Depresszió a közeledben (beszélgetős fórum)

Jó ilyen kórházról hallani Nelly ---én is csak filmen láttam és könyvben olvastam ilyent, de elhiszem neked amit írsz...

Torpi, én 20 éve kínlódok a depimmel és a halálvággyal,, ha segítene rajtad, kérlek írd le priviben mit érzel. Én nagyon szívesen meghallgatlak téged,-- mint ahogy eddig más sokakat meghallgattam--bár nem orvos vagyok, csak egy "rokon" depis, ha úgy érzed jót tenne, írj bátran !!!!!

Én is voltam mániákus depressziós is.

Nekem sokat segített mikor a korházba voltam,

és ott tudtam beszélgetni a beteg emberekkel.

Ők talán nem láttak anyira szánalmasnak.És valamennyire megértettek.

Szerintem ilyen csoportterápia sokat segítene.

Sziasztok,

Nekem 4 évet vett el az életemböl a depresszió.

Pár tanácsot szeretnék írni ami segített a gyogyulásba nekem.

Tarts házi álatot kutyát , lovat ,amit szerethetsz.

Valmilyen elérhető célt ki kell tüzni magad elé.

Én tudom a legjobban hogy mennyire nehéz , teljesen közömbös vagy minden iránt.

Dolgozni kell hogy a célod el tudd érni.

Küzdeni kell soha nem szabad feladni akár mennyi kudarc ér. Tovább kell mennni. Én is mondjuk párszor feladtam, bevettem gyogyszereket meg ilyenek. De igazábol öngyilkos lenni mégse mertem.

Akkor meg semmi értelme.

Hogyha elérsz valamit attol szerintem jobban leszel, mert tudod hogy azt te szerezted meg.

Próbálj olyan munkahelyet keresni, ahol jól érzed magad. Járj el spotolni pl: kondizini .

Növeli az önbizalmat ha látod magadon hogy jól nézel ki.

Ha otthon rosszak a körülmények, pl mostoha apád egy szemét . Akkor törekedj arra hogy el tudjál menni otthonrol, és élj önálló életet.

Én most ép ezen vagyok.

Na mindegy ezt most eküldöm.

De nem muszáj halgatni rám, mer most is tiszta szarul vagyok. Lehet hogy mégse jók a tanácsok.

Figyelj, átérzem a problémádat, mert én is 16 éves korom óta küszködöm vele!

De az élet rákényszerített olyan dolgokra, hogy szó szerint azt kellett eldöntenem, hogy tovább élek vagy meghalok.. Lehet ez így durván hangzik. Ha érdekel bővebben, szívesen megírom priviben, itt a közösben nem akarom.

Hogyhogy rajtad vezeti le az idegességét? És ha leülnél vele megbeszélni, hogy te így nagyon rosszul érzed magad?

Igenis van esélyed, ne programozd be magadnak így negatívan, mert akkor az rögzül! Mindenképpen kell egy alap elszántság, és fogj hozzá.

Szerintem itt mindenki szívesen segít ösztönözni, én is épp egy kemény fogyókúrában vagyok, ha segítségre van szükséged kérdezz nyugodtan.

Ja, és még annyit, szerintem annak örülj, hogy körülvesznek emberek. Én jelenleg egyedül élek, mert párom külföldön, így csak tel.-en tudunk beszélni, Apám nagyszüleim 50 km-rel távolabb laknak, ezért csak a nagy-nagy magány vesz körül nap mint nap. Így is nehéz hidd el... De tudom, hogyha nem csinálom önmagam miatt, akkor még mélyebbre süllyedek a depresszióban.

Szóval örökletes. A nagy mamám aki pont ugyan úgy nézett ki mint én most fiatalon ő is mániákus depressziós volt. 30 évesen felakasztotta magát.

De én nekem nincs lelki erőm sem az öngyílkossághoz.

Teljes mértékben igazad van, de én belefáradtam, hogy fogyózzak. Semmi ösztönzés nincsen. A párom is csak veszekszik velem folyton. Ha haza jön a melóból mindig rajtam tölti ki az egész napos idegességét. Esélyem sincs. Anyukám sem hallgat meg. Ráadásúl a tesóm is mondja, hogy nyugodtan mondjam el a problémáimat utána meg jól le csesz.

Ráadásúl egy kövér töltött galamb vagyok. És még most sem értem mivel jobb egy elől deszka hátúl léc a férfiak számára!

Aki depressziós, annak hiába mondja a környezete, hogy Gyógyulj már meg! Szedd össze magadat!Orvosi segítség nélkül egyszerűen lehetetlen kijönni belőle, de nem azért mert az embernek nincs akaratereje.

Sajnos ez olyan dolog (egyesek szerint örökletes), amikor valami oknál fogva zavar áll be a szerotonin átvitelkor. A legrosszabb a mániás depresszió, vagy más néven bipoláris. Sajnos tapasztalatból tudom. Az ilyen emberek megjárják a mennyet és a poklot.

A legszarabb persze az, hogy nem tudja az ember a saját hangulatát irányítani, szó szerint kicsúszik az irányítás. Egyik pillanatban irdatlan jókedv, a másikban látszólag megmagyaRázhatatlanul és minden ok nélkül letörtség és halálvágy. Ezt a környezet is nehezen tolerálja.

Ahogy olvaslak, egyre biztosabb vagyok benne, hogy szakemberre van szükséged. Pszichológus, kineziológus...

Hidd el, ki fog vezetni ebből a betegségből. Most írhatnám a nagy közhelyeket: békülj ki magaddal, fogadd el magad, de nem hiszen, hogy neked ez elég. Vigyázz magadra!

Szia!

Indítottam topicot fogyiversennyel kapcsolatban.

Átérzem a helyzeted, egy az egybe, nekem többéves barátságom szakadt meg, azóta nem találom a helyem, nincs kivel megosztanom az élményeim, nincs akivel elmehetnék sétálni stb.

De már csak azért is indítottam a fogyiverseny topicot, mert küzdeni akarok, hiszen útálom a testem tükörképét, olyan mintha nem is én lennék... Ettől kisebbségi komplexusom van az utcán, mintha mindenki az én nagy hájas testemet nézné... De akkor is muszály kimozdulni, tenni valamit, mert különben még rosszabb lesz a depi (én gyermekágyiban "szenvedek" néha). S fogyni egyedül NEM MEGY. Kell egy ösztönző erő, hogy na ez igen, csináld tovább. És szerintem ez az élet minden helyzetében fontos, hogy érezd van valaki, BÁRKI aki figyel rád, és ösztönöz.

Nagyon aranyosak vagytok, hogy ennyien próbáltok segíteni:)

Meg próbálkozom orvossal, de gyógyszert nem igen szeretnék szedni és öngyílkos sem akarok lenni!!!

Csak egyszerűen az a baj, hogy képtelen vagyok kibékülni magammal. Mikor soványka voltam akkor is azt mondtam magamra hogy dagadt vagyok. Ezen hogy lehetne változtattni? Maga a hozzá állásommal van a probléma nem?

Ráadásúl igaz barátnőm sincs akivel tudnék fogyókúra versenybe kezdeni. Mert tudom, hogy ez a baj. No meg a hülye hangulat változzásaimmal. Mikor ki megyek az utcára félek mindenkitől viszont ha otthon vagyok akkor a legnagyobb biztonságban érzem magam. Ez is mitől van? Amúgy nagyon gonosz ez a depresszió. Sőt tudjátok mit ha kézzel fogható lenne jól elverném:)

Tudom, miről beszélsz, én is hajlamos vagyok a depresszióra, tehát nem csak úgy beszélek. Muszáj kibékülni magaddal. Olyan rövid az élet, ne hagyd, hogy önváddal,önutálattal, rosszkedvvel, depresszióval teljen.

Ki fogsz mászni belőle. Itt a tavasz, már lassan a nyárt is, a sok-sok D vitamin, a napocskából elűzi a gonosz depressziót.

De ha enyhébbek a rosszulléteid, érdemes lenne kipróbálnod egy-két gyógyteát, gyógyhatású készítményt. Én anno citromfű teát ittan esténként. De szájról szájra terjed a banán, az olajosmagvak és csoki csodatévő hatása is. És ha úgy érzed, egyedül nem tudsz kimászni belőle, ne habozz, uccu az orvoshoz, vagy kineziológushoz. Kinek-kinek ízlése szerint. Szorítok neked.

Nekem is itt ólálodik egészen a közelemben, sajnos közvetlenül belőlem...indul a hullámvasút, kérjük szálljanak be és csatolják be öveiket...fel-le-fel-le vég nélkül, csak nincs kiszállás akkor sem, ha már nagyon unod és elég lenne belőle.

Illetve egy "végső kiszállás"-ra van lehetőség de ez nem az a fórum,így hát itten nem taglalom. :(((((((((((((((

Sziaztok!

Lehet örökölni a mániákus deprssziót illetve a súlyos depressziót?

Mert ha igen akkor sikerült mind kettőt megismernem. Hát nem valami bizalom gerjesztő az életem azóta. Orvoshoz is lusta vagyok elmenni, olykor meg teljes erő bedobással keresek orvost,de mindig akadt olyan dolog ami miatt abba vissza vonulok. Elegem van az egészből, főleg magamból.

Sziasztok! Kivel mi újság van? Hogy vészeltétek át az ünnepeket Ti vagy a hozzátartozóitok?

Nálunk most szuper minden. Remélem így is marad.

Szép napot mindenkinek!