Az apuka nem vagy csak alig foglalkozik a gyermekével (beszélgetős fórum)

Ez nem csak besegítés.... Nincs rá igénye, hogy szeresse a saját gyerekét? Hogy foglalkozzon vele? Hogy időt töltsön vele?

A gyerek nem házimunka vagy megoldandó feladat..

Mondom úgy, hogy nem normális, számomra sem elfogaható, de nem egyedi eset. Sajnos. Nálunk is mindig nekem sírt a gyerek, nekem tojta össze magát, 99%-ban én fürdettem, a vakációs felügyeletet én oldottam az én szüleimmel, és még sorolhatnám...

Mert ő a családért dolgozik (egy hős) ... de mint utólag kiderült nem is mindig úgy volt az.

Nos a válasz egyszerű, a legtöbb férfi egy ilyen korú babával még semmit az ég világon nem tud mit kezdeni. A pelenkázáshoz sokaknak nincs gyomruk, a sírást nehezen tolerálják, a dackorszakos hisztiről ne is beszéljünk..

A legtöbben csak akkor tudnak kezdeni bármit is a saját csemetéjükkel ha már elkezdtek beszélni.

Házhoz szállítás nincs?

Hát akkor a vásárlást bízd rá a férjedre, vagy te menj el egyedül vásárolni. 1 órát csak kibír a gyerekkel.

Ültesd a bevásárló kocsiba.

De azért fura, hogy nem lehet betolni a boltba. Csak nem hagyod kint addig?!

Ha a másik messze van, hát messze. Aztán ha másra emiatt nem jut idő, hát úgy marad. De ne csinálj magadból igavonót. Már bocsi.

Amikor már tudtak járni és egy kicsit beszélni, onnantól kezdve bárhova vitte őket magával ha nem dolgozott. Pl ilyenek, hogy elugrott bevásárolni vagy a piacra, vagy anyóshoz és vitte magával a fiamat, amikor csak egy volt, de amikor 3 lett, akkor is szombat délelőtt elmentem kozmetikushoz, fodrászhoz, mindezt úgy, hogy a legkisebb 6 hetes volt és ő maradt velük, ki is cserélte a pelusát. Meg vitte őket röpimeccsre, már a középsőt is 2 évesen.

Nagyjából amikor icipicik voltak, lekorlátozódott annyira, hogy ha sírtak valamiért és én nem tudtam épp felvenni, akkor felvette őket és ringatta meg ilyenek, ennyit bármelyik apuka megtesz szerintem, mert az ő gyereke is, nemcsak az anya gyereke. Vagy esetenként pelus csere, ha én nem vagyok és amikor már ettek darabosat, olyankor besegített, eléjük rakta, stb.

Volt, hogy el kellett mennem egèsz napokra, ilyenkor pedig cakkunpakk mindent, hárommal, de most már nagyok, úgy értem a pici is olyan önálló:D 15/9/5

Éjjelek, hát én jó alvó vagyok, hamar visszaalszom és szoptattam is, úgyhogy ezt én csináltam mindig, hogy felkelni hozzájuk, de amikor már nem szoptattam, meg még a szoptatás vége felé is, ők éjjel aludtak, nem kellett hozzájuk felkelni, max, amelyik cumizott, annak a cumit a szájába tenni, ennyi.

Meg amikor én voltam otthon, akkor nyilvân megcsináltam mindent, nem vártam meg őt összegyűlt tennivalókkal, hogy na majd a kezébe nyomom a gyereket oszt jóvan. Amikor hazajött, minden készen volt, hogy együtt lehessünk és csak annyit kellett besegìtenie, ami akkor volt tennivaló. Mondjuk hamar elkezdtem én is dolgozni, de ha valaki csak otthon van, csak a gyerekkel, meg lehet azt szervezni, hogy mindent megcsináljon, amíg a másik nincs otthon és csak a vacsora utáni teendőket teszik együtt. Te hogy látod, mi az, amit várnál tőle?

Megalázó????

Hát elég fura egy "apuka" az ilyen....

Nem normális. Gondolom ő is akarta a picit...

Nekem a Férjem első perctől ott sündörgött,etetett üvegből,pelenkázott,kelt éjjel... mindkettőnél...

Ha neki megalázó (?????) pelenkát cserélni,akkor a saját sz*ros gatyáját remélem ő mossa...

Én azt vallom hogy a legjobb ebben az esetben a "sokkterápia". Egyik nap ha hazamegy, nyomd a kezébe a gyereket és menj el otthonról egy pár órára. Csak úgy sétálni,plázázni, lődörögni, barátnőzni.

Hidd el jó tanulópénz lenne neki. Tudom hogy még kicsi a gyerek, de fel kell nőnie. Ha már ezt választotta.

Csak kíváncsi lennék arra,hogy hány olyan férfi van aki kiveszi a részét a házimunkából és a gyereknevelésből is.

Az én ismeretségi körömbe van jó pár ilyen férfi, sajnos a férjem nem tartozik közéjük.Van egy hét ,hónapos kisfiunk.Az elejétől kezdve én pelenkázom.Az apukánál,az volt a kifogás hogy ő nem foglalkozik vele mert neki ez megalázó.Hogy miért mondott ilyet ez jó kérdés mert egy kis baba,bizonyára tudjuk bekakil,és bepisil.És kötelesség kicserélni senki nem jó kedvéből csinálja.Illetve a kisfiunk tápszeres a tejet is én készítem neki elő szinte mindig.A férjem 6-tól- 3-ig dolgozik nem valami könnyű munkát,végez ezt is meg értem de akkor is van egy közös gyerekünk.A kifogás nála, az hogy fáradt azért nem segít be.Illetve észre vettem rajta hogy idegesíti ha sír a kicsi.Amikor sír a kicsi akkor is nekem kell megnyugtatni illetve ha bármi,van én kelek hozzá fel és nem ő.