Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Depresszió, elkeseredettség, félelem az egyedülléttől. Mi a kiút? fórum

Depresszió, elkeseredettség, félelem az egyedülléttől. Mi a kiút? (beszélgetős fórum)


2014. márc. 15. 05:26
/sajnálom,de a halál a válasz/
10. ina87 (válaszként erre: 1. - Niso014)
2014. jan. 26. 02:31
Hát ha úgy érzed magad h depis vagy,talán eröl a szüleidel beszélges el.tudod egy olyan szekér után ne fus amelyik nem áll meg,17évesen élni kellene az életet nem pedig örlödni,biztos akad a környezetedbe más fiú is akivel ismerkedni tudnál esetleg barátkozni.
2014. jan. 25. 15:43
vajon ilyen sok unatkozó emberke van kitalált sztorikkal, vagy tényleg ennyi elmebeteg, elfuserált fiatal? mert utóbbi esetben jobb is lenne, ha nem találnának párra, pláne nem szaporodnának
2014. jan. 25. 15:33
most irtam keress de gyorsan
7. c0dfe81001 (válaszként erre: 1. - Niso014)
2014. jan. 25. 15:32

17 évesen nem azon kellene morfondíroznod, hogy miért nincs melletted férfi. Még gyerek vagy. Most minden erődet abba kellene fektetned, hogy a jövődet építsd. Tanulj nyelveket, képezd magad, hogy minél képzettebb legyél, és sokoldalúbb.

Az hogy ki lesz belőled 10 év múlva, az most dől el. Ha ilyen hülyeségekre pazarolod el az energiádat és a tehetségedet, akkor nem lesz belőled senki, és 30 évesen is a szüleid nyakán fogsz lógni.

Ráérsz foglalkozni párkereséssel 5 év múlva (akkor is csak 22 leszel), most az a feladatod, hogy tanulj és, hogy ezáltal minél jobb egzisztenciát teremts magadnak.

2014. jan. 24. 16:41

Amikor 18 évesen megismertem a barátomat, nulla önbizalmam volt, bezárkóztam és egyedül akartam lenni. Aztán megismertem Őt és mindent megváltoztatott. Én is úgy voltam mint te: reménytelen szerelmes, mindig arra vágytam, hogy legyen valakim. És amikor azt mondtam, hogy na most nem kell, mert amúgy is érettségi évében ne vegye el senki a figyelmem, akkor jött a szerelem :) És igazam volt: ez a szerelem mindent helyrepofozott bennem, van önbizalmam, bátorságom és céljaim. Én is az előreszaladós típus vagyok, de egyéb körülmények miatt nem tudtunk olyan gyorsan haladni, de jobb is volt így.

Szóval csak azt tudom neked tanácsolni, hogy ne járasd a fejedben azt, hogy mindenképpen kapcsolat kell ahhoz, hogy legyél valaki. Próbáld meg ezt elengedni, élni az életedet, új dolgokat fedezni (hobbi, idegennyelv, diákmunka, bármi) és majd amikor nem számítasz rá, és amikor a legjobban fel tudja kavarni az életedet, akkor jön az a bizonyos nagy Ő :))) Ezt a srácot én meg hagynám a helyedben, ha valakinek egyszer fontos leszel, akkor teperni fog utánad ;)

5. 832344dc9d (válaszként erre: 1. - Niso014)
2014. jan. 24. 15:25
ezt a "youtube-on videós"-t úgy írod mintha nem tudomén valami hálivúdi rendező lenne közben meg valami pattanásos kiscsákó egy dohos padlásszobából tolja felfelé a oscar-esélyes cuccait...Eleve felejtős, állandóan a neten lóg bámulhatnád mellette kucorogva a képernyőt amíg kint a világ meg szaladna el melletted. Semmilyen veszteség nem ért, hidd el.
2014. jan. 24. 15:17
Az embernek meg kell tanulnia egyedül élnie. A barát, a társ csupán ráadás! Nem maradtál még le semmirôl. Amúgy pedig a szabadidô, az energia és a gondolatok lekötése... A vágy amúgy természetes, de nem mindenáron, görcsösen akarva, ragaszkodva hozzá.
2014. jan. 24. 15:05

Míg az elérhetetlen után vágyakozol,addig nem fogod észre venni azt,aki esetleg ott van az orrod előtt.


Találj valami hobbit,menj el salsázni.Ott pasit és önbizalom tréninget is fogsz találni.

2014. jan. 24. 15:02
Nagyon fiatal vagy még, hová sietsz? Éld az életet, aztán majd jön a szerelem is.
2014. jan. 24. 14:57
Ez a szituáció nem először fordult elő velem, de fogalmam sincs miért van... Szóval jelenleg interneten keresztül "ismertem" meg egy... Hát nem mondom meg hány éves, mert akkor szerintem lehet kiderülne kiről beszélek, ugyanis YouTube-on videós. Néztem a videóit, és felcsillant a szemem, hogy tök jó, végre látok hasonló gondolkodású embert, mint én. Eleinte meg sem fordult a fejemben, hogy bármit akarjak tőle, hiszen elérhetetlennek tűnt, de aztán írtam neki, ismerősök lettünk, viszont... Nem beszéltünk valami sokat.. Másnap reggel ő írt rám, de akkor is csak pár szót váltottunk. Aztán ennyi, nem beszéltünk többet, és ez október végén volt. Fogalmam sem volt mit tegyek, megírjam-e neki, hogy nem közömbös számomra,vagy ne.. Nem tettem. Most úgy tűnik összejött egy másik lánnyal, én pedig túl akarok rajta lépni, de nem megy.. Nem tudom miért, de azt érzem, hogy ha nincs párom, akkor nem tudok boldog lenni, és.. Félek attól, hogy a mai világban sosem fogok már találni egy értelmes, rendes, realista, nem dohányzó, nem alkoholista, se nem bulizós fiút.. Állandóan az jár a fejemben, hogy vajon szakítanak-e, és hogy áhh, úgysem lett volna esélyem, és az alány úgyis jobb nálam.... Annyira hiányzik, hogy valakit szeretgethessek, és ő is engem.. Bár mondjuk semmi önbizalmam.. 17 vagyok, 12 éven át rombolták az önbizalmam, és elhitették velem, hogy kevesebb vagyok a többi embernél.. Valamint depressziós vagyok, azt hiszem. Elnézést, hogy ilyen hosszúra sikeredett, de nagyjából ez a lényeg, szóval.. Bizonytalan vagyok, olyan jó lenne valakivel beszélgetni, aki utat mutat kijutni ebből az egészből..:(

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2020, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook