Azok a mocskos anyagiak (beszélgetős fórum)

ahh bocsánat nem mindíg tudom magam úgy kifejezni ahogyan kellene:D

De ahogy látom megértjük mi egymást;)

Nem biztos, hogy csak mert a valaga ala raktak, akkor nem erdemelte meg.

Van egy nagyon nagyon kozeli ismerosom, no, egyke. Gazdag csalad, igen mindent a valaga ala raktak es igy nott fel, sot tetejebe fiatalon meghaltak a szulei es mindent a csaj orokolt.

Igy senki nem azt nezte hogy huszonevesen egyedul maradt egy vallalkozassal amihez egy kukkot sem ertett es a szuleit elvesztette. Mindenki csak azt leste, hogy huu mennyi millioja lehet es mindezert semmit nem tett...

Teltek multak az evek, termeszetesen a vallalkozas megvan, mert a csaj vert izzadva de valahogy kitanulta es vitte tovabb. A tarsa jol atverte, milliokat veszitett, megintcsak az emberek azt neztek, ugyan mar, maradt neki eleg!

Megint osszeszedte magat par ev alatt, ma mar csaladja van es most ingatlanbol el... Leegett a haza.

O az aki barkinek mindig felajanlja a segitseget, es amikor a dolog tortent, basszus, mindenki csak nezett, senki az ujjat nem mozditotta hogy megkerdezze, mire van szuksege, par szoros baraton kivul.

O megtanulta a lecket, hogy mar 3x ujrakezdte, 3x is ujbol meggazdagodott sajat erobol de az emberek mindig csak az elkenyeztetett milliomos not fogjak benne latni mert szerintuk nem csinal semmit. Igazabol nem csinal olyan sok mindent tenyleg, de amihez nyul, "arannya" valik, es mostmar azt hiszem hogy ezek utan, ahogy az emberek viselkedtek, nem fog buntudatot erezni ha csilivili autoval jar.

Szoval erdekes modon, de valahogy amikor neki jol ment akkor mindenki elvarta hogy o adjon maskulonben o a bunko ugye, de amikor neki volt szuksege segitsegre(csak par dolgos kezre, es par segitokesz anyukara akik vigyaznak a gyerekekre amig o takaritja a romokat), szinte senki nem volt hajlando(par szoros baraton kivul)

Nos ezen az előbbin gondolkoztunk nemrég apummal, hogy vajon megváltoztatna e a pénz minket. De amondó vagyok én egyszerű ember vagyok voltam és leszek, és nem boldogít a pénz. Jó ha van, de nem vágyom rá, elég a kis kuckóm ahol élek, nemkell kocsi van busz, nemkellenek ékszerek meg ruhák, nemvágyom úgy semmire. De mégis. Pár könyvre amit olvashatok. Ennyi.

Ja gribedli az még eszembe jutott, hogy aki úgy nőtt fel, hogy mindent a kis valaga alá raktak, később nemfogja megbecsülni a pénzét ami van. De teljesen ez sem igaz, mivel megint a falunkban ismerek egy lányt akinek gazdagok a szülei, de ő nem herdál hanem tanul, nem látom drága ruhákban sosem, nem villog az aranygyűrű az ujján nincsen többszázezres mobilja. Beszélgettem is vele, ő nemvágyik ilyenekre.

Nos igen. Meg kell látni az élet azon szebb oldalát, ami pénz nélkül is nagyon értékes.

Azert ez kicsit ugy hangzott mintha csak a szegenyek lennenek kepesek szeretetre stb a gazdagok meg mind koszivuek.

Ezek szerint csak a szegenyek hazassaga lenne tartos stb csak nekik vannak ertekeik...

Szerintem hozzaallas kerdese is, tehat most akkor az emlitett rokonok elvileg "elszegenyedtek" egy kicsit, tehat ezutan ok is jobban szeretik majd egymast?

En ugy latom hogy nagyon sokszor aki marakodik, az a kicsin is marakodik, ezert mondjuk vannak, akik egy bizonyos fizetes folott nyugodtabbak, mert legalabb az alapveto dolgokon (mit eszunk?) nem kell leallni veszekedni.

Ja es ennek hatulutoje, hogy amikor valakinek VAN, akkor ugye mindenki csunyan beszel es alig varja hogy valami rossz tortenjek, es annyira tudnak orulni a mas szerencsetlensegenek hogy ihaj!

Tisztelet a kivetelnek. Egyebkent en egy nagyon szegeny csaladbol szarmazom es volt lehetosegem hallgatni ilyen marakodasokat, irigysegeket, de ugy gondolom hogy aki mar szegenyen is ilyen az nem is erdemli meg hogy tobb penze legyen

Jól estek a szavaid. Engem is szoktak hátbatámadni, de már hidegen hagy.

Még egy gondolatot szeretnék leírni. Vannak a húgomék, na nekik kb: 2 évvel ezelőttig jól ment. Utaztak télen, nyáron. Olyan dolgokat vásároltak, amiket nem is használnak. Magyarúl szórták a pénzt. Most ott tartanak, hogy kétségbe vannak esve, hogy nincs meg aza bizonyos összeg havi szinten, ami az ők jólétét biztosította. Hozzá teszem, hogy nincs náluk szeretett, odabújás a másikhoz, a bizalom, mindíg szidják egymást. Pedig van egy 7 éves lányuk, akinek nagyon hiányzik a szeretett.

Na nekem ez az élet nem kell, inkább legyek szegény, de boldog a párommal, és a két rosszcsont gyerköccel. Az élet mindíg megoldja a dolgokat, csak nekünk kell odafigyelni rá.

Írtátok, hogy adakoztok, még ha kevés is van. Mi is elkezdtünk adakozni, és láss csodát, elkezdett az életünk pozitív irányba változni. Ahogy adtunk, mi is kaptunk. / A páromnak lett munkahelye./,és ez csak a kezdett.

néha nagyon jó megosztani másokkal az ember bánatát örömét úgy, hogy nem támadják hátba. Sajnos nagyon sokszor tapasztaltam azt a jelenséget, hogy valakiben megbíztam, és aztán a végén én lettem elmondva mindennek..:(

De felnőttem, mostmár csak a párom érdekel és az az egy két barátom aki maradt, és akire tudom hogy támaszkodhatok.

:) Csak olyan gyorsan meg sokszor írtam hogy már cikinek éreztem.:D

Gribedlinek meg már nemtudok mit írni, igaza van és pont. Persze nekem is vannak külön nézeteim meg másoknak is, de szerintem ezzel nincs baj, nincs két egyforma ember a világon.

:)

Jesszus!Honnan szedsz te olyat,hogy untatsz????

Minden nap mikor gép elé kerülök folyamatosan lesegetem írt-e valaki valamihez,amihez én is....

Nekem teccccik ez a közösség,nem hiába léptem be,és ha ezt most mindenki olvassa,akkor itt kérlek meg Kedves Mindenki,hogy ne kezdjetek olyannal levelet,v kommentet,h "bocs,ha zavarlak"!!!

Én szeretlek titeket,én minden hozzászólás szívesen fogadok!!!Hát komolyan!!:)))

Irgum-bejnye!!

Az írásodhoz pedig annyit,hogy emelem kalapom,és minden tiszteletem a Tiéd!!!És látod,engem igazol(bocsánat,a felvetést,ami bennem van),hogy minden áldozat megtérül!!!

Gribedli:pussz!!!!

:)

Az is igaz, ha valaki ugy szuletik hogy mindig elkolti mindenet, akkor ha sok lenne, az sem lenne eleg soha. De egyebkent nem hiszem hogy az osszes "gazdag" erzeketlen es hideg es boldogtalan stb. Azt hiszem inkabb hogy azok a boldogtalanok akik minden helyzetben azok lennenek. Hozzaallas kerdese. Szoval akinek keves van es azt mondja hogy igy is boldog, nem kellene neki a gazdagsag, na az boldog lenne gazdagon is.

Biztos nehez dontes lehetett...de volt eredmeny, remelem meg tart sokaig:)

És gribedlivel abban egyetértek, hogy nincs lehetetlen csak tehetetlen.

Tehát, mindegy hogy gazdag vagy szegény családba születek, rajtam múlik hogy mim lesz és mim nem lesz.

Egyébként bocsáss meg a sok kommentemért ha unalmas szólj kérlek:)

Tudod babocska, mikor az exem kiraktam anno, mi között mérlegeltem?

Boldogtalanság, de lesz mindenem ami kell ( nem gazdagok, de mégsem szegény emberek, szorgalmas család. )

Vagy

kishíján utcán élek, de boldogan, anyámmal az árverezés alatt álló fűtetlen néha villanyozatlan lakásban.

Én ezt az utóbbit választottam, és pár hónapon belül pedig rámtalált a legnagyobb boldogság amiről valaha is álmodni mertem.:)

Én azokat az embereket becsülöm igazán, akik abból a kevésből is jó szívvel adnak ha kell, és nem kérnek érte cserébe semmit.

Én magam részéről nem akarok nagyképűnek tűnni, de ha van, szívesen adok akárkinek.

Sok olyan gazdag családot ismerek, ahol a feleség igen csak felemelt fejjel jár...virít a műköröm, műcici, zsírleszívás... én úgy vagyok ezzel, még ha sok pénzem is lenne egyszerűen nem vinne rá a lélek hogy ilyeneket csináljak, egyszerű ember vagyok, az is maradok örökre. És valaki hiába gazdag, meg akarják magyarázni hogy a gazdagsághoz kell a szépség és muszáj ... ó ugyan!

De azt se higyje senki, hogy lenézem ezeket az embereket, de irigyelni sem irigyelem őket. Ismertem egy gazdag jól nevelt lányt, mindene megvolt, csak épp az nem, ami igazán lényeges lett volna. Boldogság... család, szeretet...

Mérlegeltem magamban hogy ez megérné-e nekem ha hasonló helyzetben lennék? Nem. Inkább legyek szegényebb, de boldog. :)

Szia!Örülök,ha tetszett!:))

Kívánom mindnyájatoknak,hogy sikerüljön mindig kifizetni amit kell,és nyugodt szívvel lefeküdni,a jövőt biztonságban tudni,kellően "merni"élni,és a szeretet-béke-összetartás csodálatos ereje járja át minden kapcsolatotokat!!

Mert nincs szebb,és jobb dolog annál,mint hogy a szeretteinkkel legyünk,és békében,biztonságban,egészségben éljünk együtt!

Puszi Mindenkinek!!!:)))

Nagyon jó a cikk,teljesen olyan mintha magamról, magunkról írodott volna, egy kis bökkenővel,nálunk már van 2 kisgyerek.

Én azt szoktam mondani, hogy kell a pénz, de az nem old meg mindent. Igen a hitelt, és a csekkeket kitudjuk fizetni, de mi van a szeretettel, az egészséggel, és a többi hasonlóval. Azt is megtudjuk venni pénzért?

Mi is sz.r helyzetben vagyunk, de a párom mindíg azt mondja,hogy mindent megoldunk. És tényleg így is van.

Jo, mondjuk ezek olyan dolgok, hogy a rossz elobb utobb visszavag.

De hibaztatni valakit, mert mondjuk beleszuletett egy gazdag csaladba, vagy mert orokolt, es ramondani, hogy " persze igy konnyu" na ezt nem mernem igy mondani. Mert az egy dolog, hogy ki mibe szuletik bele, de egy jo szitut meg is kell tudni tartani.

Szoval pl aki nem hajlando hajnali 5-kor felkelni amikor az egyetlen munkalehetoseg ezt kivanja, es inkabb munkanelkuli, az ne irigyelja a milliomost aki pl mindennap ebben az oraban kel, hogy mielott beindul a varos, megerkeznek a kliensek, mindent atellenorizzen nyitas elott, hogy az alkalmazottak mindent jol csinaltak-e?

Hogy o speciel az uzletet orokolte vagy egyedul kezdte, edes mindegy, a jelenben ugyanugy megizzad erte. De sokan csak a kulsoseget veszik eszre pl hogy milyen kocsival jar es mekkora haza van.

Szoval erre is ertettem, mindenki kap egy feladatot az elettol de az mindig az o kepessegeihez van merve, vagyis hogy o maga miben a legjobb vagy mit kell fejlesztenie. Ez lehet fizikai teher vagy mentalis, kisebb vagy nagyobb de annyi amennyitol az illeto pont egy kicsit megszakad, megtorik.

Ezert nem szoktam irigykedni, de meghatodni sem nagyon a masik bajan (es ez nem szivtelenseg a reszemrol, csak hiszem hogy neki ez volt megirva), sot a magam bajain is egyre kevesebbet kesergek (amikor vannak, de nagyjabol pozitivan allok hozza) :)

Én szívesen jelentkezem a pénzes ember nejének!:DDD

Node viccet félretéve én saját bőrömön tapasztalom, hogy nekem sokkal többet kell tennem mindenért, mint másoknak. Minden téren teli van az életem akadályokkal. És folyton csak küzdök. De valahogy én ezt nem is érzem már tehernek. Úgy látom, hogy nekem tanulnom kellett sokat a saját hibáimből és ez által lettem egyre jobb ember. Az a bibi viszont megvan, hogy mire én tényleg más ember lettem addigra sokak elpártoltak mellőlem. Bizony néha áldozatokat is kellett honom. De azt gondolom, hogy ha 10 évvel ezelőtt történtek volna meg bizonyos dolgok velem, akkor még nem álltam kész rá és bizony sokkal rosszabbul járhattam volna. Ezt nem csak anyagi téren értem, hanem érzelmleg is. Hiszem, hogy mindennek van értelme maximum az adott helyzetbe nem látom, nem látom be az értlmét, hogy miért történnek velem meg rossz dolgok. Igaz sokszor a jó dolgot sem értem. Van, hogy nem teszek semmit és mégis megjön egy nagy üzlet, amiből nagy pénz van. Néha meg dolgozom hónapokig egy dolgon, de nincs egy vas bevételem sem.

A lényeg a hitem. Amikor padlóra kerülök, akkor is próbálom a pozitív szalmaszálat elkapni és felkapaszkodni.

Sokak meg pont azért kerülnek bele helyzetekbe "önhibájukon" kívűl, mert sodródnak az árral és lusták szembenézni a gondokkal.

A minap mesélte egy ismerősöm, akinek tönkre ment a házassága és a vállalkozás és becsődölt, hogy most utólag jött rá, hogy a exfeleség már 2 éve saját zsebre dolgozott. Tehát a csaj már évek óta tudatosan készült a kiugrásra. Én sajnálom a pasit, de kicsit sem ítélem el a nőt. A pasi a hibás, mert nem nézett a dolgok mögé. Azt gondolta, hogy ha a szőnyeg alá söpri a problémákat, akkor azok a problémák nem léteznek. Azt mondja, dehát ő megbízott a feleségben. Igen itt kell azt mondani, hogy az üzlet és a barátság nem fér össze. Attól, hogy bízik a feleségben, attól még a főkönyvet néha átnézhette volna. Mondjuk akár évente egyszer. Abból rájött volna, hogy nagy a gáz. De ő nem tette, mert lusta volt hozzá. Most meg azt mondja azért, mert ő bízott az asszonyban...kérdem én hát milyen pasi az, aki sem azt nem veszi észre, hogy az asszony vállni akar, sem azt, hogy a közös céges bankszámláről kiszivárgott két év alatt 14 milkó...

Tehát mielőtt ítéletet hoznánk az asszony felett, vagy bárki felett azért mindkét felet vizsgálnunk kell....

Nagyon jól világítod meg a helyzetet:feladattal születünk egy adott helyre,és életünk végéig kísér minket a kérdés:Meg tettünk minden tőlünk telhetőt?

Aki az évek során változik,úgymond kivetkőzik magából,abban a hajlam benne volt.Csak rejtegette az igazi énjét.Nem biztos,hogy szándékosan.Olyasmi folyamat lehet ez,mint mikor a hernyóból pillangó lesz.Ha nem kellene végig mennie az érési folyamaton,akkor egyből pillangóként "születne".De meg kell járnia a maga "poklát" ahhoz,hogy eljusson igaz valójához.

És ami egyes emberek szemében rossz,vagy elítélendő,az másoknál jó és természetes.

Néha jó,hogy nem vagyunk egyformák,mert uncsi lenne.De néha jó lenne az a "fene nagy egyetértés"....

Tudom,és egyetértek veled,sőt a hasonlat jól mutatja a helyzetet.

A vicc csak beugrott..:)))

Engem sem igy neveltek, de nem merem csak ugy kijelenteni hogy xy mit erdemel vagy mit nem erdemel.

Ugy ertem, mindenki nagyjabol oda szuletik ahova szuletnie KELL, vagyis amit erdemel. Nem hiszem hogy csak mert valaki nem tesz semmit es beleszuletik a joletbe, akkor o nem erdemelte meg. Inkabb ugy gondolom, hogy ki-ki beleszuletik egy szituba es aztan rajta all, hogy mit hoz ki belole, mi lesz belole.

A vegen a kerek forog, es van aki a nagyon rossz korulmenyekbol is kilabal, egy rossz csaladi hatterrel is sokra viszi.

Csak egyszeruen mindenkinek sajat maganak kell szembenezni ezekkel az akadalyokkal. Pl a penzes palinak egy koltekezo feleseg, lehet hogy a sors keze: az illetonek meg kell tanulnia nemet mondani?

Ha a kornyezetemet nezem, nem tudnam azt mondani hogy egy xy penzes ferju feleseg helyere melyik szegeny lanyt tennem, mert az evek soran barki onzove valhat am (neveltetes ide vagy oda, egy bizonyos karakterrel szuletunk es az onzes bennunk van)

Hogy talalna-e kulonbet nem tudom, mert lehet hogy az evek folyaman valt ilyenne.

Anyam is eloszor sporolt a kozosbe, utana meg verszemet kapott es sajat maganak is sporolt... De az evek soran valt ilyen kapzsiva, nem rogton.