(CSAK) Idézetek - Szerelem, becsület, barátság, érzelem, csalódás, stb. (beszélgetős fórum)

Az élet szeretete

Hiszem, hogy van szeretet és boldog világ,

Mosolygok akkor, ha a szél arcomba vág.

Mert szeretek élni, szeretek szeretni,

Bajbajutottaknak kenyeret szerezni.

Keresni a jót és találni a szépet,

Látni a nagy csodát, hogy milyen szép az élet!!

"Az Isten szeretet, nagylelkűség és megbocsátás. Ha hiszünk ebben, sosem fogjuk hagyni, hogy a gyengeségeink megbénítsanak. "

Paulo Coelho

Szeretet

Én fényem adom, hogy beragyogja

Lelked sötét árnyait,

És szeretetem melegét,

Hogy leolvassza jeges szíved falait,

Én arcodra rajzolnál mosolyom,

Ha a tied már fakó lenne,

S ha kezeid fáradtan lehulltak.

Tiéd két karom ereje.

Én neked adnám könnyeim.

Hogy ne téged nyomasszon a bánat.

S Tiéd lenne az ég összes csillaga.

Hogy beragyogják éjszakádat,

Tiéd lenne minden szavam.

És minden féltet kincsem.

Cserébe csak annyit kérek.

Szeress Te is engem!

Hogy mi a boldogság? Most elmesélem,

Ha ideülsz mellém, szótlanul, szépen.

Hunyd be a szemed, ne gondolj semmire,

Figyelj a lelkednek rezdülésire.

A boldogság ott mélyen, tebenned van,

Most szunnyad éppen, némán és hangtalan.

Jelre vár, hogy kinyíljon, mint a virág,

Ébredő fény, melytől más lesz a világ.

Boldogság, amikor másnak adni tudsz,

Ha békét hozol, nem szörnyű háborút.

Nem mérlegelsz, segítsz, ha valaki kér,

Megosztod, ha asztalodon van kenyér.

Mersz szeretni, hagyod, hogy szeressenek,

Letörlöd az érted hullott könnyeket.

Bízol, nyílt szívvel várod az új csodát,

Egy versben, egy dalban, ott a boldogság

A boldogságért néha szenvedni kell,

Egyszer eljön, vedd hát észre, jól figyelj!

Engedned kell, hogy szívedet mossa át,

S kezedet megfogja egy igaz barát.

Ne félj attól, hogy most talán sírni kell,

Szívedből lassan eltűnik a teher.

Hallgasd szívverésed friss, új dallamát,

Kicsiny csoda, de ez már a boldogság.

Mikor Isten elvesz tőled valami

olyat, amihez te nagyon

ragaszkodsz, Ő nem büntet

téged, hanem lehetőséget ad,

hogy helyette sokkal jobbat

kapj! ;)

Az álom és a barátság

Fejem lehajtom puha párnámra,

S csukott szemmel, szép csendben, várok, az álomra.

Tudom az álom nem más mint hazugság,

Mégis olyan jó azt hinni, hogy valóság.

Szeretnék a valóságtól messze lenni,

Sosem szeretnék felébredni.

Míg álmodom nem tudom, hogy létezem,

Egy másik valóságba élem életem,

Hol boldogabb vagyok, gondjaim nincsenek,

Illúzió az egész, és tudom, egyszer felébredek.

Életem folytatódik, a gondok megmaradnak

Viszont az életben legalább a barátaim megvannak.

A barátok segítenek gondjaimat megoldani,

A rossz élményeimet elfeledni,

Napjaimat szebbé tenni,

De legfontosabb: Önzetlenül Szeretni!

A barátaim "minden helyzetben" mellettem állnak

De csak a rosszban mutatkozik meg,

kik azok akik mélyen a szívembe látnak!

Én csak egy linket szeretnék megosztani mert hosszú lenne minden idézetet leírni :))

[link]

A "szerencse" valójában nem más, mint hogy az ember körülnéz, hogy meglássa, hol vannak a barátai: mert az angyalok az ő szavaikon keresztül hallatják a hangjukat.

Paulo Coelho

Tudd, hogy nem vagy egyedül,

Barátok várnak, seregestül!

Rájuk számíthatsz mindig,

Engednek majd vállukon sírni,

S mosolyod őket is mosolyra készteti..

Titkaid dobozai ők,

Melyet lakattal biztosítottál,

Álmaid, vágyaid őrzői

Melyeket magad előtt láttál..

Mindíg melletted állnak,

S veled sosem kiabálnak,

Megértik amikor szenvedsz,

Mikor éppen feledsz, vagy szeretsz!

Ha elhanyagolod őket, akkor is szeretnek

És Te is ott vagy nekik, s őket ugyanígy szereted!

Mikor messze jársz,

Folyton erre gondolok:

Bár nem vagy itt,

Érzem velem vagy.

Arcod a távolban lebeg,

Emléked soha el nem hagy.

Mikor velem vagy,

Ezt kellene mondanom:

Mosolyoddal erőt adsz,

Szebbé teszed napjaim.

Lelkemnek nyugalmat nyújtasz,

Ha meglátlak kitárom karjaim.

Válladon helyet hagysz fejemnek,

Bánatban együtt sirsz velem.

Ekkor még ha nem is mondom:

Köszönöm hogy vagy nekem!

Barát az, akire akkor is vágyódsz

Amikor egyedül szeretnél lenni.

Az igazi barát az, aki alaposan ismer Téged,

De ennek ellenére szeret.

A barát az aki, megérti a múltad,

Hisz a jövőben és elfogad annak, aki vagy

Ha az összes barátom leugrik egy hídról,

Én nem ugrom velük.

Lent várok, hogy elkaphassam őket!

A barátok olyanok, mint a fénylő csillagok,

Van, hogy nem látod őket,

De tudod, hogy mindig ott lesznek veled!

Egy igazi barát

Egy barát, ki tudja minden gondolatod,

Mikor beszél, te figyelmesen hallgatod.

Ki minden bajban melletted áll,

S ha repülni akarsz, ő veled száll!

Figyelmeztet őrültségeidre,

S bólint egyet ballépéseidre.

Mindig veled van, ha sírsz,

S ha véletlenül tévútra térsz.

Testvérként nagyon szeret

Ő az kiben bízni lehet

Barátnőknek

Pusztán a szeretet nem elég.

Éreztetni kell.

S tenni azért a valakiért…

Hogy, megmaradjon Neked!

A barátság egy selyemfonal.

Amely könnyen elszakadhat,

Összekötni ugyan lehet,

De a csomó örökre ott marad.

A legszebb virág is lehervad,

De az igazi barátság örökre megmarad.

Fájdalmat okozott neked. Mert a döntése egyszerre kétségbeejtő és megnyugtató is. Mert rossz, persze, hogy boldogtalannak látlak, hiszen én magam is annyi szenvedést okoztam... És mert jobban szeretném, ha most túlesnél a nagy fájdalmon, mint ha egész életedben szenvednél egy kicsikét. Mert azt azért látom, hogy minden ember szenved egy kicsikét, épp csak egy kicsit, csak annyit, hogy mindent elszúrjon...

Anna Gavalda

Jaj azoknak, akik szeretnek,

Mert nem hiszek már régen

A szivemnek.

Ady Endre

Semmi sem érte,

Félig sem érte,

Mit az én életem

Pazarolt el érte.

Ady Endre

A neve fáj, a neve gyász:

csöngettyűk sötét csöngetése;

a neve fáj, a neve gyász:

dobok fekete döndülése;

a neve fáj, a neve gyász:

lobogók hollószárnyverése;

a neve fáj, a neve gyász:

nem akarom feledni mégsem!

A várva várt nagy csodák, többnyire

- mire beteljesednek -

elvesztik gyöngéd hamvasságukat;

fénylő, pikkelyes felhámjukat levedlik,

akár a kígyóbőrt, és nem marad más,

csak a test laza csontozata, véres húsa, zsigerei, -

aztán a jóllakottság lomha virágai kifakadnak

- közönyös füst - virágok -

és az

"ennyi csupán az egész"

görcsös kérdőjele

?

kunkorodik fel egy

keserves ásításban.

Beteg vagyok, az élet megtört,

Anyám.

Hol az a vágy, mely hajszolt hajdanán?

Már nincs vágyam,

Beteg vagyok, az élet megtört.

Ady Endre

Hazatérni... tudnom kellett volna, hogy sohasem lehet visszatérni. Már nem az vagyok, aki egykor voltam, ezért semmi sem olyan, amilyen volt.

Michael Ende