Bizonytalanság a terhességgel kapcsolatban (beszélgetős fórum)
Szia viragocska!!!
Semmikepp ne akarj a ferjed kedveert szulni. Nem vagy keszen, amig te magad nem vagysz az anyasagra.
Varj, amig te magad fogod igenyni, a ferjednek ezt meg kell erteni, ha szeret teged.
Ne félj, ez a legrosszabb, amit tehetsz.
Ami időnkben 20 évesen szültünk. Te 30 leszel, érett felnőtt, aki már "élt, szórakozott"
Most eljött az ideje a családalapításnak.
Igen ez egy teljesen új szakasza lesz az életeteknek, a legnehezebb, de egyben a legszebb is, amiért érdemes és kell élni.
Kezelhetők a betegségeid is. Sokan boldog anyukák hasonló bajokkal. Tartsd be az orvos tanácsait. Legyél nyugodt és boldog.
Meglátod minden rendben lesz, csak ne aggódj !
Ne hagyd magad rábeszélni!
Akkor szülj, ha te magad készen állsz agyban, lélekben, egészségügyileg, és megvan hozzá a szükséges háttér.
Kedves erre járó fórumozó!
Azért hoztam létre ezt a blogot, mert épp aktuálissá vált a baba téma köztem és a férjem közt. Azt tudni kell, hogy ő a kapcsolatunk elég korai szakasza óta szeretne kisbabát. Igazi cuki pasi, az egyik legnagyobb vágya, hogy végre apuka lehessen. Nálam ez az érzés nem kölcsönös annyira. Tudom, hogy imádnám ha lenne babánk, szeretgetném, mindent megadnék neki, azonban ezek mellett rengeteg félelmem is van. Nagyon félek tőle, hogy a jelenlegi életünk felborul, hogy nem tudom mit csináljak, hogy egy kicsit olyan leszek, mint az anyukám (anya nagyon fantasztikus, csak nem olyan tutujgatós).
Attól is félek, hogy IR, multicisztás petefészek és pajzsmirigy alulműködés miatt nehezen jön össze és ráparázok majd az egészre.
Normális ez az aggodalom? Van más is, aki ennyire bizonytalan volt?
Egy kis bátorítás nagyon rám férne.
Köszönöm, ha elolvasod.