Az öndicséret bűzlik. Ez igaz? Avagy mi az egészséges önbizalom? (beszélgetés)
Nem értem, ezt miért írtad a hozzászólásomhoz.
Nem írtam egy szóval sem, hogy becsmérelje magát.
A magukról áradozókat és a picsogókat is utálom, mindkettő jellemtelen a szememben.
Én a talpraesett embereket szeretem. Ha valaki elmondja naponta 100 X, hogy ő micsoda remek munkát végzett, a szőr feláll a hátamon, hiszen ha tényleg jól végzi a munkáját látom, ha értek hozzá á én is, ha nem , akkor is felesleges vele traktálni.
Szélsőségeket nem kedvelem, de ugye vannak jócskán, akik az aranyközépúton haladnak, hála az égnek.
Az öndicséret szerintem finoman fogalmazva is taszító.
Az önbizalom egészen más, az kisugárzás, viselkedés, testbeszéd, szavak nélküli kommunikáció. (Más kérdés, hogy akinek megvan az egészséges önbizalma, annak a beszédmodora is más.
Az egoizmus önző, ön-központú magatartást jelent. Ha én jobban akarok kinézni, azt lehet esetleg egoizmusnak mondani, mert szorosan értelmezve ez az én javamat fogja szolgálni, de nem szokás így értelmezni.
Kivéve, ha más vagy mások rovására csinálom,pl. edzeni megyek a kedvesem születésnapján, vagy mondjuk táplálék-kiegészítőkre költöm a Nagyi születésnapjára félretett közös pénzt. Az ilyesmi egoizmus.
Nem nevezném öndicséretnek, ha kicsit viccelve azt mondom a páromnak: ugye csinos ettem, ugye ügyes vagyok? -De csak egyszer, mert ő magától nem dicsért meg. Ennyit el lehet várni a másiktól. De legyen elég egy-két kedves megjegyzés!
És érezd nagyon jól magad!:D
Megkaptam ma a barátomtól, hogy egoista vagyok.
Szerintem én ettől távol állok. Az tény, hogy az utóbbi időben fogytam és jobban érzem magam.