Depresszió a közeledben (beszélgetős fórum)

Hát köszönöm.

Azért egy próbát megér, mert sajnos nem áll mostanság valami jól a lelkem. A pénz terén meg szűkében vagyok.

Csak nem bírtam megállni, hogy ne olvassak bele a reakciókba, és megkönnyebbüléssel vettem tudomásul, hogy senki nem próbált megkövezni vagy lefikázni a mondandóm tartalmáért.

Ezt köszönöm Nektek.

Kedves gardiedi, el tudom képzelni milyen rossz érzés a tehetetlenség, de hidd el, csak azzal tudsz ilyenkor segíteni, ha csendben, mindenfajta erőszakoskodást, illetve "rábeszélést" mellőzve biztosítod az illetőt a feltétlen szeretetdről. Hidd el, érteni fogja szavak nélkül is.

Szívből kívánom neked, hogy minél előbb érjen véget ez a nehéz időszak- mindenesetre próbálj türelmes maradni, ezzel tehetsz a legtöbbet.

Köszönöm Moncha.

Sajnos ebben az esetben a depresszió pánikbetegséggel társult, vagyis munkahely-otthon: ez az összes mozgástér (egy utcányi távolság).

Hobbival jó ötletet adtál.

Sport is van, de ilyenkor semmivel nem lehet rávenni.

Tudom, hogy vége lesz ennek a stádiumnak, de szörnyű nézni, hogy szenved akit szeretsz.

Gardi,

Nekem van egy-ket ötletem most, hogy mi az ami biztos hatékony.

Abban Bfáninak igaza van, hogy vannak mondatok amelyek ilyenkor elhangzanak..és az ront a helyzeten. A legtöbb esetben ezek megtörténnek.

Sok ember hajlamos arra, hogy ne vegye komolyan ezt a dolgot és bár nem hátat fordítva, de letudja olyasmivel: mindenki a saját élete kovácsa meg a többi.

Figyelj. Engem anno "megtalált" ez az ocsmány állapot. Senki sem értette. Volt néhány ember aki látta, hogy teljesen megváltozott az életstílusom és ritmusom. Depressziós ember ilyenkor keresi az okokat és hazugság h. nem próbál segíteni magán. A helyzet az, hogy a magunknak segítés gyakran átbillen az örlödök pontba.

A lehetö legjobb, amit ember tehet ilyenkor -külsö- hogy rávezeti a másikat néhány dologra. Ami legföképpen a csinálunk valamit-re vonatkozik.

Minden embernek van valami kis örülete. Nem tudom, van-e valami kreatív dolga neki. Mert az nem lenne rossz. Ha van egy olyan hobbija, amit idönként csinál.

Ennek legfontosabb eleme, hogy van kézzel fogható végeredmény. Hogy ezt "én csináltam". Szóval ha van ilyen hobbija jó ötlet lenne pl. megkérni, hogy segítsen megtanulni nekünk azt csinálni. De semmiképpen se úgy: "nincs kedved ehhez?"

A másik ami szintén nem utolsó: sport.

Itt nem a heti 1 alkalomról van szó, arról h. rendszeresen csinálni valamit. Ez nagyon lendít a dolgon.

Mondjuk heti párszor elmennél vele sportolni, eldönti mit (tuti, mert lehet mondani: fogynom kell, de egyedül nem szeretnék menni, gyere mán el velem...stb.) és ha müködik a sport, elöször akkor lehet a fentivel kreatív dologgal jönni.

En a másik oldalon voltam. De olyan különbséggel, hogy én mentem az emberek után, hogy segítsenek ebben.

Amint rendszeressé tud válni a dolog..illetve valóban kiteljesedik valaki egy kreatív hobbiban ki lehet menni az utcára. Akár egyedül is...esetleg egyéb közös programokat csinálni.

Pontosan tudom, hogy igen nehéz az embert rávenni ilyenkor dolgokra.

Szia!

Nagyon jól jönnek a tanácsaid, tudod, amiket leírtál, azt én is tapasztaltam.

Az a legrosszabb, hogy a kiváltó okokat tudja. Nemrég már évekig tünetmentes volt - vagyis elmaradtak a hangulatingadozások - de az elmúlt egy évek eseményei újra előhozták.

csak kiváncsiság:

100évvel ezelőtt is létzett depresszió? vagy ez korunk betegsége?

Bocsi hogy beleugatok, de én saját magamat tudom felhozni példának: kb 10-15 éve vagyok hangulatzavaros, pár éve sokat romlott a helyzet.

Elmentem "szakemberhez",aki azonnal felírt 500 db(!) erős nyugtatót, anélkül hogy érdekelte volna mi a problémám, és nem akarok-e esetleg a távozás hímes mezejére lépni...( akartam ugyanis)

Mint látod,azért még itt vagyok, de semmivel nem vagyok előbbre, csak ki...sztam egy valag pénzt terápiákra, " ülésekre" meg autogén lófaszokra.

Az a helyzet, hogy ha valaki nagyon lent van, sajnos nincs hathatós segítség, sem orvosilag, sem pedig barátilag.

Tudom hogy ezt nagyon nehéz elhinni és elfogadni annak, aki úgy érzi hogy tudna és szeretne segíteni- de ebben a mély depressziós állapotban többet lehet rontani mint javítani például olyan " hülye" szlogenekkel, hogy:

1. Gondolj a családodra, a gyerekeidre, ők mit érezhetnek...

2. nincs neked semmi bajod, csak unalmadban nyavalyogsz....

3. az a te bajod, hogy nem voltál még jól elp..csázva szivi!

Ezeket az okosságokat hallottam a legtöbbször, amitől 1. vagy még jobban elkeseredtem, és fokozódott az amúgy is őrülten intenzív bűntudatom

2. rosszabb esetben dührohamom lett, és le kellett fogni hogy ne menjek neki a rajtam jó szívvel segíteni akaró " jóbarátnak".

Szerintem tehát nincs jó megoldás, csak az, hogy békén kell hagyni az illetőt, mert sokszor azzal segít valaki a legtöbbet.

Elnézést kérek ha vulgáris vagy lelombozó voltam, senkit sem volt szándékomban megbántani, csak szerettem volna leírni a tapasztalataimat ezügyben.

Kérem, a bántó kritikáktól tekintsetek el, vegyétek úgy, hogy ezek a sorok egy " önmagát halálraítélt" tébolyult nő zavaros gondolatai.

igen, tudja, hogy beteg, de van olyan szakasz, amikor annyira mélyen van..tudod, pár hete szólt nekem, hogy vegyem el a gyógyszereit, mert majdnem hülyeséget csinált. Bevett pár szemet, de csak egy nagyot aludt tőle. Azóta viszont visszakérte őket, és igazából nem is tarthatom felügyelet alatt. Tudom, ha akkor volt annyi esze, hogy szólt, baj van..de mi van, ha máskor nem?

Az a módszer, ami bevált már sokszor, hogy vmi eszement baromsággal felidegesítem - még az se baj, ha megharagszik rám - és ilyenkor általában a düh visszarángatja az életbe.

Enyhébb esetben - mikor csak fekszik némán bármit is mondassz - elég ha órákon át beszélek, bármiről, egyszercsak reagál.

Sajnos néha már nem tudok mit csinálni.

Talán van még olyan, akinek a környezetében van hasonló eset, és segíteni tudnánk egymásnak.