Beleszerettem egy nős férfiba én a férjes asszony... (beszélgetős fórum)

"Belecsimpaszkodsz a kabát ujjába??? "

Hát ez nagyon tetszik:D:D

Talán személyes tapasztalatod van e téren, ha ennyire paprikás hangulatba kerülsz a téma hallatán?

Vagy esetleg az ügyvédje vagy?

Nem fogok másba beleszeretni, és elárulom neked, hogy miért. Egyszer már beleszerettem a férjembe, és tisztelem őt, becsülöm őt. A házasságunk alapja nem a rózsaszín felhős szerelem, pontosabban nemcsak az. Később úgyis átalakul, átértékelődik, jönnek helyette más érzelmek, mélyebbek. És én ezeket tiszteletben tartom, és ő is tiszteletben tartja.

Ha valami folytán el akarna menni, persze hagynám. De "az elmúlt a szerelem", nem elég kifogás. És tudod mit? A fórumindító is csak megerősítést vár, mert lelkifurdalása van. És itt szerencsére meg is kapja.

Engem azért több dolog is érdekelne.

Például:

- pont a második gyerek után? Semmi előjel? Puff a gyerekszületés után mintha elvágták volna? Nem volt egy átmenet?

- előtte milyen volt? hiperszuper házasság, minden happy, aztán egyszercsak bumm?

Én soha nem értem ezeket a sztorikat. Elhíztál? Ingerült lettél szülés után? Olyan nincs, hogy csak az egyik változik, és ha meg is csal, annak is van oka. Minden kapcsolat két emberen múlik.

Felnőtt emberek vagytok, a kommunikáció alap. Előtte sem lehetett vele megbeszélni semmit?

Végülis van benne logika, ha egyszer szerették egymást ,dolguk van egymással ,ki kell vesézni ezt a kapcsolatot minden szempontból .Ne már ,lehet

a következő életében még kísérteni fogja a bosszújával:)))

Egyébként kedve fórum indító és bárki aki hasonló cipőben jár! Ha úgy érzitek, hogy mindent megpróbáltatok és nincs tovább, akkor válljatok el. A pénz, a gyermek(ek) vagy bármi rajtatok kívüli ok miatti maradás, nem jó indok a folytatásra. És lehet, hogy a pénztárcátokat nem éri kár de, hogy a gyermeketek lelki fejlődésében törést okoz, hogy nap mint nap a szeretet hiányát látják a szüleiknél az biztos. Illúziója meg senkinek ne legyen, mert látja a gyerek. Sokkal többet lát, mint a felnőttek azt gondolnák.

Pár hónapja a párom lány lepett meg egy kijelentéssel, miszerint olyan jó szerelmesnek látni az édesapját. Hiszen 22 évet éltek együtt a szülei, ebből 20 úgy, hogy már ő is élt és nem emlékszik olyanra, hogy szerelmesnek látta volna a szüleit. Amikor a párom vált a feleségétől akkor mindenki meg volt döbbenve, hogy hát ők voltak az álompár és mi történt. Semmi nem történt, csak amit ők az álompár státusszal azonosítottak, az nem volt más mint egymás mellett élés, mindenki arra ment amerre akart, persze volt közös nyaralás, közös baráti társaság, de e mellett otthon nem volt közös program a hétköznapokban. A teljesség kedvéért, a férjem a mai napig elismeri, hogy ő maga is úgy gondolta, hogy jó házasságban élnek és az életét is leélte volna a volt feleségével ha az nem borít mindent. De ma már azt is hozzáteszi, hogy hálás az exének, hogy lelépett, mert így mellettem olyan boldogságot ismert meg amiről el sem tudta képzelni, hogy létezik.

És neked ki garantálja a holtodiglant??? Megsúgom:SENKI.Mert nem láthatsz a jövőbe.Lehet,hogy másba szeretsz bele,és lehet,hogy a párod fog másba szeretni..És lehet,hogy el akar hagyni...Akkor mit csinálsz?Belecsimpaszkodsz a kabát ujjába???

Hát te lehet..Nekem volna büszkeségem...Én nem csimpaszkodnék.Van egy nagyon bölcs mondás:"Aki menni akar,annak segíteni kell csomagolni"!

És ez szerintem is így van.

Én normális felnőtt lettem, pedig elváltak a szüleim. Amikor négy éves voltam az apám két emelettel lejjebb költözött az édesanyám legjobb barátnőjéhez. Nem az apám döntött úgy, hogy elköltözik, édesanyám zavarta el, amikor rájött, hogy félre dug. Apám öccse eljött hozzánk és megkérdezte az édesanyámat, hogy miattam nem-e csinálná vissza. Édesanyám meg közölte vele, hogy pont miattam nem. Évekkel később amikor a nagybátyjámnak saját családja lett, azt mondta édesanyának, hogy akkor nem értette, most már érti amit mondott.

Apám még egy-két évig élt a láthatásával a válás után, közben közös gyermekük is született. A nagyszüleimnek csak két emelettel lejjebbig működött a lift. Még nagyapám egyszer-kétszer feljött, de utána ő is elmaradt. A nagybátyjámmal a mai napig tök jó a kapcsolatom, ő kísért be a templomba az esküvőmön például. Volt időszak amikor az apám az utcán sem köszönt, ma már ez nem így van, de beszélni még mindig nem beszélünk. Ma lesz nagyapám temetése, elmegyek, mert a nagybátyjám felhívott, hogy meghalt az édesapja és szeretné ha ott lennék. De számomra a NAGYPAPA, így csupa nagybetűkkel, már több mint 27 éve halott.

Baromi kár,hogy apuka nem olvassa a kérdésedet!

Biztosan a homlokára csapna,hogy:Tééééééényleg!

Amikor hozzáment apukához, akkor is azt gondolta, hogy ő élete szerelme, és eltelt tíz év, jön a következő pasi. Ki garantálja, hogy tíz év múlva nem egy másik oldalán köt ki, ha ilyen könnyen adja magát?

Nem javítható a kapcsolat...szerintem meg a kapcsolatok nagy része javítható lenne, de persze ez a nehezebb és fájdalmasabb út. Egyszerűbb szerelmesen omlani egy másik apuka karjaiba...

Remélem, soha nem fog megromlani a házasságom, és soha nem fogom a születendő gyerekeimet kitenni annak, hogy egy vadidegen pasival kelljen egy fedél alatt alatt lakniuk, azzal, hogy ő lesz az új apu.

Épp akkora törés lehet ez, mint maradni a régi, boldogtalan apuval.

És igen, apuka is hibás, nemcsak ő, mindketten azok.

1 azaz egy új kapcsolat miért lenne "jönnek/mennek apukák?" Mit nem lehet azon felfogni,hogy:NEM JAVÍTHATÓ KAPCSOLAT????

Erőszakolja meg apukát? Vagy fegyverrel kényszerítse beszélgetésre???Vagy mégis mit tegyen??

Mi a fenéért nem lehet a már meglévő kapcsolaton dolgozni, miért kell rögtön más karjaiba futni, aztán azzal ámítani magunkat, hogy így lesz a gyerkeknek is a legjobb...

A gyerekeknek úgy lesz a legjobb, hogy az anyjuk és az apjuk együtt él, boldogságban. Ha megromlott a kapcsolat, meg kell próbálni megjavítani.

Nem hinném, hogy a gyerekeknek az a legjobb, ha jönnek-mennek az apukák az életükben.

Ehhez előbb potosítani kellene,mit is nevezünk "normális családnak",és kit nevezünk "normális" gyereknek...? Ha felnevelsz egy gyereket,(azt szögezzük le,hogy nem hülye,és pontosan látja,hogy az anyja/apja boldogtalan)úgy,hogy fenntartod,a "normális kapcsolat" látszatát,szóval felnő a gyerek,és a büdös életben nem köszöni meg,hogy miatta végig szenvedted az életed!És ezért még hibáztatni sem lehet,mert igaza van,élnie kell a saját életét!

Te meg ott ülsz,és várod a hálát...Nem fogod megkapni,mert a gyerek,bármilyen hálás,a büdös életben nem tudja neked pótolni az elmulasztott boldogságodat!Viszont ez miatt,esetleg neki is lelki ismeret furdalása lesz ...Szóval senki sem lesz igazán boldog.