Beoltatod magad koronavírus ellen? (beszélgetős fórum)

Dettó ugyanez. Pékárut március 14 óta nem veszek, mindent magam készitek. A munkánk hoz szükséges iratokat amit kapok, bezacskózva 1 hét karanténra ítéltek. Ami házhoz jön élelmiszer vagy én általam vásárolt, alaposan áttörlöm. Újságot nem olvasok, a neten ott van minden, több is mint kéne....

Szóval vigyázok, ahogy csak lehet.

A kezem, mióta két hete dolgozm már úgy néz ki a fertőtlenítőtől, mint egy 90 éves aggastyáné. Akárhányszor kiszállok a kocsiból, majd vissza, mindig bemosakszom. Így teszek vásárlás után is, mert a kabátomban, de még az autóba is van egy fertőtlenítő.

Neked is igazat adok, nem lehet tudni, mi lesz mondjuk 5 év múlva velem, ha oltanak. De azt sem szeretném, hogy esetleg a következő karácsonyt, valamelyikünk egyedül töltse...

Én tudomásom szerint nem estem át rajta, bár már fontolgatom, hogy letesztelem magam. Itt lapul a fiókban 2 teszt, ami kimutatja, ha 3 hónapon belül voltam. A munkahelyen most már hetente tesztelnek, de az csak az éppen akkori állapotot mutatja.

Vissza az elejére: Mindent iratot, csak fertőtlenítős nyálazóba mártott újjal fogok meg. Pékárút nem veszek, ami szabadon van. Általában itthon megsütöm. Mindent áttörlök fertőtlenítővel. Nem ülök le a tömegközlekedési eszközökön. Egyik kezemen, amivel kapaszkodom kesztyű van, amit leszállás után el is dobok. Ha vásárolni megyek a kosarakat a saját spricnimmel átfújom, és nem ragozom tovább, mert van itt nagy baj a fejemben félelem terén, de még mindig jobban félek a vakcina utóhatásától, mint a vírustól.

Mert nemcsak az allergia nyom a latban nálam. Azok a beszámolók, amiket hallottam, amiket láttam, nem győztek meg.

De ettől én senkinek nem merném mondani, hogy ne adattassa be magának, mert az életben nem bocsátanám meg magamnak, ha az én döntésem miatt lenne valakinek baja. Engem még nem győzött meg senki, hogy hosszútávon nem lesz ennek esetleg még komolyabb szövődménye.

Én sem tudom sajnos. Jelenleg ott tartok, hogy pár napja kimentünk a piacra vásárolni itt a városba. Nem voltam édesszájú ezelőtt, de most a vírus alatt és utána is valahogy kívánom az édességet. Egy elég ínycsiklandozó házi süteményt láttunk, amibő vettünk két szeletet. Majd hazafelé, útközben eszembe jutott, mi van akkor, ha valahogy annak a sütinek a tetejére, odajutott egy pici kis vírus. Mi lesz, ha megeszem és kezdődik minden előlről.

Feleségemnek az újság lapozgatása során jutott eszébe, hogy vajon jó ötlet-e lapozás előtt megnyalni az ujját? Mi van, akkor, ha onnan viszi be a szervezetébe a kórt.

Ezzel a két példával csak arra szerettem volna rávilágítani, hogy így nem lehet egy életen át élni.

Tudom a nevetségesség határát súrolom már néhány hozzászólásommal, de szerintem nem én vagyok egyedül a betegségen átesettek közül, akik ugyanígy be vannak rezelve.

Ez így: "én eleve több gyógyszerre vagyok allergiás, 2 x érintett meg a halálszele, egyszer a penicillintől, egyszer a Lidocaintól. "

Teljesen máshogy hangzik, mint az eddigi hozzászólásaid...

Nem teljesen értelek...

Ha a közvetlen környezetedben voltak nagyon betegek és meg is haltak, akkor miért vagy ennyire az oltás ellen?

Én nem mondom, hogy oltass, de én tuti, hogy az oltás mellett döntenék, ha ilyen történt volna a környezetemben.

Nem nagyon tudom elhinni, hogy valóban a rokonaiddal vagy közeli ismerőseiddel történtek volna, amikről írsz. Inkább arra tudok gondolni, hogy hallottad valakitől, hogy így jártak az ő ismerősei...

Engem ez is megrendít, de nem annyira, mint amikor olyanokkal történik, akiket ismerek.

Vagy nagyon fel vagy vértezve, az EQ-d nem túl magas vagy fogalmam sincs erről az egészről...

Teljesen megértelek az érzéseiddel kapcsolatban. Családból is ezt hallom, nem is akarnak visszagondolni rá. Igen, lesz egy pszichésen beteg társadalom ezután, mert szinte mindenkit érintett ez a dolog. Az ember agyába rágja magát ez a vírus, a képek. A média meg tesz is róla el ne felejtsük, mert egy vígjáték közepébe képes bekúszni, a napi halottak száma

Azt hiszem, ha meg is kaptam volna, akkor sem oltatnám magam, mert én eleve több gyógyszerre vagyok allergiás, 2 x érintett meg a halálszele, egyszer a penicillintől, egyszer a Lidocaintól. És nem csak ez a kettő van, csak azok enyhébb tüneteket okoztak.

Tényleg nem akarok senkit se le, se rábeszélni, nekem még ezek a tapasztalatok és ezek alapján döntök, döntenek a rokonok, ismerősök. Ez akkora katyvasz még, hogy nem is mernék senki helyett dönteni, mert nem tudom mi a jó döntés.

"Különben nem kell kötelezővé tenni, rengeteg más eszköz is van, amivel rá lehet bírni az embereket ilyesmire."

Sajnos igen, igazad van. Eleve már most légitársaságok utazásokból készülnek kizárni embereket, akik nem oltatják magukat.

De lehet nem dolgozhat, nem mehet egyetemre, iskolába a vakcinát nem beadató ember. Tehát kényszer lesz, ha fentebbről ezt így látják jónak, bármi legyen is az oka.

Sosem gondoltam volna, hogy eljön életemben majd egy dolog, amiről nem szívesen beszélek, mert már attól rossz érzés fog el. Eddig nem tudtam megérteni azokat a nőket, akik szexuális erőszak áldozatai voltak, hogy miért nem szeretnének beszélni arról a dologról. Most már megértem őket.

Én valamelyik nap mondtam a feleségemnek, hogy sajnos most mindenről a rossz jut eszembe, ami itthon körülvesz. Ha főzöm a teát, ha éppen befűtök, de még a parfümjeiről is, mert folyton azt szaglásztam érzek-e már valamit.

Én is úgy voltam vele a vírus előtt, hogy hallottam, hogy megfertőződik ez, meghal az, de egy bizonyos szintnél jobban nem tudott jobban meghatni. Most, hogy átestem ezen az egészen, máshogy látom a dolgokat. Persze, lehet én túl ráparázós vagyok, de azt mondom mind nekem, mind a feleségemnek hatalmas szerencséje volt, hogy megmaradtunk egymásnak, nem fejeződött be a földi pályafutásunk. Mikor az ember számolja a napokat, hogy eltelt már 8,9,10 nap a tünetek megjelenése óta, talán már nem romolhat az állapotom, állapotunk, az leírhatatlanul rossz érzés. Ezt senkinek nem kívánom, illetve ismét átélni sem szeretném. Ha ez a vacak ittmarad a nyakunkon, azt gondolom nem tudom elkerülni, hogy a védettség után, ami pontosan nem lehet tudni meddig tart /hallottam már heteket, 3-tól 6 hónapig terjedő időszakot és 2 évet is/ ismét ne kapjam el ezt a sz..rt. Éppen ezért azt hiszem nem jelent nagyobb kockázatot az sem, ha oltatom magam, mint az, ha megint megfertőződöm. Persze, ha amíg rám kerülne a sor változni fog jó irányba a jelenlegi helyzet, akkor várni fogok, mert mint írtam az oltás mellékhatásaitól is tartok.

Mindenki abból főz, amilye van. Én nem akarok meggyőzni senkit, felnőtt nő vagyok, el tudom dönteni én is egyedül mit akarok, mi a jó számomra.

Nem jövök azzal, hogy csak én tudom a tutit, mert nem igaz. Most jelenleg azt hiszem mindenki sötétben tapogatózik és próbálja a tudásához mérten a legjobbakat kihozni abból amit tud.

Az utóbbiban erősen tévedsz. Én meglehetősen sok embert ismerek, aki készül oltatni magukat.

Különben nem kell kötelezővé tenni, rengeteg más eszköz is van, amivel rá lehet bírni az embereket ilyesmire.

Sajátbőrömön még nem tapasztaltam, de családtagok, barátok átestek rajta, többen nem csekély tünetekkel. Napokig tartó fulladás, erősfájdalom, köhögés és 40 fokos láz nem említhető egy lapon azt hiszem, "azt hiszem az vagyok', 'nem érzek szagot' stb. tünetekkel. Nemhogy csacsogni nem tudtak a neten egésznap, a láztól, fájdalomtól a telefonjukra nézni sem tudtak páran. Köztük is volt természetesen a nem érzek szagot, kapar a torkom, köhögök. Bárcsak mindenkinél ennyi lenne a betegség. Kollega aki 2 hónapja ment előtte nyugdíjba, elhunyt sajnos. Fiatal 3 gyermekes 45 éves édesapa barátikörből elhunyt.

Én nem vagyok orvos, de orvosokkal dolgozom. Vannak orvos rokonaim, barátaim. Van aki éppen egy kovid intézményt vezet.

Tehát én a saját megtapasztalásom, a magamba szippantott értesülések alapján tudok dönteni. Jelenleg, hogy köszönöm, most nem kérem még a vakcinát.

És így vannak azok az általan ismert emberek is, akik átestek a víruson. Vannak orvosok is köztük, akik nem kérik.

Ezzel senkit nem áll szándékomba lebeszélni az oltásról, sőt isten ments! Egyik, nem mernék ártani senkinek. Másik, csak azért sem, mert gyarló emberből vagyok, próbálják ki másokon, aztán ha élek még, remélem igen!...majd meglátom.

Politikáról nem beszélek, mint mindannyiunknak van véleményem nekem is, lehet erősebben is, mint az átlagnak, de ebbe nem folynék bele itt.

Akkor nyugtasd meg az oltásellenes ismerőst. Itt a kórház CHI Memorial hivatalos közleménye a Twitteren: az ápolónő otthon van és jól van. :)

[link]

Azt is mondta, hogy valahol írta a családja, hogy 2 óra múlva meghalt.

Ez az urban legend, amit senki sem látott.

Nyilván több millió embernek mérget fognak beadni kúlönösebb feltűnés nélkül..ugyebár életszerű paranoiáséknál.

Ezen a nőn látszott, hogy pánikol, már a szúrás előtt is.

Tipikus pánikrohamnak tűnik nekem....

Nekem ezt küldte oltásellenes ismerősöm.

[link]