Az idősek között miért lesz néhány utálatos? És hol a határ, ameddig ezt el kell viselni? (beszélgetős fórum)
nem általánosítottam.
ha elolvasod figyelmesen a fórumcímet, láthatod.
az meg hogy a legtöbbje, én így látom, tapasztalom.
igen. ez a "köteles vagyok ápolni hisz ő is felnevelt" valahogy nekem fura.
az egy dolog, hogy ápolom és mellette vagyok hisz szeretem. de más egy kisgyereket felnevelni, akit a szülő "alkotott" tervezett, és más egy szülőt.
és akkor is furcsa, ha pl egész életében hanyag szülő volt és aztán elvárja hogy ugráljunk körülötte, de az is furcsa ha egy tök rendes szerető szülő idős korára kifordul magából és egy elviselhetetlen hárpiává válik.
a gyermek lelke mindenképp összetörik.
az orvos sosem említett alzheimert.
vagy megfordítva: akkor ennyi alzheimeres van?
Egyetértek..
Minden eset más...különböző élethelyzetekkel. Nem törnék pálcát senki feje felett sem, hisz a valóságot igazából az érintettek élik meg. Nehéz lehet megoldást találni nagyon sok esetben.
Elmúltam 64 éves, nem tudom, hogy mit tartogat még számomra az élet. Egyelőre jól vagyok, kiváló a kapcsolatom a gyerekekkel, és mindent igyekszem megtenni azért, hogy úgy szellemileg, mint fizikailag jó egészségben legyek, de senki nem tudja, hogy mit hoz a holnap.
El kell ismerni viszont azt is, hogy vannak olyan szülők akik megkeserítik a gyerekeik és a környezetük életét,... és nem is mindegyikük annyira idős, vagy beteg. Ilyenkor mondom azt, hogy egy élete van mindenkinek, és egyetlen szülőt sem jogosít fel az, hogy megszülte és felnevelte a gyerekét arra, hogy amikor eltelnek a feje felett az évek, akkor a korára hivatkozva a gyerek életét tönkretegye.
ha megnőne, majd plasztikáztatom...-)
kicsi mérleghinta..-)
Szerintem a 3 %-nál több jut be, de még mindig kevés.
A gond az, hogy sokszor hónapokat-éveket kell várnod a bejutásra.
Gyereked nem fog tudni gondozni, otthonba nem jutsz be.
Akkor hogyan tervezed?
Ez a fórumcím nagyon találó.
Én pont ilyen utálatos vénember vagyok.
magamra ismertem, végre rólam is szól itt valami..-)
Örülök, hogy nem ismerek ilyet, és nem vagyok ilyen helyzetben, és hát nagyon remélem, hogy nem is leszek. De ha mégis, akkor biztos bár mindent megtennék, de nem hagynám, hogy az életemet tönkretegye valaki.
Ha meg úgyis csesztetve vagyok, akkor majd nyugodtan lehet azért, amiért otthonba dugtam. És csak remélni tudom, hogy ha ilyen helyzetbe kerülök, lesz annyi pénzem, hogy be tudom dugni egy ilyen helyre, mert hát nem olcsó, és nem szociális alapon működik...
Igen, bizony ez így van. Én is ismerek olyanokat akiknek semmi nem elég. Mennek a gyerekei, hívják őket telefonon, sűrűn látogatják de nem elég. Ez sem elég, több kell. Hánytorgat, rosszindulatúvá vált. A munkavilágából 20-30 éve kiestek, fogalmuk sincs mi a munkavilága manapság.
Én azt mondom senkinek nem kell eltűrni. Mindenki adja meg a tiszteletet, a segítségnyújtást ha kell az ápolást, gondozást, de tönkre nem kell menni senkinek. És az a szülő aki ezt elvárja, hát nem is tudom. Én azt látom, hogy ezek az idősek "visszamennek" gyerekbe, önzőkké válnak, irigyek, féltékenyek. Na de mire?
A gyereket többnyire várják az emberek és többnyire gondoskodnak is róla amíg az igényli.
Az idős szülő pedig csak lesz. Ez nem kívánság műsor, és legtöbben nem is tudják, vagy nem akarják úgy akakítani az életüket hogy az idős gondozás beleférjen. Ők mást terveznek a saját életükkel, és ez érthető is.
Sajnos megoldatlan nálunk az idősellátás. Idősotthonba nem kerülhet mindenki. Olvastam, a helyet igénylők 3%-a juthat be.
Én is tudok olyan idősről aki halálra szekírozza a gyerekét. Nem demens. Az én anyám is pl. egész éltében ilyen volt. Nem vagyunk egyformák. Én 66 évesen is, úgy hogy nem szorulok gondozásra, hálás vagyok a gyerekemnek minden apró segítségért, gondoskodásáért, miközben tudom hogy öregségemre nem fog engem gondozni. A csekély nyugdíjammal pedig nem tudok állami intézménybe se bemenni később. Sokak idős helyzete megoldatlan.
Sajnos a sz.otthon , sokszor nem választás kérdése.
Nem mindenkinek van pénze ,otthoni ápolót fogadni.
Még valami,,,a szociális otthonok nem olyan mumusok ,mint ahogy sokan képzelik.Igenis vannak jó helyek,,megfelelő ellátással .Érezhetik jól magukat az idősek ott.
Itt az a kulcs hogy amikor ezt a megoldást választod,,akkor is ugyan úgy látogasd viseld a gonját mint egyébként,amikor meg nem tudod akkor megteszik ezt helyetted.
Ne fogalmazzunk ennyire sarkalatosan!
A legtöbben akik "bevágják" a szüleiket egy otthonba, nem jókedvükben teszik.
A mai lakás és jövedelmi viszonyok nagyon ritkán teszik lehetővé, hogy egy családtag otthon maradjon és 0-24 órában a demens hozzátartozóját ápolja.
Sajnos az Alzheimer kórnak és más agyi problémáknak vajmi kevés köze van a víziváshoz.
Az utolsó mondatoddal teljesen egyetértek.
Ahogy többen is írták,,ha valaki ilyen lesz,,ott nagyon megborult valami, demencia,alzheimer,depresszió(az igazi nem csak sima rosszkedv).
Van ismerős nekem is,,,férje elhúnyt utána szabadultak el a dolgok.Nem vette észre senki más ,,nagyon jó fej volt, de a családjával,,,hát,,,:((
Szóval aki ilyen beteg.