Az Édesanya teremtése (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Az Édesanya teremtése
Aranyos mese gyerekeknek, de az anyáknak, apáknak sem árt. Még nem ismertem.
Gondolom, akinek ilyen volt az anyukája, azok képesek beleérezni, mint jó magam is. Sokszor csodáltam, hogyan volt képes megbirkózni mindennel úgy, hogy nem lett beteg, szomorú, vagy ideges velünk, mert gyerekként ezt nem éreztük.
A fiatalabb felnőttek még nem tudják így értékelni a mesét, talán majd később, amikor ők is túl lesznek a nehezén.
Nem választottam rossz hasonlatot, hanem az állandóság és változatosság különbözőségét mutattam meg.
Egy ínyenc ételt állítottam egy hétköznapi, kevésbé úgymond luxus étel mellé. (joh, tudom, most majd lesz, aki kikéri magának, hogy márpedig a pr.kr. királyi eledel :D)
Azok a nyugdíjas diplomás hölgyek és urak, akiknek időnként tanmesét felolvasok (mert kérik, és csillog a szemük, miközben hallgatják) élvezik a közösségi együttlétet, a játék örömét, és a választás élményét. Sokkal kevésbé besavanyodott, megkérgesedett szívű emberek, mint alkalmasint 20-30-40 évvel fiatalabb embertársaik. Nekik ott és akkor belefér a tanmese, aztán otthon elővesznek Proustot, Ottlik Gézát, Faludi Györgyöt, görög regéket ... hogy csak néhány dolgot említsek.
Gondolod, nem fér meg együtt a kettő?
Véletlenül sem érzik úgy, hogy nem épültek volna, sőt ... :)
Rengeteg választási lehetőség van, szabad minden ember keze, füle, és a szíve-lelke is.
Bányászni se időm, se kedvem főleg nem egy dark side-on álló miatt. :D
Egyébként hiába ismeri bárki a felhasználó előző nickjét, akkor se tud rákeresni az általa írt naplókra, hozzászólásokra, cikk(ek)re. Ha csak nem tudja a cikk címét. (Kivéve, ha véletlenül belebotlik, de az nem keresés eredménye.) Ha másképp tudod, okosíts ki! :D
Rossz hasonlatot választottál.
gyermekként megettem olyan dolgokat is, ami nem igazán ízlett, de a szüleim azt mondták, hogy jót tesz a szervezetemnek.
Ugyan így jót tesznek a tanmesék az egészséges lelkületű gyermekek nevelésében.
De! Felnőttként magam választom meg, hogy mit eszem.
Irodalomban és a kultúra más területein is olyan "étket" keresek, választok, ami épít, és előre visz.
Elhiszem, megértelek.
Általában nekem is.
De te ezzel nem vagy úgy, hogy olyan, mintha állandóan bélszínt ennél sztroganoff módra, pedig feldobna egy paprikáskrumpli is?
Házi feladat. Keresd meg ;)
Melyik nickem és milyen téma? Ha tudod ki voltam akkor nem lesz nehéz dolgod ;)
Munkám során sokszor olvasok fel tanmeséket idős embereknek, mert igényük van rá, kérik, nagyon élvezik.
Szeretem nézni, ahogy csillog a szemük közben, gondolom látják magukat jótevőként, bölcsként, szerénynek, adakozónak, kedvesnek ... :)
Oly sok mindennek addigi életük során.
Még talán a "másik oldalt" is felfedezik.
Szóval a tanmese jó, kell, időtálló, és nem korhoz kötött.
Ez így van. Aki nyilvánosan publikál, készüljön fel a kritikákra.
Na, az a cikk írójának nem igazán ment.
Te írtad: „bármikor írok jobbat”. Az anyaságon kívül sok száz más téma van.
Senki nem kényszerít senkit cikkírásra. Aki pedig vállalkozik rá, az készüljön fel, hogy kaphat hideget-meleget. (Én már csak tudom. :D)
Közölte a szerzőt.
Kijelenteni könnyű bármit. Ki, vagy mi tart vissza, hogy rohadt jobbat, nem nyálasat publikálj ide? :D
Ezt sem láttam a cikkben, hogy egy seggben élő házicselédről szól.
Érdekes, mindenki mást lát bele a saját szemüvegén át.
Unalmas lenne a világ, ha egyformák lennénk :)
Az a szép benne, hogy sokszínű.
Akkor jó.:)
Lényeg, amit az egészből ki akartam hozni, az nem más, mint hogy mennyire másképp látunk dolgokat. Milyen mások az érzelmeink, ugyanazt a dolgot hányan hányféleképpen éljük meg. Nyálas, érzelgős, ömlengős kontra szívet melengető, érzelmes, stb. :)
Bele tudom élni magam az olvasásba :) Nem volt ezzel gond.
De őszintén megmondva örülök, hogy túl vagyunk ezen a korszakon :D
:D
Valóban nem mindent élvez felnőttként az ember, amit a gyerek érdekében tesz.
Nekem mondjuk ez a jégtömbös bejött. Nem hiszem, hogy úgy olvasnám fel gyerekeknek, hogy valami olyan látszódna az arcomon, hogy nem élvezem, csak azért olvasom, mert miattatok teszem.