Az idősek között miért lesz néhány utálatos? És hol a határ, ameddig ezt el kell viselni? (beszélgetős fórum)

Van igazság abban amit írsz. Talán eggyel vitatkoznék.

"többsége az idősöknek világ életében rendes, megértő, segítő szándékú volt " Ezt miből gondolod? Talán mert a mai fiatal vagy közép korosztályt ilyennek látod? Nem ilyen a többség sajnos. Nem segítenek le-fel szállni tömegközlekedésre az öregnek, nem adják át a helyet, most a járvány időszakában se törődik egyik a másikkal, és sorolhatnám. Ha csak magamról beszélnék az van, hogy én, 67 évesen az utcabelieknek úgy köszönök hogy nevén szólítom közben, érdeklődő vagyok, ami felesleg terem a kertben szétosztogatom, míg tőlem soha senki meg nem kérdezi hogy vagyok, kell-e segíteni valamit, ha napokig nem látnak, akkor se nyomják meg a csengőt.

Biztos hogy van betegség, leépülés miatt is rossz hangulat, de mint lentebb írtam: Aki hülye, az is marad.

Ha nem vele él az ismerősöd, akkor még egész jó helyzetben van!

Örüljön neki, hogy még egyedül hagyhatja és annak is, hogy tud ápolót fizetni neki.

Sokan nem tehetik meg.

Sok-sok türelem kell hozzájuk.

Ha szeretjük az illetőt, akkor idegőrlő, de kibírható, ha amúgy sem voltunk oda az illetőért, akkor hamar feladjuk a látogatását is.

Csak egy sztori a demens anyósom kapcsán.

Még egyedül lakott és takarított. Lesett a székről. Néhány napig mondogatta, hogy fáj a combja, mert leesett a székről.

Aztán mondtam a férjemnek, hogy már napok óta panaszkodik, hogy még mindig fáj a lába, el kell vinni orvoshoz.

Elvittük és kiderült, hogy combnyak törése lett, csak nem mozdult el, így simán tudott menni, de fájt neki.

Az orvosnak már azt mesélte, hogy a férjem ellökte...

Mivel bent kellett maradnia és meg kellett műteni, így haza vittük a cuccát (ékszerek pl.).

Aznap megműtötték. Másnap reggel hívták a férjemet,hogy az anyukája jól van, de most azonnal menjen be.

Egy kisebb csapattal találkozott, ahol jegyzőkönyvet kellett aláírnia, hogy az ékszereket nem hagyták bent a kórházban. Ugyan is anyósom frissen műtve, egész éjjel járkált kürteremről-kórteremre, hogy ellopták az ékszereit és azonnal adják vissza. Az összes beteget, ápolót és orvost is meggyanúsította, éppen milyen kedve volt.

Elnézést kértünk, és mondtuk, hogy mint látszik demens, és nem most kezdődött.

Mindenki boldog volt, amikor hazavittük.

A hozzászólások sokaságából látható ,hogy nagyon is élő probléma,hisz az ország erőteljesen öregszik.Nálunk nincs meg a megfelelő számu szociális intézményrendszer ami befogadná az idős,rászoruló embereket.Sajnos hosszú éveket kell várni és bizony nagyon sok pénz a bejutás ára és a havi ápolási ,stb.dija,amit nagyon nagyon sokan nem tudnak megfizetni.Mi marad,amikor a beteg kikerül a kórháuból,mert most már nem igen tartják bent a betegeket gyógyulásig,marad az ápolási osztály.Volt alkalmam megnézni 1-2 ilyet.Nem írom inkább le...

Sokan leírták,hogy ők bizony nem lesznek ilyenek,de higyjétek el,hogy a többsége az idősöknek világ életében rendes,megértő,segitő szándékú volt és 70-80-90 éves korára a meszesedés következtében "fordul ki önmagából".Ez utóbbi saját tapasztalat a családomban.

Hol a határ? Amig nem lesz veszélyes önmagára és környezetére.Kettő egyforma körülmény,élethelyzet nincs,akkor hogy is lehetne megválaszolni ezt a kérdést?

Akkor nincs veszély!;)

Azt gondoltam, hogy csak idős korában lett ilyen.

Ha mindig ilyen volt, akkor nincs mit magyarázni rajta;)

Mintha nem ez lett volna a fórum címe...

De lényegtelen.

Úgy írtok, mintha mindenkire igaz lenne, holott nem, bár azt én is hallom, de nem tapasztaltam, hogy egyre több szülő, már fiatalon sem százas.

De mint írtam, már fiatalon sem.

Milyen szülő az, aki k.rvázza a tini gyerekét?

Az ilyen idősen bolond lesz.

De mivel egyre többen érünk el magas életkort, ezért egyre gyakoribb a demens idős ember, akik nem gonoszok, nem rosszindulatúak, hanem betegek.

...és a környezete hogy kezelje ezt, hogy ne kattanjon be midenki körülötte?

Úgy értem, rászólok meg helyre teszem pl, aztán amikor hazamegyek akkor meg marhat majd a lelkiismeret, hogy mivan ha ma láttam utoljára, és így marad meg az emlékeimben? Hogy épp lehurrogtam...mert hisz az időseknél minden nap számít és sosem lehet tudni, van e holnap. De azt sem tehetem, hogy hagyom hogy kikészítsen majd mindenkit. Ismerős apja pl már a negyedik betegápolót küldte el a búsba, mert szerinte mind meglopja és meg akarják őt ölni. Szerencsére most az utóbbi már tapasztaltabb, nem veszi magára, tudja kezelni a helyzetet, de volt amelyik vérig sértődve ment el, hogy őt megvádolták ilyennel hogy ellopott egy kopott sapkát és a bácsi leüvöltötte az ágyból, hogy mocskos rabló...

Mennyire idősekről beszélünk?

Az én idős ismerőseim, pl. a nőrokonaim, akik 70-78 évesek, mind tisztában vannak az árakkal, nem várják el, hogy mások vegyenek helyettük bármit.

Vannak idegesítő dolgaik, de nem gonoszok és utálatosak.

Persze, elvárják a látogatást, sőt azt is, hogy kapjanak egy sportszeletet, de ha ez megvan, akkor tuti, hogy sokkal többet szeretnének viszonozni.

Rengetegszer találok egy ilyen látogatás után a zsebembe néhány ezer forintot. Tudják, hogy sosem fogadnék el tőlük semmit, mert megveszem magamnak, telik rá, stb., ezért rejtik a zsebembe úgy, hogy ne vegyem észre;)

De tudom a bankszámlájuk számát, így visszautalom nekik:DDDD

Nem szeretnék veled vitázni, de nem tudnak gondolkodni!

Azt sem tudják, hogy milyen nap van, nemhogy a halálon gondolkodjanak...

Pedig, nem tudhatod.

Ha anyukád demens volt, akkor simán örökölhetted a hajlamot és bármikor beindulhat...

Én szinte teljesen nyugodt vagyok, mert a mi családunkra egyáltalán nem jellemző. Mindenki tiszta tudattal halt meg.

Bízok benne, hogy a férjem nem lesz demens, de anyukája miatt esélyes...

Ők nem tudják, hogy undokok!

Ők betegek. Anyósom volt olyan állapotba, hogy a gyerekeit nem ismerte fel, illetve olyan hallucinációi voltak, hogy majd nem kihullott tőlük a hajunk.

Hát ez jó!

Azt hiszem én is igyekszek megzakkanni, hogy a gyerekemet ne zavarja majd;)

Anyósom 2005-ben halt meg.

Úgy vettem észre, hogy a memória fényesítők, nyugtatók, stb. rontották az állapotát, ezt orvosnak is mondtam, erre azt javasolta, hogy szedje a vérnyomásos gyógyszerét, naponta 2 cavintot és esténként igyon fekete kávét.

Amíg velünk élt, addig bár voltak idegesítő dolgai, de nem volt túl rossz állapotba.

Igen, de a demencia egy gyűjtő fogalom, ami magába foglalja az alzheimert, a parkinsonkort, stb.

Én így tudom.

És tudom, hogy te biztos jobban tudod;)

Nem, nem erről van szó náluk.

Anyósom naponta többször beejtette a TV távkapcsolót az ágya mögé.

Amikor nem találta, akkor azonnal az villant be, hogy valamelyikünk eltette, hogy ő ne tudjon TV-t nézni. Hiába szedtük elő óránként együtt az ágy mögül, ő akkor is azt képzelte, hogy pl. az unokája elvitte és oda adta egy kislánynak.

Vagy:

Nem találta a melltartóját, amiről fogalmam sincs, hogy létezett e. Írt nekem egy kis cetlit, hogy adjam vissza a csipkés melltartóját, mert ő azt magának vette és nagyon drága volt. Ha kell nekem is olyan, akkor vegyek magamnak. Én 75C-t hordtam ekkor, ő 90/D-t. Egyszerűen nem értette meg, hogy nem tudnám hordani.

Vagy:

Akárhányszor vendégek jöttek hozzánk, jellemzően beszélgettek vele, stb. Miután hazamentek, akkor ezt mondta: olyan aranyos ez a Marika, mindig beszélget velem, de igazán vissza adhatná a táskámat!

Vagy:

Begyűjtött egy csomó cuccomat (táskámat, benne az irataim, és minden, ami az enyém, papucsomat, kabátom, stb.) amikor kerestem, akkor nála találtam meg. Nem gond, csak utána azt állította, hogy én elvettem tőle...

És még sorolhatnám...

Tehát, nem az emlékek miatt, hanem egyszerűen fogalma sincs, hogy mi történ 5 perce...

Én is 1 alzheimerest ismertem. Anyósomat.

Aki bár elvileg nem volt kötekedő, de az örökös képzelgéseivel mégis csak az volt.

Az ilyen ember mindig békétlen volt.

"„Az embereket csak szeretve lehet jobbá

tenni."

(Böjte Csaba)