Bánt a lelkiismeretem (beszélgetés)

köszi szépen aranyosak vagytok.

örülök azért, hogy van egy ilyen oldal ahol ezt elmondhattam.

Nem tudom, azt sem tudom mi lett volna, ha....

mostmár úgyis mind1

rituska!

Nem ismerlek, sŐt sem ismertem, de azt gondolom, hogy Ő nem akarná, hogy így marcangold Önmagad. Ha hívő vagy megnyugvást adhat a hit, hogy majd egyszer találkoztok...Ha nem ,akkor is próbáld lezárni magadban azzal, hogy valamiért így akarta a sors.Lehet, hogy a végső búcsú sokkal fájdalmasabb nyomokat hagyott volna.lehet, hogy sokkal rosszabb lett volna látnod Őt "úgy".Tedd túl magad ezen, bármennyire is nehéz, hiszen biztosan van melletted valaki aki segít neked ebben.

Ne haragudj, de igazabol en nem is szolhatnek ebbe bele...el se tudom kepzelni azt az erzest ami benned lehet...

Fogalmam sincs, hogy en hogy kezelnem ugyanezt a sziuaciot...

Ne hari...:(

értettem én amit irtál.

Hogyne hibáztatnám magam??

Megigértem neki.

Már elözö nap este nagyon rosszul volt.

Ha elöbb megyek 1 órával... :(

De sajnos mostmár nem tudok mit tenni!

Nekem ilyen szempontból mázlim volt, aki meghalt körülöttem, valahogy mindenkivel vot lehetőségem előtt találkozni, ugyan nem tudtam, hogy utoljára látom, de még láttam.

Apámat több mint két évig nem láttam, nagyon rég elváltak a szüleim és mivel alkoholista violt és valamin összekaptunk, nem mentem a tájára. Mikor hívtak, hogy kórházban van és az állapota válságos, egyből emntem be hozzá, de nem volt magánál. Majd minden nap mentem hozzá, nem volt magánál. Egy pénteki napon is bementem, amikor is ébren volt és úgy beszélgettünk, mint régen, ápolgattam, átöltöztettem és megbeszéltük, hogy másnap bemegyek hozzá. Mondanom sem kell, még azután meghalt, hogy ott jártam és mint kiderült, pár órát volt magánál, amikor bent jártam nála.....

Annak örültem, hogy még utoljátra tudtam vele beszélni, ha ez nem lett volna, most én is tépődnék......

Azt szűrtem le, nem szabad halogatni látogatásokat, telefon hívásokat, mert ki tudja mi lesz másnap....

Varj lehet rosszul fogalmaztam...

Termeszetes, hogy az ember ilyen dolgot nem felejt el konnyen, de NE HIBAZTASD MAGAD!

Kirazott a hideg csajok ...nagyon sajnalom ....

De vannak dolgok amiket mar nem tudtok megvaltoztatni...sajnos...

Ezeket el kell fogadni, kulonben bele is lehet orulni, ha csak allandoan ragjatok magatokat rajta....

Engedjetek el ezeket a gondolatokat!

Ok nem haragszanak ratok....higgyetek el!!!

Nekem apum ment el így.

Délután akartunk bemenni hozzá.

Egy órával a halála előtt közölte az intezíves orvos telefonon, hogy sokkal jobban van és visszahelyezik a rendes osztályra az intenzívről.

Aztán telefonáltak...váratlan komplikáció adódott. :(((

Hát igen, az ember, ha tudja hogy elesik elötte leül. Nekem is van egy történetem, ami ugyanugy nem jó.

Apum meghalt 2003-ban, ott volt mellette az egész családom.

Anyum akkor kérdezte, hogy és ha esetleg vele lesz valami akkor is ott leszünk?

Hát ez természetes.

sajnos úgy alakult, hogy apum után már nagyon akart menni, 6 hónap telt el... :(

És ami a legrosszabb, hogy nem voltunk mellette.

Mert kórházban volt és mire bementünk már nem volt ott a helyén.

A nővérkék ismertek minket, mert több éven át odajártunk.

Nem szóltak nekünk.

Ezt sosem felejtem el. :( :(

Remélem nem tartjátok hülyeségnek ezt a topikot!

Engem a mai napig bánt a lelkiismeretem.6 éve meghalt a hajdani anyosom.Hosszu ideig betegeskedett.Nem voltunk jóban.Igazából mindig sértegetett és mindenbe beleszolt.Sokáig keseritette az életemet és a kapcsolatunkat.Bár én sem voltam tökéletes,voltak hibáim.

Az utolsó pár hetében folyamatosan nyagatta a barátomat hogy menjek át mert békülni szeretne.

Én dacból nem mentem.Bánt hogy ugy ment el hogy haragban voltunk és ilyen önfejű voltam.