Beleszerettem egy nős férfiba én a férjes asszony... (beszélgetés)

Akkor szerintem állítsd kész tények elé, mondd el neki, hogy ha ő nem hajlandó téged boldoggá tenni, akkor örömmel megteszi más.

Mondd el neki, hogy el fogod hagyni, ha nem változtat. Ez legyen az utolsó esélye, de akkor te is vedd komolyan mégegyszer, utoljára. Ha belemegy, akkor maradj vele, és felejtsd el a másikat, próbálj kitartani a férjed mellett a gyerekekért, és azért, mert egy pár vagytok, ennyivel tartozol a házasságotoknak, így még bármi lehet belőletek.

Ha nem akar dűlőre jutni, akkor hagyd el.

Én sem VETTEM a gyereket hallod-e? Én szültem!:DDD

Kabátot,könyvet nem tudok szűlni!:D

Én nem magamnak szültem gyerekeket.

MI azért alapítottunk családot, mert MI gyerekeket akartunk KÖZÖSEN nevelni, számunkra fontos elvek mentén.

Magamnak kabátot veszek és könyveket, nem gyereket.

Mi nagyon nem egy gyékényen árulunk...

Nem beszéltem egyetlen percig sem elromlott, tönkrement kapcsolatokról, sem arról, hogy áldozatokat kellene hozni s azt nevezzük házasságnak.

Én arról beszélek, hogy a házasság két felnőtt, megfelelő önismerettel rendelkező ember kapcsolata, amit akkor kötnek, amikor megfelelően megismerték egymást, tudják, hogy a másik az az ember, akit szeretni és tisztelni tudnak, aki a barátjuk ÉS aki tudja számukra biztosítani mindazt, ami egy életre szükséges.

Majd MINDKETTEN, folyamatosan tesznek azért a kapcsolatért.

Itt a határ. Hogy akkor házasodom, amikor mindezt felfogtam s mindez együtt van. Nem akkor, amikor jajdeszeretembéluskát...

Ez így igaz! MAGADÉRT válj el,ahogyan a gyereket sem NEKI szülted,hanem magadnak,a te örömödre.:))

Sosem értettem,igazán mit jelent,hogy:NEKI szülni gyereket..? Én mindig magamnak szültem.Ő is szereti persze,imádja őket,de nem NEKI szültem őket!:))

Amennyiben a férjed nem partner a házasságotok helyrehozásában (nemcsak úgy ráfogod, mert jó alibi arra, hogy elhagyhasd a szeretett férfiért-a fórum címe is az, nem pedig hogy hogyan hozd helyre a kapcsolatod a férjeddel-talán így kellett volna kiírni...), akkor hagyd el, de magadért és a gyerekekért, ne pedig egy vélt, új szerelemért.

S mindenképp gondold meg kétszer is, hogy tényleg ez-e a legjobb döntés.

Már nemcsak magadért vagy felelős, hanem két gyerekért is.

Gondok sajnos mindenhol vannak, de azért házasodtatok anno össze, hogy ezeket együtt oldjátok meg. Mindig van OKA annak, ha a másik ilyen hirtelen elfordul a kapcsolattól, igen, akár az is, hogy neki van valakije.

Nem tudom, hogy hogy működik a beszélgetés nálatok, azt sem, hogy mit akarsz a kisgyerekes fickótól.

De valamiért szültél ennek az embernek két gyereket, valamiért őt választottad. És igen, mindenki változik, valószínűleg te is változtál.

Az én személyes véleményem, hogy ott ahol gyerekek is vannak, nagyon nagyon meg kell gondolni a dolgokat.

Persze ha végképp nem megy, akkor válni kell, de ne egy másikért válj el, hanem magadért. Legyen annyi gerinced, hogy nem akkor hagyod ott, amikor neked már megvan a "menekülési útvonal", hanem akkor, amikor úgy érzed, számodra már élvezhetetlen az élet vele.

nem fogom a születendő gyerekeimet kitenni annak, hogy egy vadidegen pasival kelljen egy fedél alatt alatt lakniuk, azzal, hogy ő lesz az új apu."

Hmm!

Édesapuka a felnőtt gyerek esküvőjén, odament az "új" apukához és megköszönte hogy embert nevelt a fiábol

Pedig jól orrba is verhette volna, mert anno elszerette a /volt/feleségét

Nem ilyen kerek a világ

Jóban rosszban holtomiglan, nem gondolják végig sokan mit is jelent ez

Talán Müller P-nek vagy Poppernek van róla egy jó szövege

'Épp akkora törés lehet ez, mint maradni a régi, boldogtalan apuval. "

Szvsz. nem! Mert a légkör megnyugszik, a hangulat jobb lesz otthon, esetleg még mosolyt is fog látni apuka vagy anyuka arcán és mindez, észrevehetetlenűl, de hat a gyerek lelkére.

Igen, a jövőre nincs garancia, csak a múlt ami biztos, de azért az "emberiség" közös tapaszalata az , hogy jobb kellemes légkörben , kapcsolatban leélni az életet, még ha váltunk is, netalán többször

Értelek ugyanakkor

De ha nincs más lehetőség, mit tegyen? Olvashatod, a férj szégyenlős makacs, nem hajlandó beszélni sem a gondjairol

Éljen szeretőként a feleség?

Hát, bizony, nehéz elképzelni a működő házasságokat akkor, ha az elhatározást kiiktatjuk a képletből...

Felnőtt emberként azért ne legyünk már ennyire nemiszerv-vezéreltek :) Beleszerettem Béluskába, mert már unom Gézukát... Javítsatok ki, ha tévedek, de a felnőtt élet nem erről szól. Például a felnőttek egymással törődnek és tesznek a kapcsolatért, nem Béluskákat nézegetnek :)

Még jó.

Te azt is elképzelhetetlennek tartod, hogy valaki a sírig őszintén szeresse a másikat és kitartson mellette? Mert akkor gondolom a házasság (és családalapítás) intézményével (sem) értesz egyet.

Bármilyen pocsékul hangzik,egy gyereknek semmi köze nincs a szülei magán életéhez! Ahogyan nekem sem lesz a gyerekem magánéletéhez közöm! Ha beavat a bizalmába,megköszönöm,ha meg nemakkor tudomásul veszem,mert joga van hozzá.Ne nekem akarjon megfelelni,hanem saját magának.

Kérlek ne haragudj,nem akarlak megbántani,de belőled "lesznek" szerintem a szörnyű anyósok,akik mindenbe beleszólnak,és majd ők megmondják a fiataloknak a tutit!