Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Bánt a lelkiismeretem fórum

Bánt a lelkiismeretem (beszélgetős fórum)


1 2 3
46. heuretia (válaszként erre: 42. - Zizisicc)
2007. jún. 16. 06:57
Ez jó, ez tetszik!! Sajna, azénuram simán lefekszik úgy, hogy éppen mosolyszünet van közöttünk, én meg hajnalig nem tudok elaludni. Aztán reggel úgy csinál, mintha semmi nem történt volna. Azt mondja, ingerülten semmi nem lehet megbeszélni, először le kell higgadni....hááát..lehet, hogy van benne valami!
45. Sofiona (válaszként erre: 28. - 0da025d011)
2007. jún. 16. 01:49
Szia! Nekem az a gondolat segített az ilyen soha véget nem érőnek látszó önmarcangolásoknál, hogy feltettem magamnak azt a kérdést, hogy képes lettem volna-e akkor másképpen viselkedni? Mert te is azt írtad, hogy "elvesztetted az önkontrollod", szóval addig sem gondoltad azt, hogy ez a jó megoldás bármire... és mégis, ennek ellenére tetted. Néha az embernek el kell ismernie, hogy nem mindig egyedül ő irányítja saját magát, hatnak rá dolgok, amiknek talán nem is vagy, nem is lehetsz tudatában, és egyszerűen erősebbek, mint te az adott pillanatban. Ezt meg kell tudnod magadnak bocsátani, de ez csak akkor megy, ha elengeded azt az elvárást, hogy neked kötelességed lett volna minden pillanatában jól dönteni az életednek. Egyszerűen van olyan, hogy ez nem sikerül! és tulajdonképpen ehhez egyfajta alázat kell, hogy ezt képes legyél elfogadni. Akkor valamiért erősebb volt nálad valami, de az a fontos,hogy tiszta lelkiismerettel azt tudod mondani, hogy NEM AKARTAD bántani. Szóval az együttérzésről beszélek, azt hiszem, hogy próbálj magadra, az akkori "kiszolgáltatott" magadra is együttérzéssel, és ne váddal és gyűlölettel tekinteni, mint ahogy úgy érzem, hogy a lányoddal is együttérzel, amiért sérülést okoztál neki.
2007. jún. 16. 00:58
Mennek felétek a pozitív hullámok.Csajok,nekem ma tényleg jó napom volt!Jó,hogy vagytok.Jó éjt!
2007. jún. 15. 23:04
Ja, az lemaradt, hogy ha én rendezem magamban a problémát az illetővel, akkor már nem negatív rezgéseket, hullámokat fogok feléje kibocsátani és ezt ő, ha nem is tudatosan, de érzékelni fogja (persze lehetnek ennek látható jelei is) és az ő gondolatai, érzései és viselkedése is pozitívabb lesz irányomban. Olyan mint a bumeráng. Amit elindítasz, az fog visszatérni hozzád.
2007. jún. 15. 22:56
Nálunk a párom nem mindig partner ebben, de onnantól az már az ő problémája. Én a magam részéről akkor is elmondom neki gondolatban, hogy mit érzek, gondolok, megbocsátok és aztán egy rövid meditáció, vizualizáció keretében elengedem.(pl egyszerűen kifújom, kilélegzem, ráteszem egy papírhajóra v. egy levélre és elúsztatom egy patakon - a fantázia korlátlan)
2007. jún. 15. 22:42
Ezt én szoktam csinálni. Ha összeveszünk a zurammal, addig "zaklatom", vagy ő engem, amíg ki nem békülünk. Heuretia tényleg jókat ír. Mindenkinek szép estét.
2007. jún. 15. 22:21

Hú, lányok, korán kezdtétek ma, remélem mindenkinek szép napja volt!


Heuretia, jókat írsz.


Van egy olyan szólás, hogy ne feküdj le haraggal! Bár szerintem ide bármilyen negatív érzelmet behelyettesíthetünk. Ha esténként lefekvés előtt, már nyugiban, végig gondolod a napodat: mi történt kivel találkoztál, megbántott-e vki, esetleg fordítva stb.stb. és elrendezed a dolgot a fejedben, szívedben és elengeded, akkor sokkal könnyebben megszabadulsz tőle, mintha napokat, heteket,hónapokat, éveket várnál vele. Persze tudom, hogy ez nem mindig sikerül, de érdemes próbálkozni, mert annyival is kevesebb kerül le a tudatalatti szintjére(ahonnan folyamatosan "mérgezi" a lelkünket) és a gyakorlással egyre könnyebb lesz!

2007. jún. 15. 09:45
Ez szupi. Így tovább. Nekem is jó napom lesz.
38. heuretia (válaszként erre: 36. - 0da025d011)
2007. jún. 15. 09:08
hurrá:)))
37. heuretia (válaszként erre: 35. - 0da025d011)
2007. jún. 15. 09:08
Gondolj bele a szóba...lelkiismeret= a lélek ismerete...:))
2007. jún. 15. 09:05

Nem tudom van-e jelentősége számotokra,de azt hiszem ma jó napom lesz.Köszönöm!

Ez nem a 2-3 újjam miatt tartott eddig:)Csak elmerengtem.

35. 0da025d011 (válaszként erre: 34. - Heuretia)
2007. jún. 15. 08:56

Bocs,a hülye jobban hangzik:)))

A lelkiismeret én vagyok magam.És ott van valahol mélyen bent...

34. heuretia (válaszként erre: 32. - 0da025d011)
2007. jún. 15. 08:51

Lüke vagy:))) már bocs!


Van egy csomó olyan emlékem, amiről most azt gondolom, hogy másként csinálnám, ha tehetném. Úgy tekintek ezekre a dolgokra, mint egy filmre.

Figyu, amíg nem fogadod el, hogy nem vagy azonos az akkori önmagaddal, addig nem tudsz mit tenni. Ez az első lépés!

A többi pedig menni fog magától, hidd el!:))


Szerinted mi az a lelkiismeret, honnan jön?

2007. jún. 15. 08:50
Köszönöm!Míg írogattam itt két-három újjal,Ti már válaszoltatok.
32. 0da025d011 (válaszként erre: 29. - Heuretia)
2007. jún. 15. 08:47
Szia!A másik fele a hsz-nak...hogy tudod rendezni magadban?Egyáltalán tudod-e?Te megírtad,én is.Sokan vannak,nem feltétlen itt,úgy általában,akik nem tudnak róla beszélni.Sokan megriadnak tőlem,és hiába magyarázom,hogy régen,nagyon régen nem voltam ilyen.És,sajnos,tudok olyat aki megteszi,de kicsit sem eszi rajta magát.Szerinte ez nevelés,szerintem pedig nem így kell nevelni.És a lányom nem is tett semmi rosszat,csak nyilván én voltam idegesebb a szokottnál.Könnyebb lenne továb lépni,ha megbocsájtanék magamnak,de nem tudok.Attól félek,meghal mindkettő,és úgy büntet a sors.
31. heuretia (válaszként erre: 28. - 0da025d011)
2007. jún. 15. 08:38
Annyi vigaszod azért legyen, hogy a tudatállapotunk folyamatosan változik, pillanatról pillanatra. Ma már nem ugyanaz az ember vagy, aki akkor voltál. Az, aki elkövette a bántásokat, nem azonos a mai lényeddel. Bocsáss meg annak a valakinek, aki akkor voltál! Ennyivel tartozol a gyermekednek is...
30. 754c7e07c3 (válaszként erre: 28. - 0da025d011)
2007. jún. 15. 08:38
Szerintem neked nehezebb lehet. Bár tudtál bocsánatot kérni, biztos nehéz ezt még leírni is. Szerintem nagyon jól kezeled a dolgot, hisz le tudtad írni, mertél segítséget kérni. Amíg mindig eszedbe jut, biztos nem történik meg mégegyszer,ebben nyugodtan bízz. Nem egyszerű, de, ha feloldozod magad, talán könnyebb lesz. Engedd el azt az éned, szimbolikusan. Kitartás.
29. heuretia (válaszként erre: 1. - Reni79)
2007. jún. 15. 08:28

Kedves reni,


Véleményem szerint, a halálával nem szűnt meg létezni, csupán nem látod őt, mert a fizikai valója, a teste elhasználódott, és le kellett vetnie. Ám ha hiszed, ha nem, pontosan tisztában van a Te lelkiismereti problémáddal, mert a lélek érzékeli a mi világunkat is, csak mi nem érzékeljük a lelket, merthogy nem lehet látni. Magadban elcsendesülve mondd el az anyósodnak, hogy szeretnél vele megbékélni, részedről borítás van a múltra, és engedd őt el...amíg le nem zárod ezt a dolgot, megkötöd őt a fizikai világhoz, és az neki sem jó, hiszen a lélek feladata, hogy továbblépjen, és újra testbe költözhessen, hogy fejlődjön.


nekem is van lelkiismeretfurdalásom, a gyerekeim miatt. Elváltunk a férjemmel, amikor ők 7 és 9 évesek voltak. Utólag már emlékszem a jelekre, amelyekkel ők mutatták nekem, mennyire hiányzik nekik az apjuk, és én nem törődtem ezekkel a jelekkel...

Aztán meg egyszer nyilvánosan pofont adtam a kisebbik fiamnak, mert rajtakaptam, hogy pornóképeket néz...

Én ezektől a cselekedeteimtől nem tudok megszabadulni...

2007. jún. 15. 01:44
Amiket itt leírtatok nagyon szomorú esetek,de igazolhatók.Nekem más jellegű történtek miatt van lelkiismeretfurdalásom.Mindig ellene voltam az olyan gyereknevelésnek ami veréssel jár.Majd belekeveredtem ebbe a depressziónak nevezett valamibe,ami már az első szülésem után jelentkezett.Még baba volt a lányom amikor bántottam őt.Egyszerűen elveszítettem az önkontrollom,vannak részek amik nem egészen tiszták előttem.Már orvosi kezelés alatt voltam,és akkor is többször megtörtént.Egyszer annyira szakadt a film,hogy apám lépett közbe.Ez négy éve történt,azóta is előfordult,de nem ilyen intenzitással.Akkor,négy évvel ezelőtt megkíséreltem meghalni,de nem sikerült.Soha nem a gyerek volt az oka,és nem értem miért a nagyobbra vetítődött ez a ...nem is tudom minek nevezzem viselkedés?Rettenetesen bánom.Nem tudom visszacsinálni.Ő megbocsájt,én nem tudok magamnak megbocsájtani.Keresem az igazolást,de olyan nincs.Még azt sem merem mondani,szeretem őt,mert nem tudom van-e jogom rá.Az orvosok szerint a betegségnek tudható be,de nem értem hogy válhat valaki ilyen állattá?Az állat nem is tesz ilyeneket.Szoktunk beszélgetni,megbízható gyerek(16 éves),problémáival megkeres.Mégis,mit tegyek az érzéseimmel?Ma jól vagyok,de mi van,ha újra megteszem?Úgy érzem,talán jobb lenne,ha sikerül az a kísérlet.Nem akartam bántani,de ezt eddig csak a dokik értették meg.Mások nem értik,és magam sem.Csak fáj,nagyon fáj.Beszélhetek,viccelhetek,de ez ott lóg felettem.Sok rosszat tettem már,de egyik rossz sem fáj ilyen rettenetesen.
27. Zizisicc (válaszként erre: 26. - 754c7e07c3)
2007. jún. 15. 01:04

Tudom, hogy nem egyszerű, sőt iszonyúan nehéz! De ahogy a kicsi magban is már benne van minden, ami később hatalmas, erős fává teszi, hidd el benned is megvan az erő, a lehetőség, csak még mélyen eltemetve. A hangsúly azon van, hogy anyukáddal beszéld meg az akkori, mostani érzéseidet úgy mintha még veled lenne, bocsáss meg neki, ha úgy érzed kérj bocsánatot, és engedd elmenni. ÉS! Bocsáss meg magadnak is!

Nem szoktál vele álmodni?

26. 754c7e07c3 (válaszként erre: 25. - Zizisicc)
2007. jún. 15. 00:49
Nem egyszerű. Amikor belenézek a tükörbe, mindig anyámat látom. Olyankor dumcsizok magammal, de még mindig bánt a dolog. Biztos soká múlik el. Már 7 éve, hogy meghalt anyu. Mondjuk még haragszom rá is, hogy meg mert halni. A gyász eme formáját élem meg. Ez van, majd túlleszek rajta. Köszi a válaszodat, sokat jelent. De tényleg.
25. Zizisicc (válaszként erre: 24. - 754c7e07c3)
2007. jún. 15. 00:20

Szia Buzaskata!

Próbáld meg azt v. vmi hasonlót, mint amit leírtam az előbb! Hidd el, működik! Ne bűntesd magad!

2007. jún. 14. 23:39
Én anyám miatt vagyok kicsit szomorú. Amikor haldoklott, 8 hónapos terhes voltam, és aznap meg volt beszélve, hogy bemegyek hozzá, de tök szarul voltam, így nem mentem be a kórházba. Aznap éjjel meghalt, és a hugom mondta, hogy egész végig velem akart beszélni. Mire odaértem meghalt. Ha picit jobban siettem volna...
23. Zizisicc (válaszként erre: 9. - Rituska83)
2007. jún. 14. 23:25

Nekem apósom ment el úgy, hogy nem tudtam vele kibékülni. Nagyon szerettem és azt hiszem ő is szeretett, mindenesetre a férjem családjából ő volt az egyetlen, aki elfogadott. Mégis egy anyósom által kirobbantott buta vita miatt úgy éreztem, hogy elárult és a tüske bennem maradt. Nem tudtam neki megbocsátani. Aztán hirtelen rosszul lett, éleszteni kellett. Visszajött, kezdett javulni, vártuk a kiírt műtétet. Másnap készültem be hozzá a kórházba, aztán hajnalban elment. Évekig bűntudatom volt miatta, hogy elkéstem.

Azóta más irányt vett az életem, alternatív terápiákkal és ezotériával kezdtem foglalkozni. Sok mindent tanultam és sok mindent megértettem azóta. Egyszer amikor apósom emléke és a bűntudatom megint padlóra küldött, elkezdtem apósomhoz beszélni. Elmondtam mindazt, amit akkor a kórházban akartam neki mondani: hogy mennyire szeretem, hogy milyen sokat jelent nekem, hogy ő elfogadott, bocsánatot kértem tőle a haragtartásomért, elmondtam neki, mit éreztem akkor az ominózus veszekedés alatt, megbocsátottam neki is és végül megbocsátottam magamnak is. Elbúcsúztam tőle és elengedtem. Közben jól kisírtam magam, de most azt is éreztem, hogy a lelkemről, szivemről a mázsás kő eltűnt. Azóta is sokat emlegetjük, de nyoma sincs a bűntudatnak, önvádnak, szorongásnak. Tudom, hogy az üzenet eljutott hozzá és rendeztük a konfliktusunkat. Mindenkinek ajánlom ezt a módszert, és természetesen nem csak eltávozott szeretteinknél működik, hanem a velünk élőknél is. Szóval, sohasem késő!!!

2007. jún. 14. 21:16
kegyeset hazudtam, és sajnálom már hogy nem védtem meg magam úgy ahogy kellett volna.ha kiállok magamért, akkor nem kellett volna hazudnom.nem szoktam.nagyon bánom.
2007. márc. 8. 14:46

Nagyon bánt,hogy ilyen hülye vagyok.

Egyedül nemvagyok képes elutazni,mert félek .

2007. márc. 8. 14:04
Megbántottam az anyukámat, annyira sajnálom...régen voltam a temetőben az apukámnál és a nagyinál egyszerűen semmire nincs időm...nagyon szégyenlem magam....
19. gpetra (válaszként erre: 18. - Gota)
2006. dec. 21. 10:13
Szerintem emiatt ne emészd magad! Ha úgy gondolod, hogy írnod kell neki, akkor írj! Ha már egyszer elküldted azt a másik levelet, akkor azt nem teheted meg nem történtté, ha pedig haragudott miatta, akkor az is akkor volt, amikor megkapta. Nem hiszem, hogy egy újabb levéllel rontanál a helyzeten. Veszteni valód már nincs :)
18. gota
2006. dec. 21. 09:28

Nekem is lelkiismeret furdalásom van.

Évekkel ezelőtt nagyon összebalhéztam egy haverommal, mert olyan volt, mint aki nem épeszű.(Nem csak én, mindenki a társaságból.) Aztán láttam, hogy fent van iwiw-en, és írtam neki egy nem túl szép levelet... Azért, mert többen mondták, hogy békülni szeretne, és már megbánta, amiket csinált. Az bosszantott fel, hogy tényleg nagyon durva dolgokat művelt, most meg kijelenti, hogy megbánta??? Na mindegy, de a lényeg az, hogy aztán néztem csak meg a képeit, és láttam, hogy van barátnője, és azt is ráírta a képre, hogy nagyon szereti. Ez pedig annyira megható. Én pedig meg sem hallgattam. Biztosan nagyon rosszul esett neki. :( Lehet, hogy tényleg visszatért a régi önmagához, én pedig nem is adtam neki esélyt. De nem merek neki megint írni, hogy ne haragudjon azért a levélért... Nagyon-nagyon rossz érzés. Sosem csináltam még ilyen gonoszságot. :(

17. 4423e63349 (válaszként erre: 16. - Tünde733)
2006. dec. 21. 09:00
Ne bantson!Biztos a ketsegbeeses miatt voltal olyan.En meg tudlak erteni,hiszen meg sohasem voltal ilyen szituacioban.En sajnalom hogy többet nem tudtam segiteni(Andinak is):(
1 2 3

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook