Új élet vidéken, barátok nélkül... (beszélgetős fórum)
Reméljük jó idő lesz az első sétához. Ezután pedig lesz elfoglaltságod a mindennapi séta jót fog tenni neked is és a picinek is.
Az én párom sajnos dolgozik szombat este, de én elmegyek bulizni, nem fogok egyedül itthon ülni még szombat este is ! :-)
Szeretem a hétvégéket! Akkor itthon a párom, és nem telik olyan magányosan a nap ! :D
No és most tölti a fiam a két hetet szombaton, tegnap összeraktuk a babakocsit, vasárnap megtesszük első, kicsi, közös sétánkat apával és Artúrral!!
Sziasztok!
Hogy vagytok a mai napon? Holnaptól hétvége!Hurrá!
Szia!
Köszönöm.
Igen, gondoltam, hogy a leírtaknak megfelelően nem alakul úgy, ahogy szeretnéd.
Minden esetre kívánom, hogy mielőbb barátokra találj. Hozzászólásadi alapján úgy gondolom, jó esélyeid vannak erre.
Arra is gondolok, hogy a kicsi gyermek is kapocs lehet a későbbiekben egy, vagy több új barátnőhöz.
Nem kívánom senkinek, de pl. az exem a gyermekem betegsége miatt kórházban kellett, hogy töltsön 4-5 napot. A kicsi 5 hetes volt. Az ottani anyukák között is elég jó kapcsolatok alakultak ki.
Szóval az élet furi dolgokat produkálhat.
Végeredményben itt a fórumon nagyon sok kismamával tartom a kapcsolatot. Pletyka, tanács van bőven, csak mint írtam a személyes kontakt. Sok barátnőm szült a közelmúltban, de ők hol erre, hol arra vannak az országban, és kicsi gyerekkel nehéz utazni, nekik is és nekem. Hiába a kocsi, azért az egész napot meg kell keményen szervezni. Tudom, ha jön a tavasz, akkor kicsit könnyebb lesz, és már vannak is előre tervezett programok, de azokban nincs spontaneitás, nincs meg a napi ritmus, pl. játszótéren összefutunk, sétálunk együtt...
Szóval télen marad a hoxa, és a levelezések, telefonok a távoli barátokkal és a remény, hogy talán itt is akad egy-két ember akikkel kialakulhat vmiféle kapcsolat. Legyen bartáti, ismerős, bármi. Tudod néha már az is mosolyt csal az arcomra, ha elmegyek az utcán vki mellett, és rám köszön. Nem tudja, honnan ismer, csak köszön. Aznapra feldobja a napom, és kicsit közelebbinek érzem Ráckevét a szívemhez.
Kedves Survivor! Örülök Neked!! :D
A családon belüli meg van a kapocs. Össze van építve a ház az anyósommal. S igen lehet mondani, hogy fúj, meg jujj, de én jól kijövök vele. Tényleg! Vannak fura dolgai, de nekem is. Én elég simolékony vagyok, és szerintem ő is az. Ő felkarolt, és vitt ide, oda. Jártunk úszni, szaunázni, fodrászhoz, turkálókba (ez egy közös pont az életünkben :D ), sétálni is jött vfelem, meg a kutyusommal.... szóval tényleg megtett mindent!!!! DE ő az anyósom! Nem lehet barátnőm, és itt nem a korkülönbségről van szó. Jókat beszélgetünk, és tényleg bármit megtesz nekem, értem, és most meg már az unokájáért is!!! De bármiféle pozitív vagy negatív párkapcsolati élményem van ő még is csak a párom anyja, nem fog pártatlan lenni, és nem is hiszem, hogy vele kellene bármi ilyen dolgot megbeszélnem...
A párom baráti társasága egy nagy rész pesten van szintén, akik itt élnek ráckevén javarészt pár nélküli pasik. A másik része a párom nem túl nyitott az emberek felé, nehezen nyílik meg, nem az a "bratyizós" fajta. Kevés ember veszi körül, de tudja akik körülötte vannak azokban teljes mértékben megbízhat. Haverok nagyon ritkán és kevesen vannak. Így meg nekem pláne nehéz, hiába vagyok kettőnk közül a nyitottabb!
Tényleg?:)Magánórák??Így tettél szert a vízóraleolvasó nőre is?:)
De remélem levetted ,hogy ez dícséret volt,nem piszka?!
és persze köszönöm, amit írtál!
Nekem megtisztelő veletek beszélgetni!
Nem tapasztalat. Az egy más történet. Ki tudja...
A postás nő volt. A vízóra leolvasó nő volt.
Persze, hogy beszélgetek. Az első hozzászólásomtól kezdve ez a hozzáállásom. Igaz, hogy utólag vettem észre csak, hogy női portál.
De akkor nem figyeltem.
Csak privátban okítok.... :-)
Az utolsó mondatot a tapasztalat mondatja veled?:)
Ritka egyébként itt a portálon az ilyen típusú fickó mint te,inkább agresszorok,és vagy okoskák szoktak lenni,üdítő,hogy te BESZÉLGETSZ és nem okítasz minket lányokat:)
postás,
villany, -vízóra leolvasó...
Csak hülyéskedtem...
Vagy még ott a fodrász, kozmetikus.:)
Már ha belefér az időbe a pici mellett.
Ezt én is éreztem, mikor falura költöztem. gyesen voltam a kissebbik fiammal. Nehéz volt beilleszkedni. Ott a kismamák sem bandáztak, mint városban, mert mindenki elvolt a saját kertjében. nem volt játszótér sem, ahol lehetett volna barátkozni.
Biztos, hogy unalmasabb mint egy város.
Én nem bírtam, vissza költöztünk 2 év után...
Akkor a Családon belül kell találni valakit.
Ha nincs, akkor a munkatársak vagy valami. Nem tudom, nem voltam így de biztos rajta lennék a témán.
Sz@r lehet egyedül babázni. Tanácsok és pletyka nélkül egy nőnek...