Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Egyéb témák » Az idős emberek bántalmazása cikk

Az idős emberek bántalmazása

Egy, az interneten olvasott cikk késztetett arra, hogy ezzel a szomorú ténnyel kapcsolatban írjam le gondolataimat. Ehhez segített hozzá egy-két, fórumokban olvasott hozzászólás hangvétele is.

Gyakran beszélünk a kisgyerekek bántalmazásáról, beszélünk a családon belüli erőszakról, beszélünk az állatok ellen elkövetett bántalmazásról, de kevés szó esik az idősek sérelmére elkövetett bántalmazásról.

Magyarországon ugyanúgy, mint az Európai Unióban, sajnos naponta bántalmaznak idős embereket, akár családon belül, akár idősek otthonában, kórházban.


Azon gondolkodtam, ki a felelős azért, hogy ennyire nem tud mit kezdeni a társadalom és a család az idős emberekkel. Nem áll előttünk követendő példa? A mai rohanó világban nincs türelmünk az idős emberekhez?

Nem volt ez mindig így. Régen több generáció élt együtt békességben. Egy családban akár három-négy generáció is. Pl. a mi családunkban volt még olyan időszak, amikor a testvéreim, a szüleim, a nagyszüleim és egy dédszülő éltek egy fedél alatt. Én is úgy nőttem fel, hogy a testvéreimmel, a szüleimmel és a nagyszüleimmel éltünk együtt. És ez nem volt rossz állapot. Szüleim dolgoztak, nagyon kicsi falu a miénk, óvoda nem volt. Nagyanyámra voltam bízva, aki a háztartást látta el. No meg rólunk, gyerekekről gondoskodott. Úgy emlékszem vissza erre az időszakra, mint a legnagyobb boldogság korára. Manapság még az is elképzelhetetlen, hogy a szülők és a felnőtté vált gyerekeik egy fedél alatt éljenek. (Kivételek természetesen vannak.) Mindenki törekszik az önállóságra. Ez jó. De ha nem kapja meg a példát, hogy megfelelő tisztelettel bánjon egy idős családtaggal, vagy egy idős idegennel, az nem jó. Márpedig az a szülő, aki maga nem tud példaként állni a gyereke előtt idősekkel való tisztelet tárgyában, annak a gyereke sem fog különösebb tisztelettel viselkedni az idős emberekkel.

Valahogy az idős embereket szükséges rossznak tartják. Feleslegnek. Koloncnak és nyűgnek. Pedig az idős ember egyszer életerős fiatal apa, vagy anya volt, aki gyerekeket nevelt. És nem volt nyűg neki, hogy a gyerek fél éjszaka sírt, mert jött a foga, vagy fájt a füle. Türelmes volt, szeretetet adott. Miért nem érdemli meg, hogy most, amikor ő az elesett, szeretetet és türelmet kapjon?


Ámbár, meg merem kockáztatni, hogy az az anyuka, akitől ma azt látja-hallja csemetéje, hogy a mamát (anyós) mennyire nem szeretjük, az amikorra felnő és a mama idős lesz, nagy valószínűséggel nem fogja szeretni. Mert azt látta! De hát mit beszélek én itt idősekkel szembeni tiszteletről... Amikor egymással szemben sem vagyunk tisztelettel.


Az pedig bizonyos, hogy ha elég tisztelet van bennünk másik embertársunk iránt, nem beszélve arról, aki közvetlen családtagunk is, akkor nem fordul/fordulhat elő, hogy odáig fajuljon a dolog, hogy bárki, legyen az családtag, szomszéd, ápoló, tehát bárki, kezet emeljen egy idős, segítségre szoruló emberre.


Mert ne feledjük:


"Fiam, fogadd el atyádat öregségében, és ne szomorítsd meg őt életében, és ha megfogyatkoznék értelme, bocsásd meg, és meg ne vesd őt életének egyetlen napján sem. (...) Mily rossz hírű az, aki magára hagyta atyját; és átkozott az Úrtól, aki keseríti anyját." (Sir 3,14--15.18)




Írta: Rozália, 2008. november 26. 11:03
Fórumozz a témáról: Az idős emberek bántalmazása fórum (eddig 69 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook