Döntés... (beszélgetős fórum)
Hogy érted, hogy ne akarjam kierőszakolni a házasságot?
Miért nem vagyok biztos magamban? Azt, hogy egy házasság hogy sikerül honnan lehet előre tudni? Mit kell érezni? Szeretem nagyon, vele akarok élni. Ez nem elég? Mit kellene még éreznem? Honnan lehet tudni, hogy valaki az igazi? És nem lesznek vele gondok? Ha együtt élünk lehetnek súrlódások? Nem?
Van akik úgy gondolják, hogy nem fontos a házasság.
Nekem ez a hozzáállás nem szimpatikus. Ha neked sem, akkor ne vesztegessétek egymás idejét. Ha elfogadod a dontését, akkor meg ne "akard kieroszakolni" a házasságot. A szuleiddel váltzatlan a helyzet?
"Csak van bennem egy kis félelem is, hogy ha a párommal nem megy az együttélősdni, akkor hová megyek utána... "
Nem vagy bizos magadban, ne házasodj!!!
Én úgy gondolom, hogy egy házasság (amit akár 30 nap múlva is meg lehetne lépni), majdnem mindenre megoldást jelentene. Nem biztos, hogy akkor elfogadnák a párom, de akkor mindent úgy tennénk, ahogy ők elvárják, és akkor talán idővel megbékélnének.
De a párom nem akar házasodni...
Azt mondja, hogy ezt minél jobban elvárják tőle, ő annál távolabb kerül ettől a dologtól. Nem elvárások miatt akar házasodni... De mégis azt mondja, hogy velem akarja leélni az életét.
Erről mi a véleményetek?
Igen ez így van. De én mit tehetek? Nem akarok magam mögött felégetni mindent...
Viszont más megoldás meg úgy tűnik, hogy nincs. Csak van bennem egy kis félelem is, hogy ha a párommal nem megy az együttélősdni, akkor hová megyek utána... Mit csinálok? Magamra maradok teljesen.
Álljunk meg egy szóra....
Mi van ha odamegy a párod???
Én megszakítanám ilyen lehetetlen szülőkkel a kapcsolatomat,ha ennyire felizélják az agyam..
Kedves Fórumindító!
Mi lenne,ha a saját lábadra állnál így 25 évesen és elmennél dolgozni,kivennél egy albérletet(hogy sokan mások) és máris oda mész ahova akarsz...
Az a baj,még mindig gyerekként lehet téged kezelni,ne csodálkozz,ha meg is teszik:)
Igen jól látod, valami ilyesmiről van szó. De nem csak karácsonykor, hanem már két éve.
A cirkusz szó? Magából kikelt üvöltözést szitkozódás nélkül.
Miért nem engedik, hogy nála aludjak? Mert akkor nem fogok szüzen férjhez menni. És ez nem vicc, ők még itt tartanak. Ő is fel van háborodva ezen, de most a cirkusz után még a szüleim rám is haragszanak. Azért, mert én el tudom képzelni, hogy ott aludjak nálunk, pedig 100 km választ el minket egymástól. De ő is ha itt aludhat két három napot vagy egy hetet kell könyörögni, és külön szobában kell aludnunk, és anyukám megvárja amíg lefekszünk, nehogy történjen valami...
Hogy őszinte legyek, én nem csodálkozom azon, hogy a párod kiborult. Jó, azt nem tudom, hogy mit takar a cirkusz szó, hangos vitát, vagy szitkozódó, magából kikelt üvöltözést. Azon sem csodálkozom, hogy pont Karácsonykor. Szerintem ilyen idősen egy komoly kapcsolatban már sokkal előrébb kellene járni. Ő is felnőtt, felelősségteljes ember, talán lassan még családot is szeretne, a szüleid meg azt sem engedik, hogy nála aludj? Pláne azok után, amit elmondtál magadról: értelmes, szorgalmas, okos nő vagy.
Előre is elnézést, ha nem jól látom, de lelki szemeim előtt felrémlett egy ünnepi asztal, ahol a szüleid, mint 'fennséges' házigazdák, Te a jól nevelt szép kislány, a párod, meg mint megtűrt udvarló, aki igyekszik minél jobb képet vágni.
Tudod, milyen megalázó lehet neki, hogy nem érti, mi a baj vele? Nem alhatsz ott, mert? Koszosak? - csak dramatizálom a helyzetet, nyilván nem koszosak - de érted... Szerintem nagyon régóta gyűlik benne a megbántottság. Gondolom ő nem tudja a szíve mélyén megérteni, hogy miért nem felel meg a szüleidnek, miért rossz. Mégis kitart, mert szeret.
Egy szó, mint száz: én mennék. Felhívnám ma, karonfogva sétálnánk egyet, és elterveznénk a közös jövőt. Hidd el, hogy a szüleid is magukhoz térnek hamar. (Mondjuk úgy megkérdezném tőlük, hogy annak idején velük hogy is volt ez az egész. Anya is ezen ment át? Ha igen, nem volt rossz neki? Ha rossz volt, miért okoz neked is fájdalmat?) Tudod, az a fiú a saját szüleinek ugyanolyan értékes, mint Te a tieidnek. Nem iszik, nem drogozik, nem bánt téged. (gondolom) Nem értettem sohasem az ilyen szülői hozzáállást. :(
Nem tartanak el. Sőt..
De egyébként el is tarthatnának, mert így nekik semmi gondjuk a nevelt gyerekekkel, én viszem iskolába, én hozom haza, szünetben velem vannak, én viszem orvoshoz , pszichológushoz, én tanulok velük stb. Tehát azért, hogy ennyi mindent leveszek a vállukról talán segíthetnének is. De nem. Egyetemre járok (levelező, másoddiploma), de még egyszer sem kérdezték meg, hogy van-e pénzem elmenni, vagy ott aludni, vagy kajára, vagy bármire.
Egyébként meg (bár ez annyira nem tartozik senkire) nem kis összeggel tartoznak nekem. Tehát még így is én segítem őket. Persze ha elmegyek bukom azt is.
Egyébként július óta nem dolgozok, előtte német tanár voltam egy gimnáziumban.
de a te anyukád sajnos nem így gondolkodik és neked a te helyzetedbol kell kihozni most a legtobbet...de úgy látom, hogy csak azt szeretnéd olvasgatni, hogy ki hogyan sajnál, mert még eddig minden tanácsra azt írtad, hogy te ezt miért NEM teszed... Rem. anyukád megbékél!
Még az jutott eszembe, hogy esetleg apukád nem tud rá hatni? Sok szerencsét!
Jajjjj, akkor menjen és látogasson meg :-)
Téged annyira magukhoz akarnak láncolni....és meg is tehetik veled ahogy látom, hiszen képtelen vagy lépni meg egyáltalán a probkémát megbeszélni... neharagudj hogy ezt mondom a 27 éves fejemmel, de elég gyerekes vagy még.