Az lettél, ami szerettél volna? (beszélgetés)

50 éves leszek idén, most megy másodikba a kisfiam, akivel egyedül vagyunk.

10 évig kellene folyamatosan suliba járni, vizsgázni. Szabi mind erre menne el. Drága a tandíj. Most már nem kezdek bele.

Sajnos nagyon más világ volt akkor, amikor nekem kellett pályát választanom. Több ilyen helyzet volt, teljesen más területen is, hogy jó volt az ösztönöm, de a kedves anyám elnyomta. ☹

Attól függ, mikori vágy számít. ;)

Kamaszként író szerettem volna lenni, de eladó lettem. Felnőttként beleszerettem a könyvelésbe, megtanultam, könyvelő lettem.

Intarzia készítő szerettem volna lenni,de ez sajnos csak terv maradt.

Így mást tanultam, és szerencsére azt a hivatást is nagyon imádtam.

Nem tudom. Valószínű egész életemben hajas babáknak varrtam volna ruhát, és játszottam volna mindig-mindig-mindig.

Ez nem jött be. Oksi, itt-ott van nyoma, de nem ez jött be, teháááát nem, nem az lettem. :)

Igen❤️

Egèszsègügyben vègeztem a nagymamàm tiszteletère,1

Màst is tanultam utàna,hogy legyen több szakmàm

Kimentem külföldre gyerekekkel dolgozni.Imàdtam a munkàm,mert nem èreztem munkànak.

Körbejàrtam a vilàgot,heti rendszerességgel magàn gèppel utaztam 5*szàlloda szobàban laktam ÚGY,hogy a legkedvesebb,legtisztelet tudó embereknek dolgoztam.

Család tagnak èreztem/ érzem magam.

A mai napig meghívnak csalàdi nyaralásokra,házukban.

Minden fiúgyerek szeretne kukás lenni :) lógni az autó hátulján.

Régen autószerelő volt sláger, lányoknak varrás.

Gyerekkoromban orvos szerettem volna lenni, egész pontosan sebész orvos.

Kétszer műtötték a kezem, csak érzéstelenítettek, attól kezdve dédelgettem ezt az álmot.

Végül közgazdaságiba mentem, egy ismerősünk ajánlotta, azt mondta, jó iskola, aki innen kikerül, sok pénzt kereshet.

És ez az iskola szépséges fővárosunkban van, ahol akkor jártam először, mikor felvételizni mentem.

Döntöttem, ott a helyem!!!

Így aztán a tartozik-követel, egyik zsebemből kiveszem-másik zsebembe beteszem, és a pénzügy rejtelmeivel tömték a fejem.

🤣🤣

Nem, nem az lettem, ami gyermekként szerettem volna lenni. A gyermeki fantáziának elég egy mese, egy film, hogy az szárnyalni kezdjen.:)

Még 18 évesen, érettségi után sem tudtam mi leszek. Azt tudtam, hogy dolgozni akarok, önálló életet.

Aztán az első munkahelyen szembe jött az informatika. Beleszerettem és elégedett vagyok. Ma, már nyugdíjasként is tudok ezen a területen dolgozni.

Unokaöcsém gyermekként kukás szeretett volna lenni. Mérnök informatikus lesz.:)

(Remélem, egy kicsit az én hatásomra! A szülei a nyelvi képzésekre tették a hangsúlyt)

Nem, ki a fac szeretne gyermekkorában jogász lenni? 😂🫣

De már én sem űzöm a szakmát.

Gyerekkoromban konstans menyasszony akartam lenni 😂

Igen!!!

Boldog, elégedett ember szerettem volna lenni és az vagyok!

Örülök, hogy élek, és szerethetek, hogy szeretnek és ami kell, az megvan körülöttem!

Nem vágyom hatalmas dolgokra, de sok kedves örömre, apró meglepetésre igen!

Adni is és kapni is!!!

Az egyik opció teljesítve.

Most ott tartok, hogy a ló stimmel, de nem erre a részére gondoltam.