Depresszióm története (beszélgetés)

Szia!

Örülök, hogy segíteni tudtam neked, mostmár legalább tudod, mi a baj, és minden erőddel próbáld leküzdeni a betegséget.

Nagyon sokat segíthet ilyenkor, ha a szeretteid többet törődnek veled, testileg-lelkileg.

Gyógyulást kívánok!!! És sok-sok kitartást!!!

Üdv Neked!

Teljesen igazad van, már ami a nagyobb szeretetigényt illeti. Nekem rengeteget segítenek a kedvesem szerető szavai, törődése, ölelése. Számomra ebben rejlik a gyógyír nagy része.

Tiszta szívből kívánom, hogy gyógyulj meg, és próbáld meg végigjátszani az élet nevű játékot, még ha egyes pillanatokban nagyon nehéz is, főleg ugyebár egy depressziósnak, és ne akarj meghalni, mert Te is nagyon fontos vagy valakinek....

Szia:-)

Nagyon örülök, hogy erre a problémákra rátaláltam, miven én is depressziós vagyok.

Sajnos én már 5 éve járom ezt az utat, sajnos voltam öngyilkos is kétszer.De szerencsére a családom mindíg észrevette.Rossz ez a betegség mert az ember mindíg egy hajszálon táncol.Szerencsére az álltalam olvasott cikkekben leirt betegek pozitivan álltak a dolgokhoz. Egy biztos ,ezzel kell és lehet is élni, erre én is csak nem rég jöttem rá.Másnak magas a vérnyomása és arra kell élete végéig gyögyszert szedni.Nekünk pedig a depresszióra.Ahogy olvastam majdnem mindenkinek lelki problémái vannak ill. még örökölni lehet a hajlamot.

Én úgy gondolom a családnak nagy a szerepe a gyógyulásunkba. Mert ha nem törödik velünk senki, hiába szedjük a gyógyszereket. Örületes a szeretethiányunk. Mi valószinü nagyobb törödés, szeretet, kedvességet igénylünk, mint az egészséges emberek. Én most kaptam a férjemtől egy fényterápiás lámpát melyet naponta használok és nagyon jól érzem magam, a pszihologusom is örömmel fogadta hogy ily módon is próbálom kezelni magam.

Olvastam, hogy jól kezelhető a betegségünk, hát igen gyógyszerrel, pozititv gondolkodással, relaxszálással. Akinek ilyen a betegsége feltétlenül kell az orvosi segítség, anélkül "egyedül nem megy"!!!!!

üdv.ÉVA

Szia!

Köszönöm a válaszod!

Az orvos az meg volt, de nem fektették be, hanem adtak neki egy gyógyszert és azt kell bevennie. 3 gyógyszert kapott eddig be,de már most látni a javulást, és remélem már csak jobb lesz.Mondjuk tegnap én nem bírtam beszélni vele,mert aludt végig amíg ott voltam, utána meg mennem kellett dolizni, de mamáék azt mondták hogy jól érezte magát ott náluk, ugyanis tegnap ők vigyáztak rá. Majd még írok, hogy alakul.

Szia!

Hát már most az elején megmondom, hogy csak találgatni tudok, biztosat mondani nem, mert úgy érzem, a tesód már sokkal rosszabb állapotban lehet, mint én voltam.

Minden esetre szerintem menjetek vele mindig az orvoshoz, és mondjátok el ezeket a történeteket(mint pl a késes), valószínűnek tartom, hogy talán be is fektetik majd a pszichiátriára, ahol kicsit majd megnyugszik, gondolom ott adnak majd neki megfelelő gyógyszert és minden nap pszichoterápiát. Egyet viszont tudok: nagyon erőszakosnak és rámenősnek kell lenni az orvosokkal, hogy foglalkozzanak veletek, ne hagyjátok magatokat lebeszélni!

Mivel szegény már nagyon padlón lehet a leírtak alapján, szerintem mindenképp a befekvős téma jöhet szóba.

Ennyit tudtam segíteni, jobbulást kívánok és sok-sok kitartást!! Ha gondolod, írd meg a fejleményeket, várom!

Sziasztok!

Szeretném a tanácsodat kérni, hogy mit tegyek? Ugyanis tesóm depressziós, de olyan szinten, hogy már mi is voltunk pszihológusnál,mert teljesen megváltozott. Állandóan a munkahelyére panaszkodik és olyanokat mond, ami teljességel lehetetlennek hangzik. Egyre durvább dolgokat csinál, azt mondja,hogy ő már halott,már olyan is volt,hogy éjszaka kiszökött késsel a kezében és a barátja alig tudta elvenni tőle, ha valamit kérdezek alig válaszol, teljesen le van lassulva és össze van zavarodva. Most a doki felírt neki egy szopogató tapblettát, amitől megnyugszik, eddig 2-őt vett be ,de nem vettem észre a változást. Nagyon félek attól is,hogy a tabitól ,nehogy valamilyen maradandó károsodása legyen, mert olvastam már erről is. Őt nem utalták be pszihoterápiára pedig lehet,hogy neki se ártana, sőt! Mindig ott kell lennie valakinek mellette, mert sosem tudni, hogy mikor mi jön rá. Ha tudsz kérlek segíts!!! köszi

Ma hajnalban nem tudtam aludni, amikoris elolvastam a hírlevél ajánlására ezt a cikket.

Mély benyomást tett rám és mivel én is magamra ismertem - csak más aspektusból - azt hiszem, nagyon tanulságos ez számomra is. Köszi, nagy segítség ez nekem a továbbiakban életem alakításához....de az is lehet, megírom saját "nagymamis" verziómat. Nem tudhatja senki, mit hoz a holnap........és erre 62 évesen kellett rájönnöm.......