Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Beteljesületlen szerelmek... fórum

Beteljesületlen szerelmek... (beszélgetős fórum)


2010. aug. 27. 18:53
Ilyen esetekben magáért az érzésért vagyunk oda és nem magáért a személyért . Ezért is hívják ezt plátói szerelemnek és amint megismered a másikat máris nem ugyan az minden
19. azagyameldobom (válaszként erre: 17. - Castellina)
2010. aug. 27. 18:02
Lehet,hogy igazad van.
18. Kirani (válaszként erre: 16. - 98ec496afb)
2010. aug. 18. 20:41
Szó szerint egyetértek :-))
2010. aug. 18. 13:02

Nekem is volt egy beteljesületlen szerelmem, akit hosszú évek múlva megsimertem milyen is valójában, mert addig csak illuziókat kerget az ember...

Hatalmas csalódás volt, és milyen kegyes a sors, tudja nekem mi a jó és megmenekit tőle...

16. 98ec496afb (válaszként erre: 12. - Kirani)
2010. aug. 18. 13:01

Ameddig csak szép emlék, tényleg hozzáad. De ha statikus részévé válik az életünknek, akkor inkább rabol tőlünk. Energiát, s mást is. Én nem szeretnék egy olyan ember mellett élni, aki a beteljesületlen szerelmének az árnyékában él. Aki

az árnyékában él, az szenved. A beteljesülés a legigazibb dolog a világon. A félresikerült szerelmek csak arról szólnak, hogy nem a megfelelő emberrel sodort össze az élet, az már máféle árnyalat. A beteljesületlen szerelem azért beteljesületlen, mert tudjuk, hogy nem lenne jó, ha beteljesülne, s úgy nem lenne igazi sem. Mert ha ott áll az az ember, aki számunkra az igazi, és tudjuk, hogy egy, és csak ez az egy esélyünk lenne, hogy valaha is boldogok legyünk, nem hiszem, hogy nem tennénk meg mindent érte és nem kapkodnánk minden porcikánkkal utána. A beteljesületlenség jó és szép, ameddig nem menekvési pont a boldogtalanságunkban, vagy nem egy valami, amit dédelgetünk. nem szabad a legigazibb és legcsodálatosabb élmény legyen a társas viszonyunk mellett, amiért történetesen meg kell dolgozni nap mint nap.

15. azagyameldobom (válaszként erre: 12. - Kirani)
2010. aug. 18. 13:01
Éppen ezt érzem én is.Ez egy nagyon szép időszak volt az életemben amire boldogan emlékszem vissza.De ki tudja!Rettegtem attól,hogy nagyon meg fog sebezni.
14. Castellina (válaszként erre: 11. - 98ec496afb)
2010. aug. 18. 12:59
:)
2010. aug. 18. 12:57

Szia.

Nekem is volt ilyen.Munkatársak voltunk,én menyasszon voltam,neki élettársa volt.Otthagyta a munkahelyet,miután férjhez mentem,egészen Pestig menekült.Utólag egyszer elmondta,hogy szerelmes volt belém,és azt hiszem én is éreztem valamit iránta.

Soha nem teljesülhetett be......A férjemmel nagyon jóban voltak ráadásul.

Fájdalmas,és szép dolog.Fura az élet ezen játéka.....

12. Kirani (válaszként erre: 8. - 98ec496afb)
2010. aug. 18. 12:44

Szerintem jó, ha van a dobozkánkban beteljesületlen szerelem. Hozzáad az életünkhöz. Az sem baj, ha néha eszünkbe jut, mesélünk, beszélünk róla. De nem álmodozni kell arról a személyről, hanem megőrizni szép emléknek. Mert ha álmodozunk róla, egyre többször eszünkbe jut, marcangoljuk magunkat a "mi lett volna, ha" , és "ma mi lenne, ha" szituációkkal, akkor károsan is hathat ránk. Emlékezzünk rá mosolyogva, örömmel, mint az első szerelmünkre, de közben éljük a jelenlegi életünket, jelenlegi kapcsolatunkat, vonzódásunkat. Nem jó a két-három (tizen, huszon stb.) évvel ezelőtti dolgokba menekülni a mindennapjaink elől.

Huszonéveim legelején két évig epekedtem valakiért, aki jó barátom volt. Égtem, lángoltam érte. Bevallottam neki, mert nem éreztem más kiutat, és megkaptam. Életem legrosszabb kapcsolata és legfájóbb 9 hónapja következett. Ma már sajnálom, hogy az a fiú csak egy tapasztalat az életemben.

Szerintem fontos, hogy mindent a helyén kezeljünk.

11. 98ec496afb (válaszként erre: 10. - Castellina)
2010. aug. 18. 12:36
Akinek olyan szép a bemutatkozó szövege, az ne mondjon ilyet.
10. Castellina (válaszként erre: 9. - 98ec496afb)
2010. aug. 18. 12:12
de ez is olyan elérhetetlen:)
2010. aug. 18. 11:51
S jutott eszembe az is, hogy az a fajta szerelem, ami szétpukkant, elvész, megsemmisül, talán nem is volt igazán igazán szerelem. Csupán olyan dolgok jutottak osztályrészül, amiről azt hittük, maga a szerelem. Az illanós dolgok el is illannak, de törvényszerű, hogy van maradandó is. Az az igazi szerelem, amiben nincs ott az elválás gondolata, amiben igent mondunk egymásra, s ezzel nemet mondunk az összes többi embernek. És ez akkor is áll, ha öregek leszünk és egymást kell majd pelenkázni.
8. 98ec496afb (válaszként erre: 4. - Azagyameldobom)
2010. aug. 18. 11:49

Hmmm... nem buggyantság...

De valóban kell az ember a dobozkájában egy beteljesületlen szerelmet tartson, hogy legyen miről álmodoznia? A beteljesült szerelemben miért nem lehet izzani, forrni, égni? S miről mesélünk majd az unokáknak? ki mellé fekszenek majd a csontjaink? Nem akartam nyálascsöpögősköltői lenni, de ha nem éljük meg a szerelmet a maga valóságában, akkor mi az, amit igazán igazán megélünk? nem ellenkezem Veled. Még csak nem is állítok mást. Csak egy kicsit más optikán keresztül nézek.

7. ccf45f55f2 (válaszként erre: 4. - Azagyameldobom)
2010. aug. 18. 11:43
Én sem tartalak "buggyantnak"! Ez természetes, nekem is volt részem ilyenben(nem a férjemmel)... Nálunk is beteljesületlen maradt, de ez így volt jó!!!!
6. 9524777e18 (válaszként erre: 1. - Azagyameldobom)
2010. aug. 18. 11:42
Szia! Nem vagy egyedül! Én is elég gyakran álmodom egy volt osztálytársamról, Istvánnak hívják, akiről kiderült, hogy belém volt zúgva, de az már akkor derült ki, mikor sulit váltottam a bizonyítvány bukás miatt. Meg ugye ő is egy városban lakik, mint én, a cukrásztda a szüleié, csak már van barátnője, nekem nincs pasim a sok csalódás után sem, de tudom, hogy szeretett legbelül, csak nem vettem észre. Nagyon helyes srác volt az Isti, csak sose jöttünk vola össze, mert...... úgymond más világban élünk, ők gazdagabbak a cukrászda miatt!!
2010. aug. 18. 11:37
csatlakozom az előttem szólókhoz, a beteljesülés elront mindent,és ráadásul elronthat egy nagyon komoly kapcsolatot is, nem éri meg, én mondom.
4. azagyameldobom (válaszként erre: 3. - Castellina)
2010. aug. 18. 11:31

Örülök,hogy nem tartotok buggyantnak!:)

Nagyon szép idézet még a bőröm is libás lett:)

2010. aug. 18. 11:26

Nekem erről egy gyönyörű Ady idézet jut eszembe:


Meg akarlak tartani téged,

Ezért választom őrödül

A megszépítő messzeséget.

2010. aug. 18. 11:23
a beteljesületlen szerelem, mindig ennyire szép, ha a másik is rólad álmodik. Nem szabad elrontani azzal, hogy beteljesül, hiszen akkor a vágy és az izzó kíváncsiság eltűnik...ez varázslatos érzés, én is tapasztaltam, csak mi beteljesítettük, és éreztem, hogy hiba volt, mert utánna nem volt más, csak egy emlék, és ez a hihetetlen érzés elillant
2010. aug. 18. 11:17

Éjszaka álmot láttam egy olyan fiúról aki nagyon nagy szerelmem volt néhány évvel ezelőtt.Amolyan plátói.Barátságnak állítottuk be mindketten de tudtuk,hogy ennél sokkal de sokkal több volt.Neki is volt egy kapcsolata ami elég komoly volt és nekem is.(nem a férjem)Együtt dolgoztunk.Minden perc amit együt töltöttünk,minden pillantás és lopott mosoly varázslatos volt.Mindíg Róla álmodtam éjszakánként és boldogan mentem dolgozni tudván,hogy ott lesz.Persze semmi sem történt közöttünk bár elég sokáig tartott.Aztán áthelyeztek.Azt gondoltam,hogy a sors akarata.Később ő is szakított a párjával és én is,találkozgattunk egy párszor,de nem történt semmi sem.Sokszor úgy érzem,hogy egy nagyon vékony hajszál választott el minket attól,hogy egymásnak ne essünk menten de valami miatt mégsem tettük.Eltelt több mint tíz év és Róla álmodtam.Megint visszatértek az édes-keserű emlékek a vágyakozás és a beteljesületlen szerelem izzása.

Amíg élek szép emlék marad,vajon azért nem léptük át a határt,hogy ez a kapcsolat tökéletes maradjon amire jó visszaemlékezni,vagy jobb lett volna ha beteljesül?

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook