Az idős emberek bántalmazása (beszélgetős fórum)

Valószínű hogy hoxa megszüntette mert már nem találom, de érdekes megnyílvánulásokat olvashattál volna.

Valóban az ember esze megáll, hogy némelyik ember milyen felfogással bír, és mennyi embert állít maga mellé.

Megáll az ész...!

Akkor nem is csodálkozhatunk, ha idős hozzátartozónkat esetleg a kórházban bántalmazzák...

Megdöbbenve olvastam egy fórumkezdeményezést

"Üvegszilánkokat az arckrémébe"

Míg ilyen cikkek megjelennek, és ilyen vélemények, mit várunk el a fiataljainktól, hiszen közvetlen környezetük ilyen mentalitásban éli a mindennapjait, az inteligenciától pár kilóméternyire.

A tévében történtekre ,az erőszakra dúrvaságra mondhatjuk azt ,hogy az csak mese,

de ha a szülőtől közvetlenül hallja a gyermek, az már tanító értékű, és aki így beszél viselkedik, az otthon is olyan.

Óbecsey István:

Szeressétek az öregeket

Nagyon szépen kérlek titeket:

Szeressétek az öregeket.

A reszkető kezű ősz apákat,

A hajlott hátú ősz anyákat.

A ráncos és eres kezeket,

Az elszürkült, sápadt szemeket.

Én nagyon szépen kérlek titeket:

Szeressétek az öregeket!

Simogassátok meg a deres fejeket,

Csókoljátok meg a ráncos kezeket,

Öleljétek meg az öregeket.

Adjatok nékik szeretetet. . .

Szenvedtek ők már eleget!

A vígasztalójuk legyetek.

Én nagyon szépen kérlek titeket:

Szeressétek az öregeket!

Ne tegyétek őket szűk odúkba,

Ne zárjátok őket otthonokba.

Hallgassátok meg panaszukat,

Enyhítsétek meg a bánatukat.

Legyen hozzájuk szép szavatok,

Legyen számukra mosolyotok.

Én nagyon szépen kérlek titeket:

Szeressétek az öregeket!

Ők is küzdöttek értetek,

Amíg fölnevelkedtetek.

Fáradtak ők is eleget,

Hogy ti módosabbak legyetek.

Ők is elfogadtak titeket,

Mikor az Isten közéjük ültetett.

Azért én kérlek titeket:

Szeressétek az öregeket!

S ha majd az örök Szeretet

Elhívja közületek,

Ti foglaljátok el a helyüket,

Mert ti lesztek majd az öregek.

S mindazt, amit nekik tettetek,

Azt adják nektek a gyerekek.

Azért előre intelek titeket:

Szeressétek az öregeket!

Az utolsó versszakhoz nem kell több kommentár.

Nagyon szép napot.

Itt a hoxán nagyon sokfajta ember van,ez jól is van így, de az ilyen primitív buta embereket én egyszerűen kitörölném, vagy felszólítanám az intelligens, emberhez méltó beszédre.

Mit tanúl az ilyen embertől a saját gyermeke?!

Milyen példát mutat?!

Majd ő is visszakapja ugyanúgy.A tisztelet ami nincs meg, ez pedig hatalmas hiba.

Előfordult már, hogy a fülem hallatára szidta a szülő a tanárt, mert nem olyan jegyet adott amit ő szerinte kellett volna.

Mit várunk az ilyen szülő gyermekétől.

Nagyon meglátszik a gyermeken a szülői háttér.

Mindegy, hogy miről van szó abban a fórumban, ahonnan ezt a mondatot ollóztam:

"Eddig azt hittem, hogy az én anyósomnál nincs szarabb, de úgy tűnik van..."

Ha idegeneknek így beszél férje édesanyjáról? Kíváncsi lennék, a sajátjáról hogy nyilatkozna.

Ez az! A másik probléma az idő! Nincs időnk egymásra, a gyerekeinkre. És ez előbb-utóbb megbosszulja magát.

Számomra pl. sosem volt elképzelhető, hogy ne beszéljek tisztelettel a gyerekeim óvónőivel, tanítónénijeivel, tanáraival. Még akkor is, ha esetleg sokkal fiatalabb volt nálam. Rá volt bízva a gyerekem reggeltől estig. Ő is a legjobbat akarta neki, akár csak mi, szülei. Ennek ellenére előfordult, hogy kamaszodván, a gyerekek (fiaim vannak) be-beszóltak egyik-másik tanárnak. De ilyen esetekben mindig alapos fejmosást kaptak tőlem. Némi kis vita után mindig elfogadták az érveimet.

Az pedig, hogy a nagyszüleikkel lettek volna tiszteletlenek, netán velünk, szülőkkel, az elő sem fordult. Így remélhetem, hogy az unokáim is jó viselkedési formát látnak és tanulnak.

Nagyon igazad van, hiszen nem csak a gyerek nem köszön, hanem van olyan szülő, mikor bejön az iskolába, egyszerően csak odajön.

Mivel az illem a tisztelet azt kívánná hogy ő köszönjön előbb, hát várok egy kicsit ,azután én köszönök, de van mikor még erre sem teszi meg, csak hozzáfog a mondókájához.

Mikor tanúlja meg a gyermeke,én elmondom, pár szóval tanúljuk is az illemet, de nem pár szóval kellene, hanem külön óra, olykor olykor a szülőnek is.

Érdekes én is úgy látom, sokszor felesleges dolgot kell tanítani, ami pedig nagyon fontos lenne arra nincs óra sem idő.

Szerintem az a baj, hogy a szeretet lett luxus a mai világban, hiszen az időbe kerül, s az idő már kell a többre, többre, többre, közben elfelejtik, hogy a törődés a legnagyobb szeretet.

A pénz, a jólét a gazdagság Sok helyen ez van elől.

Igen így van. De mit tudunk tenni, hogy ez változzon. Az unokáink nevelésébe nem szólhatunk bele. Az én gyerekeim imádták a nagyszüleiket, tisztelettel voltak irántuk. De én is tisztelettel voltam a szüleim, a férjem szülei iránt, a férjem is viszont és ezt látták tőlünk. Az unokáim (5 évesek) aranyosak, nem mondhatnám,hogy tiszteletlenek lennének velünk. Szótfogadnak, szeretnek bennünket. Őket talán nem is féltem. De amiket tapasztalni lehet! Most az ember(lánya) szálljon vitába fröcsögő nyálú fiatalokkal? Akik pl. itt, különböző fórumokon élik ki az arctalanság előnyeit?

Nos az nekem - ha az egészségemet meg akarom őrizni - nem hiányzik. Hát leordítanák a fejemet. (Tapasztalat.)

Szerintetek elég annyi, hogy beszélünk róla?

Egyértelmű, az otthoni nevelést nem pótolja semmi, és nagyon nehéz, szinte sokszor lehetetlen helyrehozni.

Az a szülő aki nem tiszteli a másikat, a másik embertársát, legyen az /férj, feleség, nagyszülő idegen,stb,/

Annak a gyermeke is nagy valószínűséggel olyan lesz, hisz azt a példát látja.

Nincs példakép elveszett valahol ebben a rohanó világban.

Én annak idején kis gyermekként felnéztem az édesapámra, orvosra, tanárra, sorolhatnám,látván édesanyám nagy tiszteletét irántuk.

A mai gyermekeknél sajnos ez nagy többségben hiányzik, miért?! mert éppúgy hiányzik a szüleiből is.

Tisztelet a kivételnek, mert vannak csak mára már igen kevesen.

Bizony, jó lenne legalább ezt hinni... De amiket a médiákban lehet olvasni, hallani, látni, az sajnos, nem ezt erősíti meg.

Igen, régen a tanáraink is a tiszteletre neveltek bennünket.... és manapság? Ma már a tanáraikat sem tisztelik a diákok. Ennek a gyökere mindenképpen az otthoni nevelésben keresendő - szerintem.

Környezetemben van olyan idős ember aki átadta a keservesen megdolgozott lakását, hogy a fiatalok jobban éljenek,ő leköltözött a mellékbe, odaadja a nyugdíját, csak hogy szeressék.

Nem, nem szeretik,a menye ott alázza ahol tudja.

Úri családból való,hideglelkű ember, és hány ilyen van, aki köpködi a szót, és ha jobban megnéznénk , hitvány kis emberke, aki nem élt, nem tapasztalt még egy keserveset.

De hidd el Rozika, én hiszem, hogy mindegyik visszakapja kamatostul.

visszakapja a gyermekeitől, akit ugyanilyen embernek nevel, vagy azért, mert a gyermek átlátja a helyzetet, és megútálja érte.

De mindenképp megkapja a sorstól amit ő ad!!

Na, látod, ez az, amit anyósként én sem tudok lenyelni. Mert nekem ne mondja senki azt, hogy az anyósok mind sárkányok... Mindkét félnek kell(ene) alkalmazkodnia, ha már a szükség úgy hozta, hogy együtt laknak. Egyébként meg - ha végképp nem lehet együttélni - külön kell menni, pl. albérletbe. Azt pedig szerintem senki sem várhatja el, hogy a saját lakásában ő alkalmazkodjon nagyobb mértékben egy feleannyi idős emberkéhez. Pedig azt várnák el. Nem is olvasgatok bele ebbe a topikba, mert annyira embertelen magatartást tapasztaltam ott, hogy nem hittem a saját szememnek.

No, most egy kisgyerek ilyen körülmények között nő fel. Valaki erre azt mondta, a gyerek előtt nem mondunk rosszat a nagyira. Ha ekkora a gyűlölet, szerintem állatira oda kell figyelni, hogy a kisgyerek ne vegye észre, hogy a nagyit v. a papit nem szeretik...

Végül is nem az anyósokról szól ez a fórum, hanem egyáltalán az idős emberekről.

Tökéletesen igazad van, haladni kell,de a szülő felelőssége hogy az helyénvaló legyen.

Sokkal többet számítógépeznek, tévéznek mint amit szabadna.

Egyre több erőszakos filmet néznek meg,amit nem úgy dolgoznak még fel, ahogy azt kellene.

A szülő pedig örül hogy elvan a gyerek.

Igen, régen több generáció is békén élt egymással, most szinte elképzelhetetlen Pedig mindenki megöregszik egyszer, és amilyen példát mutat a gyermekének ,azt kapje vissza,csak lehet még keményebb formában.

Én egyszer írtam az anyósokról című topicba, megdöbbentett a hangnem, gyűlőlet ami ott van, ha ez otthon is ilyen erős, képzeljük el a gyermeket, milyen példa áll előtte.

Ez így igaz. Én nem sírom vissza azt az életet, ami nélkülözte a Tv-t, a számítógépet, dehogy. Fejlődni, haladni kell.

Csak a gyereket nem a Tv elé kell ültetni, hogy csendben maradjon. Nézi a "meséket" és mivel egyedül nézi, nincs kinek feltegye a kérdéseit, ha nem ért valamit. Aztán így szépen lassan le is szokik arról, hogy kérdezzen. Pedig az is nagyon fontos dolog.

Vegyük pl. a Jancsi és Juliska c. mesét. Ha a gyerek - teszem azt 4-5 éves - és egyedül nézi a Tv-ben, kérdem én, honnan fogja megtudni, hogy az idős emberrel (vasorrú bába) a való életben senki sem úgy bánik, hogy bedobja a tűzbe...

Lehet, hogy nagyon leegyszerűsítettem ezt a dolgot, de ha belegondolunk, van benne valami.

Igen egyetértek, mert nap mint nap látom, tapasztalom a türelmetlenséget, a tolerancia teljes hiányát a gyermek szülő kapcsolatban is.

Mert nem szünt meg az ÉN,,,Én,,,ÉN,,és nem követi a MI.. Lassan megvan mindene,..HÁZ AUTÓ KÜLFÖLDI nyaralás, márkás cuccok, csak egyedül a türelem, odaadás, békesség nincs meg.

Éhesek a gyermekek a meghallgatásra, a szeretetre, és csodálkozunk miért ilyenek.

Tévé videó számítógép, kevés az együttélés,együttélés, közös játék, közös program.

Persze tisztelet a kivételeknek, de higgyétek el egyre kevesebben vannak.

Sziasztok.

Szeretnék én is hozzászólni ehhez a nagyon is jó témához, hiszen az egymás iránti tisztelet ami lassan kihal ebben a társadalomban.

A szülő __ gyermek

A nagyszülő __unoka

A tanár __diák

Az idős__fiatal...stb sorolhatnám.

Mint tanár pár nap után megállapítom hogy viszonyul a gyermek a felnőttekhez, embertársaihoz legyen az kicsi vagy felnőtt ember.

Híven tükrözi szüleit, szülei viselkedését.

A gyermek végül is nem igazán tehet róla, itt nagyon nagy a szülei felelőssége, amit hall lát a gyermek azt látja jónak,azt tartja helyesnek,olyan emberré válik.

Nem hiába mondja a közmondás

"Nézd meg az anyját, vedd el a lányát."

Az alma nem esik messze a fájától."

Hatalmas aszülő felelőssége mit mutat, hogy beszél kiről mit, milyen formában.

Üdvözöllek benneteket, ez egy nagyon helyénvaló kezdeményezés.