Dalszöveg - lánc (fórumjáték)
Lila akácok, minek a szív, ha úgy fáj,
Lila akácok, minek a vágy, ha elszáll,
Minek a nyíló virág, a kikelet,
Mit ér a rongyos világ, ha nem szeret?
Lila akácok, minek a szív, ha úgy fáj?
Lila akácok, a boldogság sosem vár.
Minek a kis kerti pad, minek a nyáralkonyat,
Amikor egymást szeretni nem szabad?
Reszket a Hold a tó vizén,
színezüst lángot szór a fény,
ó, de sokszor járok erre én, egyedül.
Titkon a szívem arra vár,
hogy itt egyszer újra rád talál,
de csak a gúnyos őszi szél hegedül.
Azelőtt itt, a tónál randevúztunk,
itt, a tónál álmodoztunk,
Holdfényes nyár-éjszakán, te meg én!
Reszket a Hold a tó vizén,
színezüst lángot szór a fény,
most is csak erre járok én, egyedül.
Talán, sok év után, majd rájövök,
Hogy van még rajtad kívül más
Talán, sok év után,
Az élet hoz majd gyógyulást
De ma még csak azt mondhatom: szeretlek téged,
S ez a dal is hozzád száll
Az én szerelmem nem fog tán soha elmúlni
És téged mindig visszavár
Nem volt semmi nagyravágyás bennem,
nem is lett volna soha talán.
Tudom, hogy most intőt érdemelnék,
ha osztályoznák az életem.
De mindig kettőn áll a vásár,
és az útelágazásnál szívem megtévedett.
Megértem, hogy ha akárki más
egy ilyen nagy hibát csinál.
De kérdem, hogy egy komoly tanár,
hogy lehet ilyen szamár?
Mások vittek rossz utakra engem,
de most az élet kijózanít.
A hamis gyöngy színes varázsa,
csak az üveg csillogása, ez már nem boldogít!
Téged nem felejtlek el, míg élek.
Ahhoz túlontúl kevés egy élet.
Amíg a földön virágok nyílnak,
Terólad mért mondjak le én?
Míg egy fénysugár fut át az égen,
Mindig lesz egy lázadó reményem.
Mert bízva bízom, és várva várok
Kimondhatatlanul, míg élek én....
Mindenkinek van egy álma
Az enyém te lettél
Van egy nagy nagy ideálja,
Az enyém te lettél.
Egy bolondos ideálja,
Az enyém te lettél.
Mindenkinek van egy tévedése,
Jajj nehogy te légy!
Vigyázz, hogy szerelmes álmaid
Ne tépje semmi szét.
Mindenkinek van egy álma,
Az enyém te lettél.
Van egy nagy-nagy ideálja,
Az enyém te lettél.
Egy bolondos ideálja,
Az enyém te lettél.
S mindenkinek van egy tévedése
Jaj, nehogy te légy!
Vigyázz, hogy szerelmes álmaid
Ne tépje semmi szét!
Mindenkinek van egy tévedése
Jaj, nehogy te légy.
Vigyázz, hogy szerelmes álmaid.
Ne tépje semmi szét
Ne tépje semmi szét.
Ne tépje semmi szét.
Könnyek nélkül sírok a meg sem született gyermekemnek!
Hogyan mondjam el vétkeimet? És a megbocsájtást kitől kérjem?
Kinek mondjam el vétkeimet, a bűneimmel kell, hogy éljek!
A megbocsájtást kitől kérjem?
Kinek mondjam el vétkeimet, Istenem! ...
Kék nefelejcs, kék nefelejcs,
virágzik a, virágzik a tó partján
Beteg vagyok, fáj a szívem,
nem sokáig, nem sokáig élek már
Hanem azért, hanem azért, koszorút, ha meghalok,
a síromra, sírhalmomra nefelejcsből fonjatok.
Gerlemadár messze repült, fészkét is elhagyta.
Nem hallatszik reggelenként, bánatos, bús hangja.
Nem köszönt el ő senkitől, hisz elment a párja.
Vissza többé, hogy is jönne, nincs már senki aki haza várja.
Repülj gerle csak messzire, keress egy új tájat,
Keress, keress új szerelmet, ébressz újra vágyat.
Veled, hogyha én mehetnék hisz én is épp úgy tennék.
Idegen táj, idegen arc, talán újra én is boldog lennék.
Szeretem őt, de szeretni fáj, mert eljön a hajnal és menni muszáj,
Akarom őt de mire elég ha valaki másnak szánta az ég. A szívem úgy ég.
Mint egy villámlás az éjjen át, egy barna szempár rám talált,
Érintése rögtön mást ígért, ahogy az ajkaimhoz ért.
Úgy öleltem át, mint lombok a fát, pedig ő csak csókra várt,
De szemem előtt már szerelmet szőtt a világ.....
...a pesti nőket,
ha arra jársz,
mondd meg,hogy
nem tudom feledni őket,
ha arra jársz....
Majd, ha újra eljön a nyár,
A boldogság reánk talál.
Visszahozza egy perc alatt
Mindazt, ami úgy elszaladt.
Virág nyílik kis szobámnak kis ablakán,
Eljön hozzám az én babám.
Virág lesz majd a fájdalom,
Virág lesz majd a buzgalom,
Halvány őszi rózsa.........
...asszonyom,
de nincsen abban semmi bűn,
ha Önről álmodom.
E kis háznak hű lakója voltam,
Örömöm telt fákban, virágokban.
A kert őszi rózsával volt tele,
Én nem tudom, mit szerettem benne.
Fáj a szívem, ha gondolok rája:
Őszi rózsa, fehér, szép virága.
Azt a kutya mindenit, Ez az utca de sötét, de sáros,
Állok, mint egy fakereszt, Mert a babám nem enged be magához.
Eressz rózsám, eressz be, Nem vagyok én beborozva, serezve,
Csupán csak a szerelemtől áll a szemem a két szemem keresztbe.
Eressz rózsám, eressz be, Nem vagyok én beborozva, serezve,
Csupán csak a szerelemtől áll a szemem a két szemem keresztbe.....
Jegenyefán fészket rak a csóka,
Barna kislány tanított a csókra.
Tüzes csókját jaj, de sokat vissza-vissza kérte,
A szívemet, a lelkemet adtam neki oda érte.
Adtam csókot Isten tudja hányat,
Csókolom a csókra termett szádat.
De mivel, hogy széjjelszakadt szerelmünknek lánca,
Hét faluban nincsen olyan kovács, aki összekalapálja.
Ha meghalok csak az a kérésem,
A cigányprímás a síromig kísérjen,
A házamtól a síromig mindig csak azt húzza,
Hogy ezt a legényt a szerelem vitte-vitte el a sírba.
Légy boldogabb mint én,
rád ragyogjon fény,
ne emlékezz rám,
ha egy kicsit is fáj...
Szemeddel látsz, szíveddel érzel,
Ha bármi fáj, csak nekem mondd el!
Szemeddel látsz, szíveddel érzel,
Valami fáj, csak nekem mondd el!
Csak nekem mondd el!
Lábujjhegyen mentem
Tova az avarban
Dehogy is zörögtem,
Dehogy is zavartam.
Hisz volt nékem is tavasz
Akácvirágzás is
Sepertem eleget
Seperjen már más is.
Eltűnt már minden, miről álmodtál
Széthullott lassan, mint egy kártyavár
Nem kell a szép szó, itt már senkit sem vár
Úgy érzem elkéstünk és lázadnál, holnap már
Ne félj, ne szólj, ne mondd hogy jó...
Az élet nem mindig pont rólunk szól...
Balaton közepe náddal van kerítve,
Kerítés tövibe száz rózsa ültetve.
Száz rózsa levele ősszel mind lehull a vízre,
A rózsám, a régi, most jutott eszembe!
Ringató Balaton, hozd őt nekem vissza,
Akkor tán kinyílik minden tündérrózsa.
Elmennék én érte a kék tó kellős közepére,
Ahol a Balaton náddal van kerítve.
Teve van egy pupú,
van két pupún
van négy pupú
sőt több...
Ide hallik a kopácsolások,
Gyerünk lányom, kérdezd meg az ácsot,
Ád-e csókért egy kötény forgácsot.
Édesanyám huncutok az ácsok,
Méreg drágán mérik a forgácsot,
Kilenc csókért meg valami másért,
Maradj lányom én megyek forgácsért!
Én nálam egy boldog óra nagyon ritka vendég,
Mintha minden földi jóból kitagadott lennék.
Életemben nem volt egy szép, boldog percem...
Mert a legszebb virágokat mindig másnak szedtem.
Másét soha nem kívántam, másét sose kértem.
A rózsákból mindig csak a tövis jutott nékem.
A boldogság útján sose tudtam menni,
Énnekem az életben még nem sikerült semmi...
Kell még egy szó mielőtt mennél,
kell még egy ölelés, ami végig elkísér.
Az úton majd néha gondolj reám,
ez a föld a tiéd, ha elmész, visszavár!
Nézz rám, és lásd: csillagokra lépsz,
nézz rám, tovatűnt a régi szenvedés.
Hol a fák az égig érnek, ott megérint a fény,
tudod jól, hova mész, de végül hazatérsz.
Refr.1: Szállj, szállj sólyomszárnyán,
három hegyen túl!
Szállj, szállj, ott várok rád,
ahol véget ér az út!
Úgy kell, hogy te is értsd:
nem éltél hiába,
az a hely, ahol élsz: világnak világa.
Az égig…
Refr.2: Szállj, szállj sólyomszárnyán,
három hegyen túl!
Szállj, szállj, én várok rád,
ahol véget ér az út!
Nézz rám, s ne ígérj,
nézz rám, sose félj!
Ha nincs hely, ahol élj,
indulj haza felé!
Szólj rám,
ha hangosan énekelek...
Kevés a szó és elmondani nehéz mi van a szívemen
Súlyos a látvány a mindennapok egén jó volna értenem
Látom a földet, hogy forog még a helyén tekintélyesen
Nézem még, ahogy rohannak a folyók át a földeken
Így lesz ez, mindig kérdezem
Velem lesz-e végig a kedvesem
Nem látom, de mégis el kell hinnem
Jó lesz majd minden elrendezve
Még zavaros az egész életem
Tudom most még nehéz megértenem...
Gólya, gólya hosszú lábú gólya,
Megmondtam, hogy ne menj ki a tóra,
Odajárnak fürödni a lányok,
Gólya madár szégyent ne hozz rájuk.
Odajárnak fürödni a lányok,
Gólya madár szégyent ne hozz rájuk.
Kertész leszek, rügyet hajtok
Holnap tán virágot hozok
Itt van az egész nap előttem
Bármi lehet még...