás nélkül kiszállt belőle. Ő arra fogja, hogy ideges volt, és feszült. Ennek ellenére hozzánk többet nem jöhet. Eddig sem nagyon akarta elfogadni a családom, főleg az anyám, de vasárnaptól egyáltalán nem. Tehát ide nem jöhet, ha én elmegyek vissza nem jöhetek. Ti mit tennétek a helyemben? Válasszak a családom és a párom között? Vagy tűnjek el mindenki szeme elől úgy, hogy senki nem tud rólam többé, és kezdjek új életet egyedül? Ti mit tennétek?
További ajánlott fórumok: