Barátok nélkül (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Barátok nélkül
Nehéz, de nem lehetetlen, csak meg kell találni azt az embert. :)
olyan már sajnos nincs.legalábbis nekem ez a tapasztalatom.
sziasztok, manapság létezik egyáltalán igaz barátság??? elgondolkodtató... mindenesetre én még nem találtam ilyet
Na ez az.Olyan barátot nehéz találni akiben 100%-ig meg lehet bízni.
szia!sajnálom, hogy egy ilyen jó érzésű gyerek, ilyen messze lakik a szüleitől. jó tanács, igyekezzél minél több időt tölteni velük.
örülök neki, hogy jó körülmények között éltek.ha az anyósod megy ha szükséged van rá akkor redben van a dolog. sok örömöt, jó egészséget kívánok nektek.
3 gyerekem van. Csak kihagytam a sorolásnál az évet.Bocsi! A nagyobbik 4 éves, aztán 2,5 éves és a pici 10,5 hónapós. 2,5 szobás társasházban élünk,kis udvarral. Igazából most,hogy gyeden vagyok ha tudunk is félrerakni akkor az megy a lakásba,mert még a volt gyerekszobát meg akarjuk csinálni nappalinak.Elvileg 20-a után jön a sogorom.Meg suliba szeretnék menni szeptembertől. Szerencsére elég jól tudok sporolni.De aztért nem vet fel a pénz. Nyaralni nem megyünk,csak egy-egy napra megyünk kirándulni.Segítség,ahogy már irtam ha kell és fontos akkor jön anyósom,de csak ugy nem jön át.Pedig az idejéből kitelne.Sajnálom,hogy nem értékelik az unokáid azt,hogy vagy nekik.A 3 babán nagyon sokat gondolkodtunk, hogy be merjük-e vállalni.Sokan hülyének is néztek,hogy mennyire előre is gondolkozok.Mert arra is kell gondolni,hogy főiskola,meg hát egyszer külön költöznek és hogyan tudunk segíteni nekik.Többen mondták,hogy ennyire ne gondolkozzak előre,mert nem lehet tudni,hogy mi fog történni.A válság elött még jobban álltunk anyagilag:(
az én unokáim már15 évesek elmúltak, a harmadik 13 évét betőltötte. én nevelte őket is fel.remélem,hogy egyszer elgondolkoznak, a viselkedésükön. köszönöm, hogy írtál. apropó! hogy mertél négy gyereket szülni ebben a világban? és miből éltek meg.a segítségről nem is beszélve. milyen körülmények között éltek?nagyon érdekelne.
most egy óceán partján, de amikor egy városba laktunk, ugyan ez volt a helyzet.
Szia
Hát gerda nehéz is megbízhato embert találni, mint barátnő is. Ha gondolod irhatsz
Sziasztok! Eddig nekem is hiányzott egy igazi barát,akivel mindent őszintén meg lehet beszélni.Most ugy néz ki találtam egyet.Igazából ő nyitott,ő mesélt a magánéletéről, 1-2 hete.Azóta megtudunk mintent beszélni.A régi barátok egyre jobban eltünnek,mióta gyerekek vannak és nekik munkájuk.Szep.től ha minden jól megy suliba megyek.
Sziasztok!
Az igazi barát nekem is hiányzik az életemből. Persze volt, a középiskolában, de érettségi után másfelé mentünk, megszakadt a kapcsolat. Közösségi oldalon azóta találkoztunk, jó pár év után, de ez már nem olyan, mint régen. Régi munkahelyemen is akadt, de miután gyedre mentem, szintén keveset találkoztunk.
Van 2 gyerekem, viszont nincs munkám, alig mozdulunk ki otthonról.
Jó volna végre valaki, akivel nem csak a gyerekekről lehetne beszélni, akiben meg lehet bízni...
Ezzel én is így vagyok.Viszont nekem azért van egy barátnőm.De ha dolgozik (most is)akkor nem ér rá.Én is keresek munkát ha összejön nekem sem lesz ennyi szabadidőm.
Nekem van párom, akivel jól megvagyunk, de egy rendes barátnö hiányzik az életemböl, akibe megbízhatok. Akivel jokat lehet dumálgatni. Szeretek sportolni, bícozni.
Éngem is érdekelne,hogy egy helyen éltek? Probálkoztál,mint pl felhívni őket,hogy találkozatok vagy elmennél unokázni? Bár azt nem irtad,hogy mekkorák a gyerekeid vagy az unokáid. Nekem sajnos anyukám már nem él,apukám meg inkább a nővéremhez jár.Hozzánk csak akkor jön ha nagyon muszáj és akkor sem marad sokáig. Anyósom meg akkor jön ha megkérem,hogy kéne vigyázni a fiúkra,mert dolgom van.De egyébként nem jut eszébe,hogy átjöjjön és játszon vagy lemenjen velük.Ha meg megérkezünk a legelső busszal megy is haza,pedig nyugdíjas.Eléggé érezteti,hogy nem akar velük lenni. Vasárnaponként mi megyünk hozzá ebédre,ami segítség is nekünk meg legalább látják a gyerekek. Sokszor mondják a fiúk,hogy menjünk a mamához, ekkor nagyon sajnálom őket,mert (egy 4, 2,5 és 10,5 hónapos) nehéz megmagyarázni nekik,hogy nemtudunk menni a mamához ,mert ő nem díjjaza.Nekem ez elég furcsa ,mert az én nagyszüleim nem ilyenek voltak. Ez nagyon fáj a férjemnek is.Emiatt mindig mondja a férjem,hogy olduk meg máshogy a gyerekvigyázást.Már a szomszédunkat is néha mamának hívják a fiúk.
Szi szomoruan olvasom soraidat ,én még nem vagyok ilyen helyzetben ,remélem nem is fogok,messzi laknak a gyerekek tölled vagy mi az oka?Az én szüleim 470 km-re laknak töllem igy elég ritkán találkozunk.
nagyon örülök a témának.én olyan egyedülálló emberekkel szeretnék beszélni akiknek van gyerekük, unokái,(de csak pappíron)akik egy dolgot felejtenek"csak" el ránézni az idős emberre.komolyan érdekel a téma.a megoldás még jobban!!
Jaaj,bocsi azt akartam írni,ha van kevetek velem dumcsizni...Elnézést a pici hibáért!!!!
Sziasztok!
Látom sokan keresnek barátot,lelki társat,akivel ellehet beszélgetni,aki nem kétszínű,akiben bízni lehet...
Ha van kedvetek velem dumcsizhatunk vagy itt vagy priviben,akármiről!!
Dobjatok fel témát!!
Várom a leveleiteket!!
Nagyon köszönöm soraidat! Egyetértek, tényleg mi magunk rontjuk el a pasikat. Néhány napja a saját párom is a szemembe vágta ezt, hogy elkényeztetem stb. Gyakorlatilag igaza van :)
Úgyhogy átgondoltam (-lok) sok mindent, át is tervezek-szervezek, mert ez így nem mehet tovább. Szüleimmel kapcsoaltban is van mit változtatni...
A legjobb hír, hogy tegnap összehoztunk egy találkozót egy itteni hoxás lánnyal, és nagyon jót dumáltunk, csupa pozitív hatást ért engem, és talán jól érzem, hogy őt is felőlem :)
Szóval barátkozunk tovább :D
Én is magamra ismertem miközben a cikket olvastam.Arra gondoltam, abban van igazság,hogy ha más városban,faluban lakik az emberfia sokkal nehezebb ismerkedni.Én egy Bács megyei kisvárosban élek,szeretnék barátokat találni...
Sokat csalódtam már, óvatos vagyok,megfogadtam nem adom ki magam teljesen és nem leszek önfeláldozó miközben a másik fél hanyagol, nem,vagy alig érdeklődik felőlem.Aztán ez a fogadalmam rendszerint abba is marad,mert nem tudom önmagam megtagadni.
Látom a fórum is befulladt... A cikk után jó páran írtak nekem levelet, néhányan többet is, de érdekes módon már senki nem ír...
Sziasztok, 47 éves vagyok. Jelentkezem barátnőnek szívesen, de nem tudok telefonálni, mert hallássérült vagyok. Ráadásul a neten, chat-en keresztül eléggé veszélyes barátságot kötni...
Jobb ha néhány mondat után a személyes találkozón derül ki minden. Ha nem olyan, mint a neten, akkor annyi.
Én nem azért nézem:) Bár van egy-két jó pasi köztük, az igaz, az emeli a meccsek fényét:DDD
Megertem, en is szeretem!
Nezni a sok izmos ferfit.........:-P
:-))
Sziasztok:)
Ezt a dalt, az egyik internetes ismerősöm küldte, a barátságról szól:)
[link]
További ajánlott fórumok: