Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Depresszióm története fórum

Depresszióm története (beszélgetős fórum)


A cikk, amelyhez ez a fórum nyílt, már nem aktív.

1 2 3
72. heflekaroly (válaszként erre: 67. - Pkclaire)
2009. jan. 25. 21:43
Szia!Bocs,hogy beleszólók tudom milyen érzés ez,mert én is depressziós voltam vagyis már talán nem,mert a gyogyszerek segitettek!Szerintem keress egy pszihiáter magánorvost,és mond el neki panaszaid és ir fel gyogyzsereket!
2009. jan. 20. 20:00
Már több mint egy hónapja kezdödött nálam a depresziós tünetek,de ha visszagondolok mindig is volt valamiféle megfelelési mániám az emberek felé és igazából szűk baráti köröm volt!Már kiskoromban nem volt jó otthol a szüleim közötti kapcsolat!Apám mindig csak elmondott mindennek engem és nemigazán volt önbizalmam!Útánna elkezdtem suli után drogozni,inni hétvégente és utánna jött a sok stressz az életembe!Az otthoni veszekedések a barátnöm is kikészitett idegileg és még az is rátett talán hogy sok dolog érzékenyen érint az életben!Amikor egy hónapja elkezdödtekaz ilyen tünetek hogy alvászavar szorongás izzadás örömtelenség, A jövö reménytelen látása, a világ más szinbe való látása, ürességérzés döntési zavarok koncantrálási zavarok!Pont ünnepek elött jött ez ki nálam és gondoltam nem megyek magánorvoshoz pedig az kellett volna inkább szenvedtem januárig, de januárba elöjött nálam egy nagyon durva kényszerbetegség ami miatt éjszakákat fentvoltam és csak járkáltam meg meg fogdoztam a kilincset meg stb és csak akkor nyugodtam meg ha megcsináltam minden kényszeremet és akkor tudtam elaludni!Ezután ementem a siofoki pszihiátriára!Ott nem igazán foglalkoztak velem ezért kerestem egy magánorvost aki irt fel gyogyszereket már majdnem egy hete szedem és aztmondom, hogy napközben valamivel jobb, de félek az éjszakátol hogy megint rámjönnek a kényszerek!Most már 1 hete szedem a gyógyszereket és miontha kicseréltek volna!Lehethogy ez agyilag is belejátszik hogy beképzeltem,de ugyérzem sokkal jobb!A depresszióm is enyhült és a kényszereim is!Elképzelhetö hogy gyogyszerek nélkül is enyhültek volna a tünetek de nemmerem abbahagyni,mert olvastam hogy a depresszió visszatérő!Köszi hogy meghalgattatok és szerintem jó kibeszélni ezt az embernek magából!Szerintem senki ne szégyelje ezt a betegséget mert ez tényleg egy komoly betegség!Sokan azt hiszik hogy aki pl kényszereket csinál az má megbolondult pedig ez egyátalán nem igaz!Az is egy betegség ami kiskorba alakul ki és a általába a depresszióval társul!
70. heflekaroly (válaszként erre: 58. - Barbi0201)
2009. jan. 16. 13:57
Komolyan mondom ez olyan betegség mint a rák!Csak ez gyógyithatób,de mindekibe ott lakozik és vanaik örökli vanakibe pedig az élet során kapott kudarcok váltják ki!Nme is gondolná az ember amig nincs ebbe bent!Sokszor el se hiszem hogy ez velem történik!Erösnek kell lenni és akarni kell a gyógyulást és arra gondolni hogy a gyogyszerek segitenek és leygen mindenki türelemmel!
2009. jan. 16. 13:44
Már több mint egy hónapja kezdödött nálam a depresziós tünetek!Egyböl depresszióra gyanakodtam,mert alvászavar szorongás izzadás örömtelenség,A jövö reménytelen látása, a világ más szinbe való látása,ürességérzés döntési zavarok koncantrálási zavarok!Pont ünnepek elött jött ez ki nálam és gondoltam nem megyek magánorvoshoz pedig az kellett volna inkább szenvedtem januárig,de januárba elöjött nálam egy nagyon durva kényszerbetegség ami miatt éjszakákat fentvoltam és csak járkáltam meg meg fogdoztam a kilincset meg stb és csak akkor nyugodtam meg ha megcsináltam minden kényszeremet és akkor tudtam elaludni!Ezután ementem a siofoki pszihiátriára!Ott nem igazán foglalkoztak velem ezért kerestem egy magánorvost aki irt fel gyogyszereket már majdnem egy hete szedem és aztmondom,hogy napközben valamivel jobb,de félek az éjszakátol hogy megint rámjönnek a kényszerek
2008. dec. 22. 11:34
Sziasztok! Az én történetem egy különleges eset. 20 éves lány vagyok, 5 éve boldog párkapcsolatban, fösulira jarok, ott is minden rendben van, csaladi körülményeim is nagyon jók, szüleimmel és bátyámmal nagyon jó a viszonyom. Szóval minden rendeben van. Es két hónapja kezdödött nálam...Az egyik napról a másikra éreztem hogy valami nincs rendben, állandóan rosszullétek jöttek rám, gyakran kellett elsösegelyre mennem, de nem talaltak semmit. Éreztem nyomást a fejemben,elküldtek füll-orr-gégészhez, kiderült arcüreggyulladásom van. Kiszedtem 2 csomag antibiotikumot, az teljesen tönkrette a gyomrom. Miutan kiszedtem az egyik napról a másikra sirógörcsök jöttek rám. Mindenben a rosszat láttam, semmi nem érdekelt. Depresszira nem is gyanakodtunk, mert nem volt oka mert minden a legnagyobb rendben müködött. Allando hasmenesem volt, amit megettem rögtön kihánytam. Igyis vekony avgyok, es meg lefogyatm 3 kilót. Aztan kiderült hogy nem mult el az arcüreggyulladasom, fölszurtak tüvel. De meg mindig nem voltam rendebn, 2 hétig nem tudtam aludni, alig ettem. sulibol kimaradt 3 hetem, allandoan ideges voltam ok nelkül. Akkor döntöttünk ugy, hogy elmegyünk pszichiaterhez, mert a sirorohamok, allando felelmek nem hiaba vannak. 3 hetetl ezelött elmentem es megalapitotta hogy depressziom van, ami kiskoromra vezethetö vissza. Kiirt egy kurat, ami all egy reggeli tabletttabol, a neve cipralex, rivotril cseppekböl amit delben es delutan kell szednem, es egy ejjeli tablettabol. Mar az elsö napon amikor elkezdte,m szdeni, tudtam aludni,. es naprol napra egyere jobban lettem. De ez nem rövid folyamat, es tablettak nelkül legyözhetetlen. Szüleim gyakran mondtak, hogy mafgamat kell tültennirajta, de ez nemcsak ugy megy. Barataim is furcsan neztek ram, de mivel nagyon jo bartaim vannak megertettek, pedig aki ezt nme tapasztalja az nem tudja megerteni, milyen rossz erzes. A depresszio egy allapot, ami gyogyszerekkel megszüntethetö. Nekem fel evid kell szdenm, de mar most jobban vagyok, vizsgazok, tanulok, igaz nehezebben megy. Nem tudok ugy összpontositani, de kitartas es türelem kell, ami nem könnyü. Az a szerencse, hogy a párom, csalásom midnen pillanatban velem volt, anyukám ejjlenete ott volt mellettem. Ugyhogy mindenkinek azt ajanlom aki ugy erzi hog ydepresszioja van, menjen el rögtön, nem kell szegyenleni, mert ez gyogyithato. Szerencsere. Csak megfelelö orvos es gyogyszer kelle hozza. Mar visszahiztam azt a 3 kilot, jol alszom, hangulatom is jobb, bar neha ram jön a rossz kedv, de fel ev kell a teljes javulashoz minimum, valkinel 1 vagy akar 2 ev is lehet. A nyugtato nem megfelelö a depressziora, en probaltam, azzal sem tudtam elaludni. Azokkal csak artunk szervezetünknek. Remélem senkit nem untattam a történetemmel.
2008. nov. 27. 20:07

Helló mindenki.


Nos...nem is tudom hol kezdjem...De talán az elején jobb lenne. 18 vagyok, első ránézésre átlagos csaj. Legalábbis azt hiszik. Az igazság az, hogy nem érzem teljesen így. Világ életemben csúfoltak, mivel kicsit nagyobb voltam az átlagnál, vagy mert nem jó helyekre kerültem. De ment ez már kicsi korom óta. Óvodában sem szerettek, mai napig is csak arra emlékszem, hogy sírtam a többiek miatt. Ahogy telt az idő, általánosba is nagyrészt ugyanazokkal kerültem össze...kínoztak lelkileg, a feszültséget rajtam vezették le. Persze, mondhatja az ember, hogy ilyenek a gyerekek, nem is kell meghallani amit mondanak. Úgy érzem, ezt csak azt mondhatja, akit nem ért ilyen...lány lévén én is jól akartam kinézni, próbáltam fogyni, eleget tenni a magam elvárásainak. 8ikra majdnem sikerült elengedni a fülem mellett a többiek ércelődéseit, amik nemcsak a plusz 7-8 kiló, hanem anyagi háttér miatt is. Ezért is kihasználtak. Tehát 14 évesen sem voltak igazán barátaim, nem jártam el, tanultam. Úgy gondoltam minden meg fog változni, ha gimnáziumba kerülök...de kiderült tévedtem. A 3 legrosszabb ember, akik mindig csak más nyomorúságán szórakoztak, egy iskolába került velem. Innentől a taktikám a "levegőnek nézés" maradt. Ám ahogy egyre csak teltek a hónapok, sekélyes embereken kívül nem akadtam össze senkivel sem a suliban. A 3 jómadár pedig szemét viselkedésével és pletykáival (irányomban) csak mérgezte a közösséget. Sajnos így ismét nem szereztem barátokat, következésképp nem jártam bulikba, nem volt barátom, semmi. Nem is kezdeményeztem nagyon, nem hiszem, hogy tetszenék akárkinek is, vagy nem tudok róla, vagy túl nagyok az elvárásaim...

Így 1,5 hónappal a 18ik születésnapom után visszanézve nem tudom már mi is a helyzet. A saját hibám mégis, hogy nincsenek olyan barátaim akivel eljárnék? Talán én vagyok túl hideg első ránézésre? Utóbbi kérdésre igent mondanék mindazok után, ami történt velem. Régebben még volt kedvem és motivációm ismerkedni, mára már nem érdekel a dolog. A napjaim szürkék, egyhangúak. Suli-órák, haza, le a számítógép elé az egyetlen netes barátomhoz, tanulás és kész. Az utcára sem járok ki szívesen...A szüleim is furcsán néznek rám, miért nem vagyok olyan, mint a többi korom beli? A nyomorultság érzése és a magány már túlságosan rég jár velem. Abnormális vagyok...Depressziós? Túl sok a mélypontom, és nincs életem... Valaha megváltozik ez? Már célokat sem látok magam előtt, ez nincs így rendben. Nem tudom hogy az egyetem segíteni fog-e, vagy valami mást kell keressek, amitől új ember lehetnék, mert ez minden, csak nem emberi...

Aminek köszönhetem azt hiszem még a fél lábbal a földön szituációt, hogy a netes barátnőmmel amatőr regényeket írunk, amik egész jól használnak készségfejlesztésként, és a fantáziámban legalább az lehetek, aki és amilyen csak szeretnék. És talán a saját magamnak felállított 50kg-s álomsúly felé is lépdelek, de mégis...szeretnék normális lenni, nem pedig ilyen lelki világgal, láthatatlanul élni egy közösségben...


UI.: Az életuntság, érdektelenség, önutálat azt hiszem a depresszió jele...Ha így van, évek óta ezzel kell éljek...Nem tudom mi hozna változást.

66. e16386a4e9 (válaszként erre: 64. - Papapa)
2008. júl. 2. 22:18
Szióka! Mint 90%-os gyógyult azt tudom tanácsolni, hogy ne görcsölj a pozitiv gondolatok koncentrálásán.A jó kedv nem attól jön.Először is próbáld meg elfogadni azt a tényt, hogy ez egy betegség, amire VAN gyógyszer.Szabad sajnálnod is magad, szabad azt érezned, hogy igen, beteg vagy.Ha ezzel szembe tudsz nézni és túljutsz az önsajnálaton, már készen fogsz állni a gyógyulásra.De mindenek előtt tereld a goldolataidat.Olvass RÖVID novellákat, ujsághireket, keresztrejtvényezz.Foglalkozz olyan dologgal, ami rövid ideig tart, mert a hosszadalmas dolgokhoz nem elég erös ilyenkor a figyelem.A másik, hogy nagyon sokat kell és pihentetően aludni.Én azok közé tartozom, akik nem tudnak idegeneknek , még orvosnak sem, beszélni a legbensőbb gondolataimról.De hasznos lehet egy napló irása.(Nem nyilvános, elektronikus naplóra gondolok.)Késöbb visszaolvasva sokat segithet.Ezek főleg akkor jók, ha még nincs kedved kimozdulni. Ha már képes vagy társaságba menni, az már fél gyógyulás.De orvosi kontroll mindig kell. Remélem sikerülni fog neked is.
65. toncsimimi (válaszként erre: 64. - Papapa)
2008. júl. 1. 16:11

Azért ne add fel!:)

Hátha nem sokára egy kölcsönös szerelem is rád talál!!!

64. papapa
2008. júl. 1. 14:41
Próbálok az élet pozitív oldalára koncentrálni, de nem megy, nem lesz tőle jobb kedvem:((
63. papapa
2008. júl. 1. 14:41

Szia toncsimimi!

Hát köszi szépen a tanácsot: mint mondtam mindent megteszek:most is rokonoknál vagyok, egész nap kicsi uncsitesómra vigyázok, barátnőzni is gyakran járok, meg aerobic, szóval minden, de nem múlik el.

Most várom, hogy a gyógyszer majd mit tesz:)

62. toncsimimi (válaszként erre: 59. - Papapa)
2008. júl. 1. 14:07

Kedves papapa!

Én szerencsére nem vagyok depressziós, kíváncsiságból kukkantottam be ebbe a fórumba. De meg kell, hogy mondjam, hogy amikor elolvastam a történeted ledöbbentett, hogy ilyen fiatalon olyan nagy az öngyilkosság utáni vágyad! Még előtted az élet és annyi szép dolog vár még rád!!!


Hol vannak a barátaid, osztálytársaid, akik kitudnának rántani ebből az állapotból???


Szerintem sokat segítene rajtad, ha valamilyen terápiára járnál, ahol hasonló problémával küzdő emberekkel találkozhatnál. Erőt tudnál meríteni abból, hogy nem vagy egyedül!

Mindenképpen a gyógyszerek mellet a társaságot találom a legfontosabbnak gyógymódnak ( bár nem vagyok orvos). Így nem lennél egyedül és nem lenne időd az öngyilkosság gondolatával foglalkozni. Itt a nyár keress egy számodra érdekes tábort, vagy szakkört, sportolj, táncolj...

Szerintem egy jó kis közösség csodát tenne veled!!!

61. ec63a7fc29 (válaszként erre: 17. - Cbbdb3e397)
2008. júl. 1. 01:46
Nem megy, nem tehetem meg....
60. Barbi0201 (válaszként erre: 59. - Papapa)
2008. jún. 30. 23:17

szia


Hát nem semmi, én nekem hála az égnek nincsenek öngyilkos hajlamaim, de ha van azzal együtt még nehezebb kezelni, és azt hiszem te ezzel próbálod meg felhívni magadra a figyelmet hogy segítségre van szükséged, és jó hogy apud megért! Én nekem is volt ez a hányinger, semmihez nem volt kedvem, és csak úgy voltam, mire észrevettem hogy nem tudok már enni se, és még a víztől is savam volt, hasmenés minden mennyiségben, akkor még az elején biztosítónál dolgoztam és pont mentünk vhova a munkatársammal és szó szerint ha 2 perce mentem el itthonról, rámjött hogy rosszulleszek és úgy is lett, a kocsiból kiugorva toltam le a gatyám, gondolhatod.!!!!!!!! Még jó hogy nem látták! De vhogy mindenen túl tettem magam lassan, és próbálom, bár gyógyszer mellett kezelni, néha sajna visszaesek. Viszont a jóga sokat segített, és még most is ha csinálom, sokszor jobban használ, mint az a sok nyugtató. Hát szerintem vhogy el kell kezdened, döntsd el hogy igen is élni akarsz és megérdemled hogy boldog legyél. Írj egy listát, hogy mi bánt, mi rossz az életedben és azért vedd észre mi a jó, és hogy azért kire számíthatsz, hogy nem vagy egyedül. ÉS ilyenkor írtam én egy listát, hogy mit szeretnék elérni az életben, és ezt a listát lobogtatva magad előtt, menj előre mint az úthenger, és tényleg legyél Önző. Nekünk depiseknek ez a fő bajunk, hogy alá becsüljük magunkat! Írj naplót, ha nincs mit írnod, legalább is azt hiszed, írd le aznap mit csináltál, mit néztél a tévében, ilyesmi. Ezek mind jót fognak tenni!!!!! Hidd el, kipróbáltam!

59. papapa
2008. jún. 30. 21:48
Sziasztok, én 17 éves vagyok, és úgy tűnik, hogy több mint 5 éve depressziós. Az egész 12 éves korom körül kezdődött, akkor lettem először szerlmes, nagyon, de a szerelem viszonzatlan maradt. Ezután két évig csak a gondolataimba zárkóztam, folyamatosan gondolkodtam, nem voltak érzéseim. Ezután jött 2-3 jobb hónap, amikor valahol rendeződtek a gondolataim, boldog voltam, utolértek az érzések, de aztán a szüleim egy szép napon bejelentették, hogy elválnak. A dolognak semmi előzménye nem volt, én is meglepődtem rajta.Próbáltam boldog lenni, nem törődni az egésszel, de megint a gondolataimba zárkóztam, teljes érzelmi sivárság jellemző.1,5 évvel később Anyukám felköltözött Pestre, öcsémmel együtt, én Apukámmal élek, ez rátett még egy lapáttal, folyamatos utazgatás.Nagyon kemény gimibe járok, amit egyébként élvezek, mert jó tanuló vagyok, s a suli miundig is jól megy. Amúgy én sose hagytam el magam, mindig mindenben kitartottam, sportoltam is rendszeresen, de semmi sem okozott boldogságot.Idén februárban bejött egy fiú-ügy is: egy szalagavató bulin megittam 4 tequilát(egyáltalán nem jellemző rám), és elkezdtem táncolni egy fiúval. Ezután sétáltunk, majd fölmentünk hozzánk(senki nem volt otthon), és akkor történt életem első csókja, majdhogynem le is feküdtünk(mondjuk igaz, hogy ekkor már nem voltam az alkohol hatása alatt), és ez érzelmileg eléggé megrázott asszem. A sráccal együttmaradtunk, és jó is volt a vele együttöltött idő, de egyszerűen nem bírom az érzelmeimen keresztül feldolgozni a dolgokat, mindig csak gondolataim vannak. Na és akkor kb. február óta beköltözött a fejembe az a kényszergondolat, hogy öngyilkos leszek.Áprilisig eljutottam odáig, hogy többször nem aludtam éjszakánként(volt, hogy azért mert tanultam, mert napközben nem bírtam koncentrálni az anyagra), és annyira kikészültem, hogy remegtem az utcán(tulajdonképpen nem fizikailag, csak belülről), fétem, folyamatos szorongásaim voltak, midentől féltem, és akkor egyik este, miklor nem aludtam, öngyilkossági gondolataim voltak, és valahogy jelezni akartam Apukámnak, hogy valami gáz van. Megvártam amíg felkel, és akkor a fürdőszobában azzal fogadtam, hogy egy borotva volt a kezemben, ésföl akartam vágni az ereimet. Hát szerencsére a borotva nem vágott, és még aznap pszichológudshoz merntünk, aki azonnal beutalt a pszichiátriára. Ott három hétig voltam, a nagyokos kezdő orvos szorongáscsökkentőt írt föl nekem, amitól egy ideig jobban voltam, kevesebb gondolatom lett, de a kedvtelenség maradt. Aztán visszatértek az öngyilkossági gondolataim(gyógyszer mellett) és az orvos még emelni akart az adagomon(!!), de Apukám szerencsére idejében észbekapott(ő is több depressziós szakaszon esett át az életében, tapasztalt az ilyesmiben), és elvitt egy maszek orvoshoz. Mondta, hogy a szorongáscsökkentő túl erős nekem(azt írt fel az előző doki), arról leállított, és ezen a héten fogom elkezdeni az antidepresszánst szedni. MOst annak a hatását várom. Amúgy utálok felkelni, a mindennapi teendőktől pedig szinte hányingerem van.HÁt-és fejfájásom, meg szédülésem van egy csomószor. A legduzrvább az, hogy most már szarul se érzem magam, leginkább sehogy. Folytonosak a halálal kapcsoltos gondolataim, alig tudom elkergetni őket. Amúgy a pszichiátriára én akartam menni, azért, hogy meg tudjam tanuzlni kezelnia folyamatos öngyilkossági gondolataimat, mert kényszercselekvésekkel próbáltam lekötni magam(egyébként évek óta kényszercselekvő vagyok, de erre is csak most jöttem rá), de ez a végén már annyi energiát vett igénybe, hogy másra nem tudtam koncentrálni. Hát remélem, kedves sorstársaim, hogy elolvassátok az írásomat, reagáltok is rá valamit, én is végigolvastam ám a tiéteket:)
2008. jún. 30. 18:30

Hát ez szörnyű! Én nem is tudom, jó hogy vannak olyanok mint én, de azért jó lenne ha ilyen betegség nem is létezne. Nem tudom mi lehet nekem olyan amire nem akarok emlékezni, az érdekes hogy amíg nem szakadt a nyakamba minden felelősség, addig nem volt bajom! Hajlam is van rá, mert anyum is az, és az ő apja is depis volt. Csak az folyton ivott, és bele is halt. A gyógyszert okés hogy egy darabig szedni kell, míg rendbe jön az ember, de minap elgondolkodtam, mert végre rendes gyógyszert kaptam, nagyon elvoltam vele, és most mégis visszaestem, magyarul majd életem végéig gyógyszereznek, hogy vhogy normálisan élhessek??

ez elég durva azért!Nekem azt mondták mindig hogy a szüleim nélkül semmi bajom nem lenne, elég hosszú elmesélni, de lehet már le is írtam, hogy miért, lehet benne igazság, de hogy van barátom, szintén egy marha nehéz esetet fogtam ki és kiborít elég sűrün, viszont egyikünk sem hagyja a másikat elsétálni, vagyis elengedtem volna, ő nem hagyta, mintha szeretnék szenvedni olyan! De akkor mindentől rosszul leszek, mindig???? értitek szerintem hogy mire célzok. Ezen gondolkodtatok ti már???

57. vica cica (válaszként erre: 52. - Barbi0201)
2008. jún. 29. 23:38

Sajnos nekem is volt depis időszakom,eég komoly.Egészségügyben dolgozom,de magamon nem ismertem föl a betegséget.Sőt a barátom pszichológus és amikor kiderült,szerinte ez tévedés.

Én nem sirtam ,de állandoan féltem,hogy mi lesz holnap,mi lesz ha rosszul leszek.Nem mertem emberek közé menni,de ha dolgozni mentem az más volt.Senki nem vette észre rajtam.Szenvedtem és kényszer evésem lett,aminek meg lett az eredménye közel 20 kg hiztam./más fogy/Az én gyermek éveim se voltak felhötlenek.14 éves koromban kitettek az utcára,elkelett döntenem hol fogom tölteni az éjszakát,melyik mamához kopogtasak be. ez 42 évvel ezelőtt volt,elakartam felejteni.Ezért gyermekeimnek sem mondtam el,nem hazudtam ,elakartam felejteni.Én magam se tudtam mi a baj,szorongás és félelem oka.Pszichiátrhez jártam,Xanax és beszélgetés.

Majd találoztam egy doktornővel aki relexálni tanitott.Egy este amikor egyedül csináltam a gyermekkori képek jöttek elő,nagyon megijedtem. Másnap a dokornőnek félve,szorongva kezdtem el és nagy nehezen kinyiltam elmondtam mindent.Azóta könnyebb,relaxálok,lassan a régi emlékek előkerülnek.Valószinü,hogy nálad is valamilyen rossz emlék lehet,nem akarsz emlékezni.42 éve nem voltam abban a házban ahol éltünk,mert nem volt bátorságom./Pedig elég jó családbol származom,anyám tanár volt/

56. e16386a4e9 (válaszként erre: 55. - Barbi0201)
2008. jún. 29. 22:27

Sziasztok!Nekem évekig ideges, szorongásaim voltak,amire a körzeti orvos nyugtatókat és "hangulatjavitókat" irt fel.A nagyobb probléma akkor lett, amikor vesegyulladásom lett, de ezt az én jó háziorvosom nem ismerte fel. 3 hétig magas lázam volt csak otthon vergődtem,a nagylányom telefonált az orvosunknak, de nem jött ki, csak telefonon magyarázta el hogyan hűtő-fürdözzenek. De nem lett eredménye, ki kellett hivni az ügyeletet, de az meg nagyon sietett, felirt egy lázcsillapitót és rohant. A lázam maradt, közben elég sokat fogytam, alig ettem.Végül egy maszek urológushoz vitt el a férjem, aki 1 hét alatt helyrehozta a vesémet, de az eltelt idő "hozadéka" az lett, hogy bármiről volt szó én mindenen sirtam. Akkor lettem jobban, ha kisirhattam magam.Éreztem, hogy egyre gyengébb vagyok, hetek teltek el úgy, hogy még az utcára sem tudtam kimenni.De valahogy az életösztönöm azt súgta, orvoshoz kell mennem.A körzeti orvosomhoz nem akartam menni a fent leirtak miatt.Végül találtam egy neurológus doktornőt, elmentem hozzá a magánrendelésére.A legelső beszélgetést én végigsirtam, még beszélni sem tudtam.A váróteremben az ajtaján volt egy plakát a depresszió tüneteiről, nem állitok valótlant, ha azt mondom, hogy 1-2 kivétellel mind illettek rám.Akkor 3 ezer Ft-ot kért a doktornő. Azóta sem bántam meg, mert jó gyógyszereket kaptam, amik helyreráztak.Azóta csak 2-3 havonta megyek el hozzá, ami alkalmanként 1 ezerbe kerül. Azért irtam ezt le, mert olvastam olyan hozzászólást, hogy a magánorvos milyen drága.Az én gyógyszerem neve Velaxin 50 mg. Frontint én is kaptam, de már csak akkor veszek be 1/2 tabletta 0.25-öst, ha valamin felhúzom magam, ami már elég ritka az utóbbi időben.Gyógyszerelhagyáson nem gondolkodom, mert ha igy jólérzem magam, akkor ok.

Azt még le kell irnom, hogy azért el kellett telni 5 évnek, hogy újra nyugodt és kiegyensúlyozott legyek.Mindegyikőtöknek azt üzenem: türelem és a nyógyszert folyamatosan szedni kell. Ez a betegség nem egy megfázás, amiből viszonylag gyorsan ki lehet gyógyulni.Sziasztok!

2008. jún. 23. 22:07

Hát voltam dokinál, immár 3 hónapja szedem az új gyógyszert amit a doki írt, Cymbaltát kaptam, és most a doki azt mondta hogy amint elhagyom a nyugtatót, fél éves kúra!! Na, annyira örültem, mert tényleg elmúlt a hasmenés, szorongás, utazni is könnyen ment, és kezdett a hangulatom is jobb lenni, minden szempontból nyugodtabb lettem. De most megint visszaestem, ugye hogy a nyugtatót kezdem elhagyni, már 1/3-át szedtem csak, de ugye most megint 3-4 szem napi, mondjuk 0,25mg-os, de most nem tudom, mert megint változás előtt állok és én is félek az újtól, a bajtól, mindentől.

De remélem hogy lépek és sikerül a szervezetemnek visszaállnia, és letudom tenni a nyugtatót. És akkor még a fél év...

2008. jún. 16. 12:29

Sziasztok!


Én is depressziós vagyok, előtte pedig pánik beteg voltam. Nagyon rossz érzés. Nincs életkedvem, nem megyek emberek közé, sokszor rámjön a sírás, elfelejtek mindent, és remeg a kezem. Most pszichológushoz járok.

És ami nagyon fontos, hogy félek minden bajtól és nem tudom megvédeni magam.

Hát ennyi.

53. Győri Kati (válaszként erre: 51. - Barbi0201)
2008. jún. 13. 11:49
Ne idegeskedj az orvos miatt. Ha ilyen tüneteid vannak, az lesz a legjobb megoldás ha elmész orvoshoz. Ő tud segíteni rajtad!!! A gyógyszer mankó, te is kellesz hozzá. Ha írnak fel gyógyszert, javul a közérzeted és szépen lassan javulni fog minden. És sok-sok TÜRELEM, mert ez egy folyamat!!!!
2008. ápr. 23. 11:01

Helóka

Voltam dilidokinál, tök normális volt. Csak a ciki az volt hogy ez a doki hol található. Mert semmi közöm a dilisekhez, csak depis vagyok. A női zárt osztályon van(ideggyógyászat)! Kaptam egy új gyógyszert ami ha bevállik nem kell nyugtatót se szednem és hasmenésre bogyót se. Cymbalta a neve, és 2 hét után derül ki hogy jó lesz e szervezetemnek. Ugye a mellékhatások. Közben még aggódási problémáim vannak, aminek a latin nevét nem vágom, meg angorafóbiám. Marha jó. Mondta a doki ha lenne pénzem egy állandó pszichoterápiás kezeléssel ki lehetne gyógyítani, fél év vagy 1 év alatt, de lehet ha nem lenne a pénz probléma nem is lennék ilyen depressziós. Ez úgy viccesen jön ki. Na szedegetem magam lassan össze, az egyetlen ami aggaszt hogy fogyok mint állat, már csak 56kg vagyok, és 167 magas. És mondták hogy a remek fogamzásgátló is depressziót okoz. Yadine! Na haliihóó

2008. ápr. 13. 22:30

Hát sziasztok

Én személy szerint nem igazán voltam jól, megjött a bajom és előtt 1 héttel fú! Visszaestem megint, és én hülye, még rossz gyomorral, ittam, bár hiába keveset, nekem azt sem bírja. Most kezdek jobban lenni, de a gyomrom majd kiszakad. Az idegességtől eddig nem volt hányingerem, de mostanában már az is van és elég durva. Most kéne neki lendülnöm, jönne talán a munka, talán a barátommal is megoldódik, valahogy ki kell találnom hogy ne vegyek fel dolgokat, és tudjak elnézést a kifejezésért: szarni rá! Márt nálam már tuti ez a baj, hogy a sok apróság is, emészt és húzom csak fel magam. MOst végre elmegyek orvoshoz is, mert ez így nem jó!!! Remélem tud okosat mondani, mert még attól is ideges leszek hogy dokihoz kell mennem. Na jó éjt mindenkinek

2008. ápr. 13. 21:27

Szervusztok betegtársaim.

Látom hála istennek mindenki jól van mert senki sem irt.

Szerencsére jó idő van ill, többet süt a nap és ez ránk nézve nagyon jó a sok borús nappalok helyett.

Remélem a fent leirtak miatt hallgattok és nem másért.

Én szerencsére most jól vagyok, sokat vagyok a levegőn, vagy egy 400.-öles kertünk virágokka, és már sokat veteményeztem. Nagyon szivesen csinálom de nagyon elfáradok. Igaz nem vagyok mai csirke.

E mellett még a háztartást is vezetem, és minden nap du. bejárok vidékről Pestre dolgozni.

Úgy hogy van elfoglaltságom, de néha a fiamnak és a lányomnak is eljárok segíteni ha kell.

De ezt is szivesen csinálom, emlékszem amikor még aktívan dolgoztam, és az anyósom eljött /volt lakáskulcsa/ és mire haza értem ki vasalt, esetleg elmosogatott, vagy csak a helyére rakta az edényeket én úgy örültem.Ezek helyett én mást tudtam csinálni, vagy csak egyszerüen leültünk egyet kávézni, dumcsizni.Sajnos ma már nincs köztünk.

Na de most csak a szépre emlékezzünk, irjatok magatokról akkor pláne ha jól vagytok, de ha nem akkor is. Sokkal könnyebb, ha kiírjátok magatokból, legalábbis nálam ez müködött.

Sziasztok várom a leveleiteket.

2008. márc. 30. 16:24

Sziasztok! Én mostanában úgy voltam, hogy nem igaz hogy megint előjött a problémám, és nem tudom, de ugye azért van valaki aki mellettem állt, az nagyon sokat segített. Most már kezdem azért máshogy felfogni a dolgokat mint eddig, a gond csak az hogy nehezen áll át az agyam, hogy folyton csak a negatív dolgokat nézzem. És megnéztem egy dvd-t, amiben szerintem nem mondanak hülyeséget, hogy azt vonzod amire éppen gondolsz és érzel. Na, azt tudni kell hogy nálam pont azért jött folyton a rossz, mert leírtam magam," ez nem megy", balfasz vagyok, meg nincs szerencsém, meg ilyenek. Már erre gondolni se kéne, hanem a pozitív dolgokra és arra hogy ezt szeretnéd, és sikerülni is fog. Ha rossz ér, nem szabad úgy felfogni! Hanem hogy ez kellett, hogy tanulj belőle, hogy állj a dolgokhoz hozzá!!!!

Nagyjából ennyi ha valaki érti!!! A barátok is sokat segítenek, de ha az embernek van párja,és

szerelmes!!!!

2008. márc. 30. 09:47

Köszönöm Distvánné, hogy válaszolt.

Párom nincs. Próbálkozok "rendet rakni a fejemben" több kevesebb sikerrel, de remélem orvosra nem lesz szükség.

2008. márc. 29. 20:51

Kedves Habika.

Sajnos tényleg a rövid leirásod alapján nem volt

a gyerekkorod csodás, mint ahogyan nekem sem.

A körömrágás, a gyors pislogás szerintem az idegesség jele.

De az orvos erre eggyértelmü választ ad.

Te egy csodálatos lány vagy, kiváló tanuló, én nem hinném, hogy ne éreznéd, hogy a többikek fel néznek rád. Csak nézz magad kölül figyelmesen szét.

Nem tudom most van e kapcsolatod, de ha van megkellene vele beszélned a problémáidat. Lehet, hogy csupán szeretetre, megértésre, elismerésre vágysz.

Ha nincs párod komolyan gondolkozz el azon, hogy a gyerekkorod zárd le!!!! Mert Te egy csodálatos ember vagy aki még ráadáásul Okos is.

Természetesen az én véleményem nem szentség, én igy látom.

De mindenképpen azt javasolom ha saját magad nem tudsz a fejecskédbe rendet tenni, beszélj egy orvossal.

Sok sikert hozzá!

Éva

2008. márc. 29. 16:57
Ahogy elolvastam ezt a történetet eléggé meglepődtem, mert nekem is vannak hasonló tüneteim. Nekem is volt már minden... rossz gyerekkor, rossz apa, szegénység, de most minden rendben és mégis szarul vagyok. Kiskoromban azt képzeltem hogy szellemeket látok és nem mertem egyedül maradni a házban, még esőben is inkább az udvaron voltam mint bennt egyedül. Aztán leszoktam erről(valamennyire). Utána jött a körömrágás, ezután a gyors pislogás, mikor ez elmult egyfolytában köhögtem (a dokit is megkérdeztük de nem tudta miért), aztán ez is elmult, most ott járok, hogy 18 éves vagyok önbizalmam egy szál se és sokat sirok de nemtudom miért. Az iskolában öszötöndijas vagyok mert jótanuló vagyok, de mégis hülyének tartom magam.(hiába mondják hogy nem vok az). Mostanában meg fogyózok. Kb 5 kg-t kellene leadnom. Szerintetek ezek a tünetek a depresszióra utalnak? Jó lenne ha valaki tudna nekem válaszolni.
2008. márc. 19. 17:09
Már nagyon tervezgetem, hogy elmenjek. Csak tényleg egy megfelelő idő és doki kell! Most így pár napja úgy elég jól elalszom, és azért nyugodtabb vagyok, de elég sokat sírok! Azt hiszem most ezzel adom ki! Azt már sajnos észrevettem hogy csak magamra számíthatok, és még a barátomban sem vagyok totál biztos!!!:(
2008. márc. 19. 11:03

Szia Barbi.

Olvasom, hogy milyen problémáid vannak.Nekem az a véleményem, hogy ezt a gyógyszer problámát nem kének ilyen lazán kezelni. Hidd el, vannak nem maszek orvosok is akik meg dudják a te problémád oldani és nem kerül egy vagyonba.

Nem biztos hogy egy vagyont elkérő orvos többet tud, ill. fog veled foglalkozni.

Mivel Fehérvár nem egy kis falu, biztosan találsz és (sürgősen) egy megfelelő orvost.

Tudnillik minél később mész annál nagyobb lessz a probléma.

Azt is irod, hogy nem tudsz aludni, bizony már az is nagy probléma, mert az idegeid sem tudnak megnyugodni még az alvás idejére sem.

Ha rám halgatsz, nem tötyörgsz egy helyben, hanem azonnal orvost keresel.

Tudom magamról ez nem olyan egyszerü, az ember csodára vár, és mindig csak halogatja.

De hidd el nincsenek "CSODÁK". Csak magadra számíthatsz, és a párodra "remélem".

Kellemes húsvéti ünnepeket kivánok és jó egészséget.

Éva.

2008. márc. 17. 12:57

Halihó!

Én nekem az a gond lehet, hogy alapba nem egy jó orvoshoz kerültem, és ismerősök ajánlottak egy magán dokit, hogy mennyire jó, és azért akartam volna elmenni, de hát egyszerűen nincs pénzem rá, úgyhogy vkit a kórházban kéne keresnem. Nincs ötletetek. Mondjuk én Fehérvári vagyok, és szerintem havi 1 alkalom elég lenne. Na mondjuk be kéne állíttatni a gyógyszereimet, vagy leszoktatni, vagy vmi., mert ez ahogy van nem jó. este elfelejtettem bevenni nyugtatót és nem tudtam aludni! Pedig frontint szedek, és az szorongásra van inkább. Érdekes! Addig míg nem tudok itthonról valahogy elszabadulni, addig is megoldás kéne! Az visz le folyton a padlóra.!!!

1 2 3

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook