Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Az érem másik oldala fórum

Az érem másik oldala (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Az érem másik oldala

1 2 3 4 5 6 7 8
191. russodebby (válaszként erre: 188. - Mariannb)
2009. dec. 13. 10:29
Szia! Ez teljesen normális én is először boldog voltam és utána én is megijedtem,hogy mit fogok kezdeni a terhességgel és utána a babával. Nagyon sok hullámvölgyem volt terhesség alatt,hol boldog voltam,hol terhes volt a terhesség. Nyugi,segítünk,ha kell! :-)
2009. dec. 13. 10:18

Kedves Toprengo!

Köszönöm szépen a bíztatást nagyon jól esett!

Biztos lesznek kérdéseim amivel keresni foglak.

Előre is köszönöm!

Szép napot kívánok!

189. Toprengo (válaszként erre: 188. - Mariannb)
2009. dec. 12. 21:49

Szia!

Nyugodj meg, természetes, amit érzel.

Igen, lehetnek hangulatváltozásaid, hiszen a szervezeted most átalakulóban van, felkészül egy óriási nagy eseményre. :-))

Szerintem a tornát nyugodtan folytathatod, ameddig jólesik, az a lényeg, hogy ne erőltesd meg magad.

Ha teheted, szedj Folsavat, az segít megelőzni a fejlődési rendellenességeket.

Ha bármi kérdésed van, nyugodtan írj! :-) Akár priviben is írhatsz, tudom, mennyi kétség lehet most benned.

Le fognak majd csitulni a dolgok, meglátod.

Jó egészséget kívánok nektek és szép babavárást!

Üdv!

2009. dec. 12. 18:36

29 éves vagyok és 1 hete tudtam meg hogy 5hetes terhes vagyok!Boldog voltam!A párommal csak jövöre terveztük, de ha már igy alakult megtartjuk.

Pár napja picit kétségbe estem, megijedtem. Olyan mintha depresszióba estem volna. Ez normális hogy félek?Vagy a terhesség hangulat változással jár már így az elején?Bocsi hogy ilyen dolgokat kérdezek de nem voltam még ilyen helyzetben. Illetv a tornával kapcsolatban, mennyire lehet az elején mozogni, pl, futópadon sétálni, bringázni, otthon tornázni?

187. Toprengo (válaszként erre: 186. - Bec1f7f165)
2009. dec. 8. 22:37

Tudod, lehet, hogy mindketten jól döntöttünk. Lehet, hogy egyikünk sem. Mert néha még én sem vagyok benne biztos, hogy jól döntöttem...

Az a lényeg, hogy döntöttünk, cselekedtünk, és az életünk innen folytatódik tovább. De azt nem írhatom neked, hogy nem érdemes rágódni, mert én is azt teszem. Még sokszor. Ma megint mondta nekem valaki, hogy boldognak kellene lennem a kisfiammal. Igaza van, de... nekem ez nehéz.

Mert én is állandóan "kilábalok".

2009. dec. 8. 21:49

Már olvastam, csak a címről nem ismertem meg :)


Azt is el tudnám képzelni, hogy ezek a sorok az én tollamból származzanak.

Néha úgy érzem az egész életem csak lábalás kifele...


Maximalista vagyok, és ha valamibe belekezdek, nagyon törekszek rá, és rettentően szenvedek sokszor, ha nem tökéletesen csinálom. De legtöbbször úgy nem lehet.


Ambivalens érzésekkel belevágni ilyen horderejű dologba... Én véletlen után máshogy döntöttem. A szituáció más, de a felkorbácsolt érzések egy szélre zendülnek.


És bármilyen megértő is az ember, nehéz azt nézni, hogy miközben töri magát ő is és a párja is, kikapcsolni csak egy embernek lehet, és az nem ő.



Teljesen értelek.

185. Toprengo (válaszként erre: 183. - 471f3bbb7a)
2009. nov. 27. 10:38

Jártam már pszichológushoz, gyógyszert viszont nem vagyok hajlandó szedni, így magam próbálok meg jobban lenni.

Eddig sikerült. :-)

184. kevian (válaszként erre: 182. - Toprengo)
2009. nov. 27. 06:40

Mikor elindulnak az maga a csoda! Főleg mikor visszagondol az ember arra, hogy egy éve még tehetetlenül feküdt.

Az én kisfiamnak is beindult rendesen a mozgásfejlődése. 1 hónapja még épphogy üldögélt. Mára mászik, és felhúzza magát ha bele tud kapaszkodni valamibe. Olyan édes!!! :))

2009. nov. 26. 23:43

Én teljesen megértelek, nem ítél el senki az érzéseidért! Sztem mindenki keresztül megy nehézségeken, főleg az első lurkónál. Sajnos a környezet is sokszor csak árt...

Szülés után a hormonváltozás nagyban hozzájárul egyfajta rossz hangulat kialakulásához eleinte.

A depresszió nem szégyen, orvoshoz kell fordulni, ha kell, gyógyszert szedni! Ebből ki lehet gyógyulni, és ki is kell, nem szabad hagyni, hogy mélyebbre húzzon. De szülés után mint írtam a hormonok miatt ezek természetes érzések is lehetnek, nem feltétlen betegség, ezért ahogy könnyebb lesz a babával az élet, el is múlhat magától, de akkor is érdemes szakemberhez fordulni, mert csak ő tudja helyesen megítélni melyikről van szó.

182. Toprengo (válaszként erre: 181. - Kevian)
2009. nov. 26. 10:07

Eddig nálunk is volt itthon mindig csoki, szinte minden nap ettem. Irtózatos mennyiséget meg tudok enni édességből. :-) Én is olyankor ettem, amikor Dani nem látja.

Kisfiam 14 hónapos. Jó, hogy már itt tartunk. :-)

Képzeld, most indult el!

181. kevian (válaszként erre: 180. - Toprengo)
2009. nov. 26. 07:12

Igen, pár nap és 10 hónapos, el sem hiszem!!!Csoki táblaszám, csokis keksz zacskószámra fogy nálunk. Nem egy boltaban veszem, hogy ne tűnjön fel senkinek. Most még jó, elbújok, s így a kisfiam nem látja. De ha nagyobb lesz, le kell róla szoknom, nem akarom, hogy ő is függő legyen! Azt hiszem még van időm...

Most írt a sógornőm, 3 éves neki a nagyobb és a pocakban a második. Olyan szépen írt az anyaságról, hogy el is bőgtem magamat. Rengeteg erőt adott Ő is mikor teljesen végem volt. Naponta hívogatott, mert sajnos messze laknak.

A te babád mennyi idős?

180. Toprengo (válaszként erre: 179. - Kevian)
2009. nov. 25. 16:15

Hát akkor már egyre közeledtek az első évhez! :-)

Te is erős vagy, hiszen bírod gyógyszer nélkül. Nekem a csoki a függőségem, és én most azt nélkülözöm...

Szerintem az idő múltával egyre kevésbé fogsz félni.

Igen, talán azért is buktam ki, mert egyedül voltam. De ezt így utólag már nem lehet tudni.

179. kevian (válaszként erre: 178. - Toprengo)
2009. nov. 25. 12:32

2009.02.02 született az én édesem.

Nem szedek gyógyszert, mert még szoptatok, s addig birom valahogy. Erőt ad a tudat, hogy így nem mérgezem Őt. Még nem volt beteg, pont a tejcsivel adjak át neki "mérget". Remélem jól teszem, mert most is van olyan, hogy az udvarra nem tudok kimenni. Persze amióta betöltötte a fél évet ritkábban. Azt hiszem már leköti a figyelmemet és nem tudok a magam hülyeségén rágódni.

Azért nekem könnyebb volt, mert anyukám 1 utcával odébb lakik, s ő jött amikor tudott. Neked nagyon nehéz lehetett egyedül..nem irigyellek. Azt hiszem nekem nem ment volna úgy! Gratulálok az erődhöz!!!

178. Toprengo (válaszként erre: 177. - Kevian)
2009. nov. 25. 10:25

Köszönöm, hogy leírtad. :-)

Hasonló korúak a gyerkőceink.

Örülök, hogy jobban vagy!!! Gyógyszert szedsz-e?

Talán hasonló dolgon mentünk keresztül...

177. kevian
2009. nov. 25. 08:45
Szociális fóbiábal vágtam bele a babavárásba. Nagyon akartam Őt.Mikor kiderült, hogy babás vagyok, abbahagytam a gyógyszert önkényesen. Borzalmas volt úgy vizsgálatokra járni, hogy állanóan rosszul voltam, már előtte való nap. Kezdtem nem szeretni, hogy a pocakomban van. De élveztem, hogy az emberek milyen kedvesek velem, ez erőt adott. Mikor megszületett vártam a csodát. Nem jött... Nem láttam szépnek és nem szerettem bele rögtön. Alvós baba volt az első pillanattól, mindenki irigyelt érte. De én nem tudtam boldog lenni. Csak magamra gondoltam, hogy nekem most milyen rossz. Anyukám aki közel lakik SZERENCSÉRE, minden nap jött vigasztalni.S közben órákat beszéltünk telcsin ha nem volt ott. Félt ő és a férjem is, hogy tényleg öngyi leszek, nem csak mondom. 3 hét maga a pokol volt, de igazán 6 hónap kellett, hogy kilábaljak belőle. 10 hónapos a kis drágám, mára már imádom!!! Jó anyának most sem érzem magam, de mindent megteszek, hogy az legyek! Maximalistának születtem ez az én bajom, de egy /vagy több/ gyerek mellett lehetetlen. Nem is akarok már gyereket, Őt szeretném BOLDOGnak látni ez a cél!!!
176. Toprengo (válaszként erre: 174. - Ba21036ade)
2009. nov. 24. 16:14
Nagy ritkán elmegyek valahová egyedül, ha a párom tud vigyázni Danira. De sajnos ő 5 óráig dolgozik, fél 6-nál hamarabb nem ér haza. Ezután már nemigen tudok elmenni sehová. :-( Hétvégén nem dolgozik a párom.
2009. nov. 24. 07:31
kimerülön=kimerülök
174. ba21036ade (válaszként erre: 171. - Toprengo)
2009. nov. 24. 07:30
A nagylányom 2005.júliusi,az ikrek 2008.márciusiak.Anyóséknál laktunk 4 évig,ott ő "segített",idén májusban költöztünk külön.Mostmár ténylegesen segítenek,vigyáznak a kicsikre,ha a nagyot kell oviba vinni,vagy ha vmelyikkel orvoshoz kell menni.Meg anyum szokott jönni.De általában egyedül vagyok velük,a párom dolgozik reggeltől estig.Te nem tudnál vhova elmenni egyedül?A párod hétvégén is dolgozik?Az az 1-2 óra hetente kell,mert különben idegileg kimerülön,és akkor kibírhatatlan vagyok.
173. martini64 (válaszként erre: 167. - Toprengo)
2009. nov. 23. 20:21
Na. Ebben például nagy szerencséd van :)
172. Toprengo (válaszként erre: 170. - Gavrilo1)
2009. nov. 23. 15:59
romantika nincs, mert a párom nem romantikus. :-(
171. Toprengo (válaszként erre: 169. - Ba21036ade)
2009. nov. 23. 15:58

Köszönöm :-)

Én még ne is mondjak semmit, hiszen neked 3 csemetéd van! Mikor születtek a picúrok? Majdnem egyidősek lehetnek az én fiammal. :-)

Van segítséged? Az jó, ha találsz magadnak néha egy kis kikapcsolódást.

170. Gavrilo1 (válaszként erre: 168. - Toprengo)
2009. nov. 23. 10:07
meg egy kis romantika a pároddal! Jaj nekem az esti kis kiruccanások, beülni valahova kettesben vagy kis baráti társasággal, ez hiányzott. Nekem még a picivel együtt is kikapcsolódás volt a nagybevásárlás. :-))
2009. nov. 23. 07:40
Sokan nem merik bevallanni,hogy depressziósak.Aki nem élte át,nem tudja,milyen.Nem éltem át,de dolgoztam egy depis (bocsi a rövidítésért)csajjal,neki már az is segített,ha beszélhetett róla vkinek.Én is egyedül vagyok a 3-mal,nekem is eszembe jut amikor mindegyik nyűgös,hogy kell e ez nekem?Sztem minden anyának van olyan időszaka,amikor elege van mindenből,és mindenkiből.Ilyenkor szoktam elmenni nagybevásárlást csinálni.1-2 óra a gyerekek nélkül csodákra képes.Ne foglalkozz a rosszindulató megjegyzésekkel.Mi itt vagyunk,"meghallgatunk",segítünk.Remélem sikerül kigyógyulnod ebből a "betegségből".
168. Toprengo (válaszként erre: 166. - Jozsi.38)
2009. nov. 22. 22:52
Hát igen, kellene idő, amit magunkra fordítunk, ebben én is hiányt szenvedek. Főleg alvás terén...
167. Toprengo (válaszként erre: 164. - Martini64)
2009. nov. 22. 22:52

Igen, ebben igazad van.:-)

Csak én sajnos olyan vagyok, hogy házilag pepecseltem Daninak 6 hós korától kezdve a gyümölcsöket és a főzelékeket. Néha adtam neki bébiételt, de legtöbbször a magam készítette ételeket adom neki, hogy egészséges legyen. Mondjuk szerencsém van ilyen szempontból, mert nagyon jó étvágya van, és eddig nem sok ételt utasított el. Mindent megeszik, amit elé teszek. :-)

2009. nov. 22. 15:29
az 1. gyerekkel amíg terhes voltam semmi gondom nem voltmegvolt a rózsaszín felhőcském azon lebegtem a szülésigaztán otthon jött a hasfájósság és elég nehezen rázódtam bele énis a 2. gyerekkel már tényleg terhes volt a terhesség különböző bajok miatt de ahogy nő vele is köönnyebb lesz remélem. nekem fontos volt az 1. gyerek mellett egy kis idő amit nem a babával vagy a háztartással töltöttem mert úgy éreztem egy idő után hogy becsavarodok kell egy kis idő magunkra is hogy jobban bírjuk a gyerekkel
165. 9242a6388c (válaszként erre: 164. - Martini64)
2009. nov. 22. 09:33
Pontosan:)
2009. nov. 22. 09:31
én sokszor használtam konzerv bébiételt. könnyebb elővenni a spájzból, és kevésbé tört le, ha a gyereknek esetleg nem ízlett, mint amikor egész délelőtt szívtam a konyhában vele, aztán a falon kötött ki az egész. Ti hogy vagytok ezzel?
163. Toprengo (válaszként erre: 162. - 9242a6388c)
2009. nov. 18. 11:07
Talán egyszer kiegyensúlyozott leszek, az biztos, hogy ez minden vágyam. :-)
2009. nov. 18. 09:39

Szerintem a terhesség,és a baba megszületése utáni időszak nagyon érzékeny, periodus egy nő életében, ki könnyebben, ki nehezebben éli meg!

De egy biztos, az anya testi, lelki igényeire nagyon oda kell figyelni ebben az időszakban, segiteni, bátoritani... Ha anya kiegyensúlyozott, akkor a babához való viszonya is az!!!

Az anya érzelmei, fáradsága, boldogsága kihat a babára. Kedves Toprengo, nagyon szoritok neked, csak igy tovább!

1 2 3 4 5 6 7 8

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook