Az idősek között miért lesz néhány utálatos? És hol a határ, ameddig ezt el kell viselni? (beszélgetős fórum)

Erre a helyzetre nincs más megoldás, mint hogy a gyerek megacélozza a saját lelkét, és ne hagyja magát zsarolni. Apám egyszer próbálkozott hasonlóval, olyat válaszoltam, hogy a fal adta neki a hat másikat. Érdekes módon azóta egyszer sem jött ki a száján hasonló hülyeség. Közel a 80-hoz teljesen aktív életet él, sakkozik, kocog, teniszezik, vitorlázik, nyáron molyol a kertben, színházba jár, kirándul, vicces, jó fej. Most két éve azért nyikorog, mert nem utazhat.

Ha nem betegség, szervi elváltozás okozza ezt a viselkedést, akkor fiatal korában sem lehetett sokkal jobb arc, aki idősen így viselkedik. Beszűkül, és amikor gyakorlatilag egy szívószálon keresztül látja a világot, semmi sem elég jó neki, amit mások csinálnak.

Nincs más megoldás, mint tudomásul venni, hogy ilyen, ha pedig orvosi oka van, arra azért vannak megoldások.

én is megdolgoztam a sajátjaimért.

de tisztában vagyok vele, hogy ezek csak tárgyak. nem ez az élet lényege.

a szeretteimhez viszont ragaszkodok!

ismerek nagyon aranyos idős embereket is. mint mondtam, a saját szüleink is idősek, és nem utálatosak. anyu 72 éves, anyós 76.

vannak kedves szomszédnénik is, egyikük még eleven mint a nikkelbolha 86.évesen is :) másikuk szeret panaszkodni, ittfáj-ottfáj, de egyikük sem undok.

harmadik szomszédnéni viszont olyan szinten kikészítette a lányát, hogy amikor elhunyt, azt mondta a lány, most azt hiszem mindenki megnyugodott-ő is, mi is" és nem azért mondta mert nem szerette, maximálisan gondoskodott róla az utolsó pillanatig. ismerős apja annyira szekálja a lányát, hogy már reszketve veszi fel a telefont ha hívja, mert tudja, hogy most egy félórás számonkérés és vádaskodás következik.

van ilyen is, olyan is.

Nagyon rossz tapasztalataid vannak az öregekkel kapcsolatban.

Néhány évvel ezelőtt az u.n. klasszikusokat küldtem ajándékba a keleti határon túli magyar faluban kiégett könyvtárnak.

Közel 50 ezer Ft értékben ajándékoztam könyveket bizonyos témakörben olyan embereknek, akikről tudom, hogy a témakör érdekli őket, és majd megbecsülik, mert nem a bolti ára a lényeg, hanem a tartalom. És még ami könyvek vannak, valószínű beviszem a helyi könyvtárnak, csemegézzen belőlük... inkább, mint olyanok dobálják ki utánam a kukába, akik nem becsülik semmire...

Jobban szét kellene nézned az idősek körében, úgy néz ki, csupa rossz tapasztalataid vannak.

Nem tudom hány ilyen embert ismersz.

Nekem az anyósom alzheimeres volt.

Én nem féltek semmit. Egy ideje azon gondolkodom kinek kéne elajándékozni aki érdemes lenne rá a nagyon régi könyveket, és a fiam ma már 40-45 éves játékait, könyveit, amiket unokának tettek raktam el, de nem született.

Magammal nem vihet semmit, tudom jól. Még életemben szeretném látni annak az örömét, amit okoznak valakinek a tárgyaim. Így tudnám, nem kerülnek a szemétbe. :)

és az is általános, hogy borzalmasan féltik a tárgyaikat, a pénzüket.

és jellemzően minden elveszik, mindent ellopnak tőle, a kis nyugdíjat élére állítva rakosgatják de a gyereknek nem adnak belőle annak ellenére, hogy az vásárol nekik mindent a saját fizetéséből. de ez utóbbi lenne a legkevésbé fontos csak ne vádaskodnának.

miért ragaszkodnak kacatokhoz?

ez is jó meglátás. csak amíg a gyerekre rászólsz vagy megbünteted, egy idősnél ez nem módszer.

és figyelmet úgy is kaphatna ha csak úgy beszélgetne bármiről.

igazából én is úgy érzem, hogy nem lennék képes elviselni így.

nem vinném be otthonba, de lehet nem tudnám eltűrni, hogy rosszindulatú legyen velem, miközben én ápolom maximálisan.

igen, én is rosszindulatúnak látom. felhánytorgatnak 30 évvel ezelőtti dolgokat, meg hogy mi lett volna ha nem úgy lett volna. de ezt napokig meg órákig tudják tárgyalni.

persze ezt lehet magyarázni az életkorra jellemző tulajdonsággal. de valahol csak határt kellene szabni nem? pl amikor azt mondta itt az ismerősömnek, hogy az anyja miatta halt meg (a gyereke miatt) mert annyira rosszul választott férjet annak idején, hogy az anyja ettől lett rákos.

én a mamámon anno azt láttam, amikor már ágybanfekvő beteg volt, hogy irigy és féltékeny volt mindenkire, aki fiatalabb és aki mozog.

akkor érted miről beszélek...szó szerint addig szekírozzák a gyerekküket, amíg az össze nem omlik. de az se jó ha összeomlik, mert akkor meg "mit hisztizik hisz ő még fiatal"

ha mondja neki a gyereke, hogy "nézd apu/anyu, ma csak az ápoló megy hozzád, szükségem van egy kis pihenésre" akkor jön a lelki zsarolás, hogy "jólvan tudom hogy alig várod hogy meghaljak mert csak terhedre vagyok" meg hogy "ezzel az ápolóval akarsz eltetetni láb alól azért nem jössz"

miközben a gyerek hajnalban munka előtt is elmegy hozzá minden áldott nap, plusz munka után estig vele van, és ha szól hogy beteg akár éjszaka is rohan.

egyelőre hála az égnek, nem az én esetemről van szó, de előbb-utóbb meg fogom élni, hisz nekem is és a páromnak is idős anyukánk van. velül egyelőre még nincs ilyen gond.

ők is lassulnak minden téren, de nem undokok, nem kötekednek.

a saját gyerekeimnek pedig elmondtam, hogy ha egyszer majd odajutok és neadjég a terhükre lennék bármilyen formában, lelkifurka nélkül helyezzenek el egy otthonba.

a világot nem lehet összehasonlítani a pár generációval korábbival, ahol több generáció élt együtt, meg az emberek 50+ évesen már nyugdíjba mentek. a mai pörgés többemberes feladat.