Beteljesült álom! Kisfiam CSUsSZanása :-) (beszélgetős fórum)

A császármetszés soha nem jelent 100 %-os biztonságot a baba számára (mint ahogyan a természetes szülés sem) A farfekvés miatti császárnak is ugyanúgy megvannak a maga kockázatai.

Az, hogy az orvosok már elfelejtettek faros szüléseket kísérni, meg egy nagyon sajnálatos tény.

Itt csak császárnál adnak fájdalomcsillapítót.

Császár meg csak életmentés esetén van.

Szerencsére egyik sem kellett.:)

Na ezzel egyetértek!

Az anyaság a legcsodálatosabb dolog!

Sajnálom, ha lekicsinyelve érzed a császáros szülést, de nem hiszem, hogy itt erről enne szó. Nyugodtan érezheted a császáros szülésedet szülésnek, de kérlek fogadd el, ha nagyon sokan, akiknek császárjuk volt, nem érzik szülésnek a császárt.

Nekem is volt mindkettő, én bizony nem érzem szülésnek a császáromat, csak a sima szülést. Mindkettőnél született egy babám, az egyiknek elszenvedője voltam, kivették, a másiknak aktív részese.

Természetesen elfogadon, ha más máshogy érzi, nem a másik császárját minősítem ezzel , csak a sajátomat.

És légyszives ne veszekedjünk többet, valahogy mostmár elég volt...

Örüljön mindenki annak, hogy csodaszép, egészséges gyereke van!

Már miért lenne mártír? Ha pedig az, akkor minden anya az, akár természetesen szült, akár császárral, hisz mindkettő fájdalmas és veszélyes egyaránt anyára és babára!

Egyébként én negyed órával szülés után, mikor a kezemben fogtam a lányomat, azt mondtam a férjemnek, hogy most azonnal végigcsinálnám újra!

Mert nem szörnyűségként éltem meg a fájásokat, nem fájdalomként, hanem élményként, ami minden perccel, minden összehúzással közelebb visz a gyermekemhez!

És onnantól kezdve vágyom arra, hogy újra átélhessem! Remélem, lesz még rá alkalmam!

De nem fog összedőlni a világ, ha császárral fogok SZÜLNI, mert az is szülés, hiszen világra jön egy gyermek! Legyünk hálásak azért, mert kitalálták. Sok gyermek és édesanya életét mentette már meg. Mint ahogy attól sem dőlt össze a világ, hogy nem sikerült annyi ideig szoptatnom, mint szerettem volna, hálistennek van tápszer, így nem halt éhen a gyermekem!

És igen, vágyam, hogy egyszer átélhessem azt, milyen az, amikor a totyogóm odaszalad hozzám, és követeli a "cici"-t.

Ettől én is ősanya leszek? Ám legyen...

Ezt te most ugye nem gondolod komolyan?!

Valószínűleg tudatlanságból írhatod ezt. Például mert nem vagy tisztában azzal, hogy a fájdalomcsillapítók milyen mellékhatásokkal járnak, testileg is lelkileg is milyen hatással vannak a szülés folyamatára, ellenben az, ha valóban érezzük, mi van, mennyit segít a folyamaton. valószínűleg azzal sem vagy tisztában, hogy ha rutinszerű fájdalomcsillapítással elnyomjuk ezeket a testi érzeteket, az bizony nagyban befolyásolhatja az anya oxitocinrendszerét is, ezáltal hátrányosan befolyásolva a kötődést őközte és a babája között.

Természetesen nem mondtam azt, hogy időnként ne tehetne jó szolgálatot a gyógyszeres fájdalomcsillapítás, de miért ne dönthetne úgy valaki, hogy elkerülve ezeket a mellékhatásokat, ő bizony érezni akarja.

De megértem, ha te mindezt nem tudod, és esetleg azért vélekedsz így. meg esetleg azt sem tudod, mennyi testi szenvedéssel jár egy császár a természetes szüléshez képest.

Én gratulálok a cikkírónak :)

Óóóóóóóóóóó, én végig könnyeztem!!!

Gratulálok a szülésedhez! Sokunk álma ez. Én is bizakodok még.

Jaj és a cikk is teljesen magával ragadott, nagyon jól írtad le.

Nekem nagyon jó volt, bár lehet hogy jó volt a doki+ a kórház!

Attól függetlenül h császár volt,de mikor kitoltak utána meztelenül a mellkasomra tették és igaz h nem volt tejci de szopizhatott!

Imádtam a csecsemősöket, szerda este szültem 8kor, szombat reggel az elsők között mehettem haza:)

Leírtam az elején, hogy nem konkrétan a cikk írójához szólok, úgy alles ez az egész császár kontra hüvelyi történet!

Kiszakítják kitépik a gyereket császárnál meg ilyen baromságok...Nem kell megsérteni a másikat!

Nagyon sajnálom ami történt veled és írtam is,hogy megértem a helyzeted,hogy császárt választottad.

Csak azt nem értem ha valaki nem úgy gondolkodik és mint te és nem is ismered akkor miért kell így ráförmedni.

A másik az Ő császára másabb volt mint a tied.

Neked életmenő volt,neki felesleges.

Téged is megviselne lelkileg.

Gratulálok, öröm volt olvasni a soraidat. Én megértelek, én is nagyon szerettem volna megszülni a babám, nagyon készültem rá, aztán a szülésindítás után nem sokkal már toltak is a műtőbe sürgősségi császárra. Sosem felejtem el, mennyire meg voltam ijedve, és bizony én is napokig siránkoztam, hogy nem adatott meg nekem az, hogy természetes úton hozzam világra a kisfiam. Sokszor még most is. Persze az ő egészsége volt az első,boldog voltam, hogy minden rendben volt/van vele. De ettől még igenis bennem van egy kis fájdalom a miatt, hogy valószínűleg már sosem fogom megtudni, milyen érzés szülni, mivel mi nem tervezünk második babát.

Nagyon jó volt olvasni, hogy valakinek teljesülhetett ez az álma. :)

Akkor mégegyszer:

Én vagyok a világon a legboldogabb ember, azért mert egy egészséges kicsivel több lett e világon:)

Annyit hozzátennék, vannak itt a Hoxán olyan emberek és klubbok, ahol jobban ismernek engem mint bárki!

Én ne szenvedtem volna?

A terhességem 9 hónapjából 6ot korházban töltöttem hyperemesis gravidárum(terhességi vészes hányás) miatt!

Infúziokkal tömtek tele, 16!!!!kilót fogytam(70 kiló kezdővel)!

Minden napom, minden órám, minden percem egy küzdelem volt! Egy korty víz sem maradt meg bennem!

Tudod milyen véres epét hányni? Gyomorfekélyt kapni?

Tudod milyen nehéz volt lelkileg is ez a harc?

Én végigcsináltam tök egyedül az egészet, mert senki nem tudott segíteni!

Igen, megkönnyebbülés volt hogy a karomban tarthattam végre! Hogy az én gyerekem rögtön velem volt első este is, pedig császárnám nem szokták kiadni!

Hogy semmihez sem kértem segítséget, mert mindent ösztönből tettem!

Hogy vérhólyagok nőttek a mellemen mert mindenáron szoptatni szerettem volna, és nem adtam fel még 5 nap után sem?!

Igen...rohadtul megszenvedtem ezért a babáért!

És ha választhatnék szülést legközelebb is magamnak,akkor a 100% biztonságot választanám, legyen az sima vagy császár!

Lehet hogy nem tudom, hogy milyen érzés hüvelyi úton megszülni, de én úgy érzem hogy belőlem nem kitépték(ahogyan fogalmazott a cikkíró) hanem örökre odaadták a karomba, és én soha nem engedem el a kezét!

Gratulálok,szép a történetetek!Én természetes úton szültem a lányom,és nem maradt bennem rossz emlék,vagy érzés.Nem állítom,hogy fájdalommentes volt,de megérte.Amúgy a fájdalomcsillapításra kitérve:nekem fel sem ajánlották,sem a gázt,sem az epiduráltat.Nem tudom mi lett volna,ha megkérdezik,de nem bántam meg,hogy eszembe se jutott.Remélem hasonló szülésem lesz most is majd:)

Sok boldogságot kívánok!

Akkor fussunk neki mégegyszer, idézek a fórumindítótól, cikkírótól:

"Kérhettem volna fájdalomcsillapítást, de nem kértem. Hiába fájt, mindent érezni akartam!"

A természetes szülés mellett állók azért vélekednek így, mert azon felül, hogy kicsúszik belőlük egy gyerek, még elmondhassák, mennyit szenvedtek, hogy megszenvedtek, szörnyű volt, de megérte...egyéb mártír gondolatokkal fűszerezve. A szülés nem azért van, hogy fájjon, hanem azért, hogy kijöjjön egy gyerek, vagy így, vagy úgy.

A fogászati kezelés sem azért van, hogy én megszenvedjem, hanem azért, hogy legyen egy egészséges produktuma a dolognak, jelen esetben egy fog.

És ez most egy hasonlat volt, vagy ha gondoljátok, kicsit még megcifrázom, és lesz metafora.

Kedves Picianya! Nagyon szép volt a történeted, örülök, hogy megosztottad velünk. Magát a szülés leírását végig bőgtem...

Gratulálok a babához, és örülök, hogy valóra vált az álmod!

Sok boldogságot és egészséget kívánok neked, a kicsikédnek, és az egész családodnak.

Bogi

Hat igen,nem véletlenül teremtett az Isten nekünk nőknek pl:huvelyt!!!!;)

Köszi a bokot;)

Legtávolabb áll tőlem, hogy bárkinek is a magánéletébe beleturkáljak, de önkéntelen eszembe jutott, hogy vajon mit választana Leny a következő gyermeke szülésénél, ha tervezne még babát.

Természetesen nem lenne kevesebb, bármit is választana, inkább több.

"Attól nem lesz senki több, hogy önként vállalja a szenvedést, az max. Jézus korában volt divat."

Talán gyökérkezelést valóban nem kell fájdalomcsillapítás nélkül vállalni, de fájdalommentes szülés nálad egyenlő a császármetszéssel? Nemár.

Most, hogy újra olvasom, télleg' 2 különböző dologról ír Leny:

a) Kislánya faros fekvése miatt kellett a császár.

b) "semmi felesleges szenvedéssel!, ... jobban el tudtam látni a gyerekemet, mint az a szobatársam aki 16 órát vajúdott és szétrepedve a budira se tudott elmenni!"

Ez kicsit úgy jön át, mintha az a szobatárs önként és dalolva vállalt volna 16 órai szenvedést.

Talán nem véletlen, hogy Lenynek jó élmény maradt a szülése: "A férjem bent volt és miután megszületett a babánk, együtt töltöttünk 3 órát hármasban egy szobában amiben csak mi voltunk!

Beengedték a húgomat és anyukámat is! Csodálatos volt!"

Hogy ma már ez lehetővé van téve a családoknak, nem is olyan régen még nem volt természetes!

Csak így tovább, ez már remélem soha nem fog visszafejlődni a kórházi gyakorlatban!