Beszélgessünk versformában /az utolsó szóval folytassuk!/ (fórumjáték)

Dobtál nekem mentőkötelet,

elkaptam,felmásztam,s most

bandukolok veled,

valahová,mi több mint ismeretlen,

de megyek tovább,

a kötél a kezedben.

Agyunk jár mint a motolla

Soha meg nem áll a motorja

Nagy baj van már, amikor megáll

Rokonod sírodra virágot dobál

Vagyunk,"mint minden ember fenség.."

egyedi,ismételhetetlen szépség,

vagy gyarlóság...emberek vagyunk,

s attól mi történik megáll az agyunk.

Vágyaink már messze szálltak

Négy sarkába a világnak

Mit belőlük sikerült megfognunk

Azzá lettünk, azok vagyunk!

Kedvesem, a szó míly eleven,

ettől régi időkre emlékezem,

kacagtunk egymás butaságain,

egymást heccelve kergettük vágyaink.

Szép, mint hívtál engemet

Itt vagyok én teveled

Nem hagylak el, sohasem

Csak légy boldog, kedvesem!

Ázik könnyben két szemem,

rád gondoltam,Istenem,

merre járhatsz,élsz-e még?

Nélküled semmi nem szép!

Értem én, hogy te nem érted

Megfogott a Tisza téged

Gyönyörű, ha kivirágzik

Nyárfa-pihe vízben ázik

Tisza mentén,ha jártam,

szíves percenként vert vagy százat,

emlékek sor tolul mindig elém,

mért történ így?... nem értem én.

Házat, lakást nyugodtan cserélhetsz

Szívedet sohase, s békességben élhetsz

Ki hazát cserél, szívet is cserél

Hazád itt van, a Duna-Tisza mentén

Leltem néhány piros almát,

meg is ettem,hű az anyját!

Diót is ettem egy párat,

el tudnám húzni a házat!

Keress, kutass, keljél korán

Ezt tanítja minden kor ám

Reggelente korán keltem

Aranyat én mégsem leltem

Lesik bizony,mert kellene

néhány forint hétvégére,

jöhet a lebbencsleves,

kacsát bizony ne keress!

Emberek és ünnepek

Elköltik még pénzüket

Esznek-isznak amíg telik

Ünnep után postást lesik

Bizonyítékunk nincs,csak látjuk,

hogy átvernek mint egy ágyút,

mit hamis golyóval etettek,

elinaltak az emberek.

Magyarnak lenni a világban

Mit is jelent valójában?

Amit magunkból megmutatunk

Az lesz a bizonyítványunk

bocsánat

Parázs van, míg oxigén is,:)

ne felejtsd el,még ha kópé is,

szép emlékek fogva tartnak,

mert remény kell a magyarnak.

Világon sincs oly szerelem

Mely végig ég egy életen

Van, mely elalszik, mint gyertyaláng

Az igazi csendben izzik, mint a parázs

Imádott, bizonygatta százszór,

még is elhagyott, másra vágyott,

haragom nincs, ő volt egy kincs,

boldogságát kívánom, legyen bárhol a világon!

Szabályt szegett,ráfázott,

ernyő nélkül megázott,

haver előtt bokázott,

reménykedve imádott...

Úton-útfélen hallani a nótát:

Aki nem lép egyszerre,

Nem kap rétest estére

Lépkedjünk csak sorban babám

Nem én hoztam meg a szabályt

Vakarva fejemet,

gondolok te rád,

mi a jó fenét csinálsz?

Mit kell piszmogni,

minden kis sz...-on,

lépj egyet előre azon az úton!

Könnyű Katát táncba vinni,

pláne,ha akarja,

sok legény ül a sarokban,

a fejét vakarva.

Kincsnél folytatom

Mert az L csak egy betű

Ez most a játék angyalom

Legyen dalod így is könnyű!

Láttalak, álmomban százszór,

nem hívtál, mert nem vagy bátor,

de ettől még,szeretlek szívből,

értékesebb vagy nekem minden kincsnél.

Kedden,kedden,kiskedden,

várhatsz engem kedvesem.

Hívtalak,de nem jöttél,

talán nem is szerettél.

Erre esély nincsen,

esik eső csendben,

kedved legyen rendben,

ebben segítelek kedden.

Mese van itt, meg a mise

Nem történik már semmi se

Menjünk együtt ki a rétre

Legyen egy szép napunk végre

Gondjaidat ne halaszd!

Nem viszi el a paraszt,

nem viszi el senki se,

oldd meg magad,nincs mese!