Azok a fránya anyagiak... (beszélgetés)
hát iskolába járok nappali tagozatra és nekem is van havi bevételem mellette igaz nem annyi mint páromé de nekem is bejön pár 10-es...
és nem érzem eltartottnak magam...
és párom se érzi úgy...
mert én az iskolában a jövőmet alakítóm...nem pedig a napot lopni járom oda...
de ha ez neked azt jelent, hogy eltartatom magam...akol gondold ezt...
Nem akarlak bántani Kislány, de a te véleményed nem eléggé kompetens ebben a kérdésben, mert pillanatnyilag - úgy tűnik - te vagy az eltartott.
Akkor lenne ez korrekt részedről, ha fordítva lenne és mégis így nyilatkoznál.
nálunk 10-én nagy vásárlás mindig ketten megyünk és itthon átbeszéljük mik kellenek.
Ha a konyhára megvan minden megbeszéljük kinek mi kell még külön (ruha, cipő stb...)
és utána egy külön perselybe van a pénz...
ami szépen be van osztva...
minden nap 1000körül van a boltba....
és ha valamire még kell ott van a többi egybe rakva és ha veszünk ki mindig megmondjuk egymásnak...
nálunk ez így a természetes..
Ez eléggé jelentősen több, mint a fizetése... Azt már én is mondtam, hogy húzzuk össze magunkat egy hónapra és szépen kirúgjuk magunkat. Kértem, hogy ne kérjen kölcsön senkitől, erre azt kaptam, hogy nem mindegy, hogy mikor tankolja bele ugyanazt a pénzt?!
A mai sztori: Ha a hegy nem megy Mohamedhez... Még mindig a nadrágvásárlás. Ha nem jön el velem, mert mindig van valami fontosabb, gondoltam majd odaviszem neki és valami csak jó lesz. Odahurcibáltam neki 2 sétakörből összesen 3 nadrágot, egy sem lett jó. MAjd a kollégái erőteljes nyomására eljött velem egy órára nézelődni. Volt is 2-3 nem túl drága, de szerintem csinos nadrág, de derogált őkelmének felvenni, mert nem márkás. Erre: majd veszünk, ha lesz pénzem... És még én voltam a bunkó, hogy rákontráztam, hogy november vagy december óta ezt hallgatom és semmi változás. Majd mikor már üvöltök vele az utcán, hogy jobb lenne, ha nem válogatna, mert nem teheti meg jelenpillanatban és inkább legyen rajta jó állapotú, de olcsó nadrág, mint szakadt, de márkás, szintén én vagyok a rossz... Nem véletlenül nincs minden emberen márkás és drága nadrág...
mert ez a természetes szerintem...
én ezt a külön kaszásat nem vágom...
kicsit olyan mintha együtt is meg nem is...
vagy rosszul értelmeztem ???
én így gondolkodok...
mi lassan egy éve vagyunk együtt és sose volt olyan hogy enyém tied...
nekem fura volt elején de párom miatt megbékéltem vele...
sose vágta még a fejemhez, hogy az ö keresete több mint az én 30-am suli mellett...
Jééé!
A fiatalok között is vannak hasonló gondolkodásúak?
Tudod az a baj velünk, hogy mi már egy egészen más korosztályt képviselünk, mint azok legtöbbje, akik ide írnak.
Mi nem nagyon tudjuk elképzelni se, hogy a világ megváltozott.
Úgy vagyunk ezzel kissé, mint a "vak a tejjel"
(Viccet ismered?)
Szerintem akik igazán szeretik egymást,azokbanfel sem merül ilyen,h.enyém,tied...követelt a különvagyon képezhet.
Igaz szerelem.= te enyém,én tied.miénk.
Megfelelő itt is a válasz, amit nagyon szépen köszönök.
Bár kissé "hülyén" fogalmaztam, a "divat a közös kassza" kifejezéssel, mert valójában azt akartam írni, hogy ott ez nem divat kérdése, hanem teljesen általános és elfogadott dolog.
Csupán számomra furcsa ez a megoldás (és most mindegy is, hogy ott, vagy itt) ezért kérdeztem rá, hogy ott mennyire veszik/veszitek "komolyan" az elszámolást.
A szekrénybe bújós példát természetesen direkt kiéleztem "kisarkításnak" említettem, remélve azért azt, hogy ennyire azért nem "pontos/fontos" az elszámolás. Sajnálnám, ha komolyan vetted volna.
Részemről soha fel nem merült, hogy Svédországban, vagy bárhol a világon könnyű, vagy éppen nehéz.
Mindenhol dolgozni kell. Aki nem veszi ezt komolyan, az megfizet ezért. Talán annyi a különbség ország és ország között, hogy van ahol tisztességgel megfizetik az embert, és emberszámba is veszik, és van olyan, ahol csak "zembernek" szavazógépnek, vagy éppen "panelprolinak" tartják.
De ebbe most azért nem mennék bele, mert ez már politika!
Mégegyszer, köszönöm szépen a válaszod.
Azért meg nem kell mentegetőznöd, hogy hosszú lett. :)
ezt jól leírtam
Jav.: 200 ezret * :D
Az semmi!
A fodrászom mesélte,hogy a lánya és a veje összesen keresnek 120.000 ft-ot és albérletben laknak és még gyerekük is van, erre varjatok gombot..nem kell nagy lábon élni..igényük biztos nekik is van vagy lenne...de kitudok akadni mikor valaki egyedül sír,hogy CSAK 200.000 ezret keres..pff..
Bár elküldted privátban is ugyanezt, de itt is tudok rá válaszolni. :))
Természetesen ez a dolog nem ennyire sarkított, ezt nyilván te is gondolhatod.
Egyszerűen annyiról van szó,hogy a közös költségeinket, úgymint lakbér, rezsi, élelmiszerek, stb, ezt együtt fizetjük. A bevásárlást úgy kell elképzelni,hogy egyszer ő fizet, egyszer én, nem számoljuk el ezt külön. Ha esetleg valamilyen gépet veszünk (pl múltkor porszívót), annak is "kettédobjuk" a költségét, de ugyanígy előfordulhat,hogy vagy az egyikünk veszi meg, vagy a másik.
Ha nem haragszol, a szekrénybe bújós evéssel kapcsolatos hülyeségre nem reagálnék. :)
Természetesen emellett gyakran előfordul,hogy meghívjuk egymást étterembe, nyilván soha nem történhet olyan,hogy távozáskor fogjuk és kettéosztjuk a számlát, mint ahogy olyan sem,hogy ha az egyikünk épp kevesebbet keres, akkor a másik nem ad neki, ez is totál képtelenségnek tűnik.
Nincs ilyen nálunk,hogy ez az enyém, ez a tiéd, egyszerűen arról van szó, hogy nem közös a kassza, hanem külön rendelkezünk az anyagiak felett. És minthogy nem ellenségként élünk együtt,hanem párként, ezért ebből soha nincs gond. Autónk nincs, sem gyerekünk,úgyhogy ezek a problémák nem merülnek fel.
De ha én szeretnék venni magamnak valamit, akár legyen az egy ruhadarab, vagy fodrászhoz menés, vagy tudomisén mi, abba semmilyen formában nem szól bele a párom, nem számoltat el, minthogy nekem se jutna ilyen eszembe vele kapcsolatban.
Még mielőtt felmerülne,hogy "Svédországban könnyű", azért hozzátenném, hogy az itteni viszonylat szerint mi nagyon szerény körülmények között élünk, saját lakásunk sincs, és világéletemben így gondolkodtam és tartottam természetesnek, otthon Magyarhonban is.
Igazából nekem olyan szinten természetes ez a fajta megosztás (Svédország vagy Magyarország, tökmindegy), hogy tulajdonképpen nem is értem a felmerülő kérdéskört. :)
Bocsánat, hogy hosszú lett. :)
Tudom, hogy Svédországban élsz. Azt is tudom már, hogy ott "nem divat" a közös kassza.
Talán jó, talán nem. Ezt innen elég nehéz eldönteni, és nem is akarom.
Azonban egy pár kérdés felmerült bennem.
Ha nem haragszol feltenném.
Bár lehet, hogy itt többen most felhördülnek majd, mondván, miért nem privátban faggatózom.
De, ha csupán egyetlen ember profitál belőle (rajtam kívül) akkor már megérte. :)
(Akit meg nem érdekel, legfeljebb elolvasás nélkül továbblép)
Kérdéseim a következők:
- A közös költségeket ugye felezitek, a saját kiadásokat pedig, ki-ki alapon rendezitek?
- Hogyan számoltok el a közös költség azon részével, amit bár mindketten használtok, de eltérő mértékben? (TV előfizetés, Internet, Újságok-folyóiratok)
- Az otthoni étkezést hogyan lehet elosztani? (Szerintem egy férfi legalább 2-szer annyit fogyaszt, mint egy nő)
- Ha valaki megkíván valami ételt, italt, édességet, vagy egyéb csemegét, az megveszi magának és a szekrénybe bújva megeszi egyedül, mert ezt az ő pénzéből, saját magának vette? :)
- A heti-havi nagyobb bevásárlásokat hogyan lehet közösen fizetni? Külön blokkoltatjátok a közös dolgokat (mosópor, öblítő, WC-papír, stb.) és külön-külön azokat amiket csak te, vagy ő használ? (tampon, szemceruza, alapozó, szájfény, borotvahab, borotva, arcszesz, stb.)
- Komolyan mondod, hogy ezt így csináljátok?
- Ha együtt menetek valahova, akkor melyiktek kocsijával mentek? Ilyenkor ki fizeti az üzemanyagot? A futott km arányában az egyéb költségeket is megosztjátok, mint az amortizáció, olajcsere, szerviz, biztosítás, mosatás, stb.? (Ezek meghaladják jóval az üzemanyag árát)
- Ha gyereketek lesz, annak ki veszi majd a ruhákat? Az közös lesz? És ha neked megtetszik valami, ami jó lenne a gyereknek, de nem feltétlenül fontos (játék, ruha, vagy bármi) akkor megveszed és kéred az árának felét?
- Ha sétálsz majd a gyerekeiddel és megkívánnak egy fagyit, üdítőt, vagy hamburgert, azt megveszed és otthon benyújtod a feléről a számlát?
A háztartási munkát hogyan osztjátok el? Azzal hogyan számoltok el? Mindenki mossa, vasalja a ruháit a saját mosószerével, öblítőjével? Akkor a vízzel és a mosógép, vasaló, stb. áramfogyasztását is külön méritek? Egy nő lehet, hogy kétszer annyi mosni-vasalni valót termelhet, vagy az is lehet, hogy a férfi dolgozik olyan helyen, hogy ötször annyi lesz a koszos gönce.
Ezer ilyen kérdés merült még fel bennem, de nem folytatom, mert unalmasnak tűnhet.
Csak azt akartam érzékeltetni, hogy addig, míg két ember fiatal és nem kötöttek házasságot, nincs gyerek, addig ESETLEG tartható ez az állapot, de később már bajos lehet ezeket kezelni.
Az már csupán hab a tortán, ha véletlenül a férfi 4-5-ször akkora jövedelmű, akkor is fele-fele a hozzájárulás? Vagy akkor fizetés/jövedelemarányos?
Ha a férfi jövedelme lehetővé teszi, hogy minden évben 1-2 hónapot a Bahamákon töltsön teljes ellátással, míg a nő a repülőjegy árát is csak k.rválkodással lenne képes előteremteni (ahogy egyik "kedvenc, közös ismerősünk" írta) akkor külön-külön mennek nyaralni is?
Az is baj,hoĝý a gyerekek nincsenek megtanítva a gazdálkodásra.a pénzzel való bánásra.
A szülőknek látni kellene az elrettentő példákat.Látni, hova vezet ha nem figyelnek kellően csemetéikre már kicsi koruktól kezdve.Boldogtalan,elégedetlen emberekké válnak felnőtt korukra. Párjuk,unokáik életét is kellemetlenné, sivárrá téve.
Tehát nagy a felelősség!
Ha valakinek a HAVI NETTÓ fizetéséből 211.130,- forint jut ilyenekre, az ne panaszkodjon! Egyetlenegyszer húzza össze magát, és oldja meg anélkül, hogy kölcsönt kérne bárkitől.
Aztán már mindenre futni fogja a pénzéből!
Csak SOHA, DE SOHA ne kérjen kölcsön senkitől se!
(De nem is fog rászorulni)
Az a jó,itt minden szó megmarad. Letagadhatatlanul.!!!
Az a bizonyos fórum is megvan:))lehet idézni!