Barátok nélkül (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Barátok nélkül
Sziasztok!
Elolvasva cikket és a hozzászólásokat, nagyon sokan vágynátok barátságra!
Sajnos én hosszú évekig dolgoztam női szabóként és el kell mondanom sok tapasztalatra tettem szert!
Sajnos nem igen, vagy nagyon ritkán alakulnak ki jó barátságok , mivel nagyon sok embernek csak addig van szükségük a barátságra amíg hasznot husznatnak belőlle! Nem szeretnék általánosítani de merem mondani legalább 85% ilyen az embereknek!
Azután, ha neked valami jobban megy jön az írigység!! Nem tudnaka másik örömének vele örülni!
Vagy netán valami gondja van éppen az lessz az első aki pálcát fog a feje fölött törni!
Én személy szerint soha nem értettem miért olyan önzők az emberek nagy százaléka, hiszen egy két kedves szó kicsi oda figyelés a másikra még pénzbe sem kerül!
De lehet hogy a másik embernek nagy segítség lenne!
Remélem azért találtok igaz barátnőt magatoknak és nem ér benneteket nagy csalódás!
A barátságok sajnos csak nagyon felületesek!
Biztos lesz, csak a lehetőségeket kell megtalálni. Társaságba járni...
(Persze, könnyű mondani.)
Barátnőim megismerése:
- egy nyelvtanfolyamra jártuk
- egy suliba jártunk
- egy helyre jártunk hastáncra/ salsára
- a párom haverjának a barátnője volt (Ők szakítottak a sráccal, de mi jó barátok lettünk.)
És tényleg fontos a személyes találkozás.
Nagyon igaz amit írtál :)
Nekem konkrétan 1 barátnőm maradt, aki a szülésem után is tartja velem a kapcsolatot. Ő az igazi barátnő.
kb. 16 évesen ismerkedtünk meg, együtt jártunk gyógytornára :)Többször szétszakadt az utunk, mert ő messzire ment tanulni, majd dolgozni. De leveleztünk, néha találkoztunk, tartottuk a kapcsolatot. Már vissza költözött a városba, de rengeteget dolgozik :( Neki még nincs gyereke, sőt férje se. Mégis egymás mellett álltunk, és állunk jóban rosszban. Ő a fiam keresztanyja :)
Én írtam. Jártam hastáncra és nagyon jó volt, mert sok emberrel alakult ki személyes kapcsolatom is.
Az viszont tényleg igaz, ha megszületik a gyerek, mindenki, akinek nincs gyereke, menekül, mint a mérgezett egér.
Ekkor van az, hogy az ember új lehetőségeket keres.
Szerintem az az alapvető probléma, hogy az életünk bizonyos szakaszai nem egy ritmusban vannak másokkal, ezért nehéz idomulni egymáshoz. Így elveszítünk néhány barátot, de ekkor lehet újabb kapcsolatokat kialakítani. (Szerintem az ember társas lény, tehát csak a lehetőségeket kell megtalálni.)
Mi babakocsizás közben ismerkedtünk meg két nagyon normális csajszival. A problémák hasonlóak, így meg tudjuk beszélni. (Az is jó ebben, hogy már most megismerjük a fiunk leendő barátait + viszonylag hamar fognak a kiskrapekok is szocializálódni.)
Az viszont igaz, hogy kevés az életre szóló barátság, főleg a nőknél. Mi sokkal hamarabb feladjuk a barátainkat is egy pasi miatt, majd a szakítás után rádöbbenünk, hogy elveszítettük őket.
Talán nem találjuk meg a kellő egyensúlyt.
ÉS én nagyon szeretem a verseket ,mikor itthon voltam gyesen és nem volt kihez szóljak bele temetkeztem a könyvekbe,és akkor rá találtam máig a kedvencem.
Amit meg osztanák veletek ha nem baj.
Szabó Lőrinc versének idézete :
"Sirok ha sírsz,ha ragyogsz ragyogok,
Néma barátod ,a rabszolgád vagyok,
Alázatos és bizalmas barát.
Aki nem kér ,semmit csak nézz és imád.
És nem akar lenni csak általad,
Csak árnyéka annak ami vagy.
És egy barátságban szerintem nagyon fontos.
Van ilyen tapasztalatod?:) Mert ez is érdekelne engem:)
Én nem találkoztam még innen senkivel, és bizony kicsit "félnék" is a dologtól. Tudom, dilis vagyok:D, de őszinte:)))
Biztosan igazad van, sajnos.
De a bizalom már ebben a korban is hiányozhat...
Éreztem, hogy nem teljesen jól fogalmaztam meg a kismamás/szinglis dolgot, nem akartam álltalánosítani, tudom, hogy nem csak nekem nehéz.
Itt írták, hogy érdemes valami csoporttáncra vagy hasonlóra is beíratkozni, barátkozás szempontjából is hasznos lehet. Ez megragadta a figyelmemet, még nem is gondoltam rá, pedig jó ötlet:)