Az ész vagy a szív dönt (beszélgetős fórum)

Én nem hiszem hogy megbocsájtunk, egyszerüen csak tudomásul vesszük a tényt és csendben, vagy hangosan élünk tovább. A megcsalás szerintem megöli a szerelmet, utána már csak a "tulajdonlásról" szól a dolog. /magyartalan, de igaz/ A bizalomnak pedig egy életre vége. Anélkül pedig nincs jól működő kapcsolat.

De mivel ez valóban nem fehér vagy fekete, minden kapcsolat más és mindenki másképp éli meg. Vérmérséklet kérdése, hogy kik hogyan élnek tovább. Együtt vagy külön.

Ráadásul ne felejtsük el azt sem, hogy mai világunkban nem mindenki engedheti meg magának a válást, /sőt a legtöbben talán nem/ bármennyire is szeretnék.

Legtöbb esetben sajnos marad a beletörődés és a reménykedés, hogy többé nem fordul elő.

Olvasgass ezen témában, sokan, sokfélét írnak.

Az egyik fő kérdés: te mit szeretnél? És tudsz-e, akarsz-e tenni azért, hogy együtt maradjatok?

A másik kérdés pedig az, hogy ő mit érez a lány iránt? Mióta tart ez köztük?

Ha pár napja bejelentette, hogy legyen vége, és még mindig őrlődik, akkor esetleg arra a reakcióra számított, hogy azonnal kidobod, és akkor nem ő a hibás, hiszen te meg sem próbáltad megérteni....

Vagy lehetséges, hogy pont a bejelentéssel akarta felnyitni a szemedet, mert máshogy nem sikerült, és arra vár, hogy hódítsd vissza!

Az első tanács, hogy legyél újra nő, akármi is lesz a végkifejlet!

Látatlanban azt mondom, hogy valóban rosszul döntene, ha egyhagy benneteket. Sokszor leírtam már máshol, hogy egy apa, ha szereti a gyermekét, akkor nincs az a nő, aki miatt elmulasztaná a gyermekkor csodáinak mindennapjait együtt átélni a szeretteivel! Egy kétéves gyermek most próbálgatja az első szavakat, alakul a személyisége, ezt hagyná ki? Engem nem győz meg senki arról, hogy vasárnapi apukaként ugyanolyan élményekben lehet része, mint egy fedél alatt élő családtagként.

Hozzáteszem, az alapfeltevésem az, hogy nincs tányérdobálás, agresszió, durvaság, kiabálás ha együtt vagytok a pároddal. Mert ha ez lenne, akkor jobb ettől megmenteni a gyermeket.

Sziasztok!

Jól jönne, egy-két jó tanács, ha esetleg írnátok, megköszönném!

Hat éve élek kapcsolatban, ami most zátonyra futni látszik. Van egy két éves közös gyermekünk, ami számunkra mindennél fontosabb, de nem tudjuk, hogyan tovább? A kapcsolatunk a gyermek születése után megromlott, mert elfelejtettem nőnek maradni és csak a gyerekre koncentráltam, így már a szex sem müködött igazán. Pár napja bejelentette, hogy legyen vége. Megismerkedett egy lánnyal. Napok óta örlődik, nem tudja mi legyen. Hozzáteszem azóta többször voltunk már együtt, és jobb volt mint valaha. Jelenleg még egy fedél alatt kell élnünk, mert nem tudjuk megoldani a szétköltözést.Nem tudom mitévő legyek, csak azt látom, hogy őrlödik, de nagyon.Azt mondja, hogy szeret és fél attól, hogy rosszul fog dönteni, ha elhagy minket. Légyszíves írjatok, előre is köszi!

Nem olvastam vissza mindent, de szerintem mindenhez két ember kell. a jó és a rossz kapcsolathoz is.

én nem ítélek el senkit, mert bárkivel bármi megtörténhet.

elég ha csak az egyik fél jobban hanyagolja a másikat, ennek is meg lehet az oka, hogy miért van hanyagolva a másik.

oda kell mindig figyelnünk egymásra.törödni a másikkal.

nálunk is vannak hullámvölgyek, de nem keresünk másnál vigaszt, megbeszéljük.

megcsalás? megbocsájtás? nem tudom. szerencsére nem volt benne még részem.

Én ezt értem, hogy mit jelent egy titkos kapcsolat, de ha a férjel (felséggel) valami nem klappol és sok megbeszélés után sem, akkor szerintem nem ez a megoldás. Esetleg tüneti kezelésnek jó, de csak a megcsalónak, nem hiszem, hogy ebbe a helyzetben a megcsalt is úgy gondolja, hogy így jó.

Bár tudok olyan házasságról (igaz ők közel vannak a 60-hoz), hogy anyuci már nem akar szexelni, de apuci még igen. Így van neki valakije és otthon is megvan anyucival csak szex nélkül.

De 30-40 évesen szerintem nem így kellene elintézni.

Nem tudom mi az a fontosabb dolgog ami közre játszana, hogy nem hagynád (vagy azt írod, hogy hagyod, tehát valószínűleg ebbe a helyzetbe vagy, ha nem akkor bocsi), szóval nem tudom mi az a dolog, de ha a gyerekek, akkor hidd el, hogy ez nekik sem jó, főleg ha érzik és hidd el érzik, hogy a szüleik között valami nem stimmel.

A másik ügy, ha már sokszor megbeszéltek egy ügyet és mindig újra és újra előjön, ilyenkor kell egy szakember segítsége, hidd el segít, és nem szégyen ha igénybe veszed.

De tuti, hogy nem egy 3. a megoldásrá.

E kérdésedre a válasz: Nem. Nem az a megoldás, hogy otthagyom a férjem. Most nem ecsetelném az okokot, de hidd el, okom van rá. De tutira nincs közte az anyagiak. Annál sokkal fontosabb dolgok játszanak szerepet.

A másik: mi már nagyon sokat beszélgettünk, hogy megoldjuk problémáinkat, de hiába... Újra és újra előjön egy bizonyos dolog.

A harmadik:Az, hogy együtt vagyok valakivel, nem egyszerűen félrekefélgetés, ahogy te fogalmazol. Hidd el nem könnyű. Szeretni valakit, aki nem a férjed, elolvadni a karjaiban, rettegni a lebukástól, s vágyni a nemlétező megoldásra.

Az egész egy csodás szédület, szenvedéssel fűszerezve. Ezt jelenti egy titkos kapcsolat ha akaratodon kívül érzelmek is keverednek bele...

Azért ez tényleg nem olyan egyszerű, hogy akkor valaki csak fekete, vagy fehér! Viharos jól mondta! Bár én nem a szerelemmel példálóznék. De most nem is akarok belemenni ebbe, mert akkor most jönne, hogy van-e örök szerelem, vagy átalakul mássá, de ha már átalakult, akkor igenis jöhet egy fellángolás más iránt, ami elmúlik és a párunkat ugyanúgy szeretjük attól még, stb, stb...

Persze ezzel most nem azt mondom, hogy én ennek a híve vagyok, de az előző páromnál, mint azt már írtam is, előfordult. De utána rájöttem, hogy nekem nincs rá szükségem hogy ő megbocsásson nekem, mert semmit nem ér nekem az ő bocsánata, és én megbocsátottam magamnak. De rá már nem volt szükségem, hozzáteszem a másikra sem:)

Nekem ez a futókaland nyitotta fel a szememet, úgyhogy nekem pont jól jött. Az más amikor egy működő kapcsolatba tolakodik be egy harmadik személy, de az is mindannyiójuk hibája, szerintem. Mert ha a férjem megkap tőlem mindent, amire vágyik, persze ezt nem csak szexuális téren gondolom, és én is tőle, akkor nincs szüksége egyikünknek sem egy másikra. De ha valami nem klappol és nem kommunikálunk, akkor nagyon könnyedén el lehet csábulni szerintem. Úgyhogy tényleg nagyon fontos a beszélgetés, kinek mire van szüksége, stb. De ha már megtörtént, szerintem akkor sem a legjobb megoldás az örjöngés, hanem azt is át lehet beszélni, hogy mi miért is történt! Én ebben az esetben biztos törekednék rá hogy megtudjam mui volt az ami hiányzott, amit elhanyagoltam, és ő miért nem mondta! Vagy ti nem így gondoljátok?

Ha már beleszeretsz valakibe, akkor nem az lenne a tisztességes, hogy otthagyod az előző párodat és nem csalod meg? Vagy úgy gondolod, hogy azért őt is szereted.

Én egyetértek JustmeCpt-vel, mert szeritem erre nincs mentség, hiába vagyok én is hibás benne, de szerintem, ha valami nem klappol egy kapcsolatban, akkor tuti nem az rá a megoldás, hogy akkor egy kicsit félre kefélgetek, hogy legalább nekem legyen jó, a kapcsolat meg legyen továbbra is a csendes állóvíz (jobb esetben), mert van ahol egy zavaros mocsár.

Én úgy gondolom, hogy ha probléma van egy kapcsolatban, akkor azt meg kell próbálni megoldani, ha nem sikerül vagy csak az egyik fél tesz meg mindent, akkor le kell zárni és után lehet bárkivel kefélkedni tiszta lelkiismerettel, de nem így.

Az meg ha valaki tényleg meg tudja bocsájtani (amiben nem hiszek, nem hiszem, hogy ne jutna eszébe, amikor valami nem megszokott dolgot tesz a párja, hogy lehet, hogy most is), szóval, ha valaki megbocsájt, akkor ott tényleg nem szabad soha többé felemlegetni a dolgot.

De én éppen azért nem tudnék megbocsájtani, mert magamból kiindulva, ha elkövetek valami "rosszat" és nincs miatta büntetés, miért ne tenném meg újra?

Szia! Tetszett a cikked, bár kicsit rövidre sikeredett szerintem. Mondjuk ez az a téma, amiről annyit lehet beszélni, hogy sosem lenne vége! ÉN személy szerint már voltam mindkét szerepben, először a megcsalt, azután a megcsaló. Az első úgy végződött, hogy megbocsátottam, a második dolognál viszont én voltam az aki azt mondta, hogy legyen ennyi. Mikor már én is megcsaltam az exemet, akkor jöttem rá, hogy ő már nem kell...

Most már férjnél vagyok, gyerekünk, de valószínű, ha megcsalna megbocsátanám... De nem nagyon van lehetősége arra, hogy megcsaljon, mert nem hiszem hogy lenne hozzá ereje...

A megbeszélés nem mindig sikerül,ha gond van egy kapcsolatban,akár éveken át sem,és sokszor az egyik fél csupán dacból is kipróbálja,van-e még vonzereje másnál.Vagy csak vigaszt keres,esetleg az önbecsülését próbálja helyreállítani,ha egy kusza kapcsolatban elvesztette.

Néha ez felrázza a kapcsplatot,házasságot,máskor halálra ítéli.Láttam példát mindkettőre.

Vannak felfogasaim az eletrol....a megcsalas sosem tudnam megbocsajtani...az szamomra olyan mintha elarultak volna..ha megcsalnak..akkor nem vagyok eleg..jo...nekem ezt mondana..es nagyon megserteni az onerzetem.....nem lenne ertelme kibekulni mert megtalalnam a mondjat..hogy szurjak..allandoan beszoljak valamit ami faj...ott bantanam ahol tudnam...szoval semmi ertelme nem lenne az en szamomra ha valaki megcsalna...hogy megbocsassam...igy sem hiszek az emberekben..es az utan hogy magamba eroltetek egy kis bizalmat a masik..irant..es megcsalna..akkor vegleg bezarkoznek az "en varamban" es soha tobbe nem tudnam kozel elgedni magamhoz a masikat....es mivel a kapcsolatok bizalomrol szolnak..meg arrol hogy kozel engedjuk a masikat...tenyleg nem lenne ertelme...az ujrakezdesnek

meg nem csaltak meg soha...de remelem sosem fog valaki ilyen modon elarulni....nem erdemlem meg...egyszeruen nem....:)